Aki azt választotta hivatásául, hogy változást idézzen elő, tenni fogja a dolgát, mi pedig eldönthetjük, hogy vele együtt felszállunk a vonatra, vagy megvárjuk a következőt.
Azért mérjük az időt, hogy kapcsolatba léphessünk egymással. Véges életünk kapcsolati hálóban telik; keressük, bővítjük, gondozzuk – miközben meglétére rá is kényszerülünk. Egy lakatlan szigetre vetődve többé nem számítana a pontos idő ismerete. A karóra viselésével mintegy azt is elismerjük, sőt jelezzük, hogy aktív részesei vagyunk a társadalomnak. A karórák elterjedése a közlekedés forradalmával párhuzamosan zajlott. A vasúti-, majd a légi közlekedés megkívánta a menetrendet, bennünket pedig arra kényszerített, hogy alkalmazkodjunk ehhez az új rendszerhez. Óra nélkül nem ment volna. A karóra felváltotta a zsebórát, mert egyszerűbb volt viselni. Nem kellett hozzá mellény és órazseb, vagy a hölgyek esetében nyaklánc, és egy apró csuklómozdulat is elegendő volt, hogy rápillanthassunk. És folyton rá is kellett néznünk! Mert bár a közgazdaságtan a pénzt nevezi annak, az idő a valódi „általános egyenértékes“, amivel valamennyien gazdálkodhatunk. Nem véletlenül mondjuk, hogy időt áldozunk, esetleg pazarlunk valamire. Ez pont olyan, mintha fizetnénk. Tudnunk kell, mennyit költöttünk aznap, és még mennyivel számolhatunk. A pénznem az óra, a váltópénz a perc és a másodperc.
 |
| NOMOS TANGENTE - A BAUHAUS ÉRINTÉSE |
A cikksorozatban igyekeztem felvázolni annak a folyamatnak a stációit, amelyek során az ember megpróbált közös nevezőre jutni másokkal az idő mérhetővé tétele által. Az időmérés eszközei mind szélesebb rétegek számára váltak elérhetővé, míg mára tömegek csuklóján láthatunk karórát. Ki kényszerből viseli, ki megszokásból, ki szerelemből. Nem vagyunk egyformák. És persze az óráink sem azok. Különböznek képességben, minőségben, megbízhatóságban, dizájnban, pontosságban. A XVI-XVII. századi mesterek egyre szebb, de pontatlan és a XVIII. századi John Harrison szekrény nagyságú, fából ácsolt, de már minden korábbi próbálkozásnál pontosabbnak mondható órájától a mai napig rengeteg változáson mentek át az órák. És mindegyik változást a kétkedők kórusa kísérte. Mint a XV. század közepe táján, amikor az a "következményekkel nem számoló, lelkiismeretlen Gutenberg" a találmányával tönkre vágta a kódexeket. Odalett az "egyediség meg a lélek", amely korábban oly fényesen sugárzott a lapokról. Még új nevet is kerítettek ezeknek a kódex formájú izéknek: könyv. Hová lesz a világ?!
 |
| VACHERON CONSTANTIN FIFTYSIX TELJES NAPTÁRRAL ÉS HOLDFÁZISSAL |
Nagyjából ilyen hangok hallatszottak akkor is, amikor a kézzel felhúzósak mellett megjelentek az első automata órák, nem is beszélve a kvarcórák berobbanása keltette pánikról. Pro és kontra, persze. Jött a „kvarcóra nem óra“ egyfelől, másfelől meg az értetlenkedés, hogy „Minek annyi fakszni, amikor egy félig üres tokba több okosságot lehet belesűríteni egy integrált áramkörrel, meg még egy-két ilyen elektromos kütyüvel?“. No meg, amikor eltűntek a mutatók, mert átvette a helyüket a digitális kijelző. "Hogy fogom így megtanítani a gyereknek, hogy mi az a háromnegyed nyolc, amikorra be kell érnie az iskolába?" Rühelljük a változást, mint Jónás a prófétaságot, miközben folyton arra áhítozunk, hogy a dolgok ne olyanok legyenek, amilyenek. Ettől függetlenül, aki azt választotta hivatásául, hogy változást idézzen elő, tenni fogja a dolgát, mi pedig eldönthetjük, hogy vele együtt felszállunk a vonatra, vagy megvárjuk a következőt.
 |
| BILL CLINTON ÉS AZ Ő TIMEX IRONMAN-JE |
Mindaz, ami az előző három cikkben szerepel, az órák és az órakészítés/gyártás alakulásáról, fejlődéséről szól. És ebbe a fejlődésbe szervesen beletartozik az is, ami az órák meghajtásának és működésének lehetséges variációival kapcsolatos. Tehát a kvarcórák színre lépése és alakulása is. Naná, hogy óra a kvarcóra, nem beszélve a hangvillásról. Ugyanakkor nem ördögtől való feltenni a kérdést, hogy minek annyit pepecselni mechanikus szerkezetekkel, amikor létezik lényegesen egyszerűbb, ráadásul pontosabb órákat produkáló megoldás. Erre a némileg nyegle válasz lehetne Sylvain Berneron, a Berneron óramanufaktúra alapítója szavaival az, hogy amennyiben mindenki a pontosságot tartaná a legfontosabb szempontnak óravásárlás alkalmával, akkor mindannyian atomórát viselnénk. Berneron "technikai ékszereknek" tartja az órákat, amiben igaza van. Viszont ez a kijelentése figyelmen kívül hagyja a "technikai" jelleget. Lehet egy óra bármilyen szép, ha pontatlan, nem csuklóra, csak vitrinbe való. Vagy vegyünk egy együtt érzőbb választ, miszerint azért, mert nem végezheti kukában egy olyan nagy múltú iparág, amelyikben mérhetetlen mennyiségű pénz forog, és emberek százezreinek ad munkát. De ez sem lenne igaz, hiszen ilyen tragédiákkal tele van az gazdaságtörténet.
 |
| ARNOLD & SON LUNA MAGNA "YEAR OF THE DRAGON" 3D MOONPHASE - AZ ARANY ÉS AZ ONYX HÁZASSÁGA |
Akkor mégis miért? Azért, mert a növekvő eladási számok tanúsága szerint jelentős igény mutatkozik mechanikus órákra. 2021-ről ’22-re a luxuskategóriában vitézkedő Patek Philippe 11%-kal növelte eladásait, a prémium kategóriás Rolex 21%-kal, az Audemars Piguet 27%-kal. És ezek nem olcsó gyártók, a kvarcórák pedig csupán a portfóliójuk elenyésző részét képezik. Ugyanakkor a svájci óraexport ugyancsak ’22-ben 6 millió mechanikus, és bő 60%-kal több hazai gyártású kvarcórából állt. Tehát a mechanikus karórák hazájából is népszerűbb kvarcórát importálni. Mit tehetünk, ez van. És ezzel együtt léteznek olyanok, akik számára kedves a tudat, hogy a csuklójukon egy élő, mozgó, gondos kezek vagy okos gépek által precíziós pontossággal összeállított óramű ketyeg, míg mások a kvarcórák pontosabb járását és szerviz-igénytelenségét részesítik előnyben. Itt jegyzem meg, hogy szerintem sehol sem indokoltabb a kvarcóra helye, mint éppen az elitnél is elitebb óratípusban, az alkalmi órák között. Nyugodtan tartható fiókban, és amikor az ember színházba, operába vagy valami puccos fogadásra indul, biztos lehet benne, hogy az órája járni fog, amikor előveszi. És nyugalom, léteznek kvarcmeghajtású aranyórák is a neves gyártók kínálatában.
 |
| CARL F. BUCHERER FLYBACK KRONOGRÁF |
Én egyedül az okosórának nevezett szerkezetek hovatartozásával vagyok bajban. Mert az tiszta sor, hogy minden óra, amit eleve órának készítenek. De mi legyen egy olyan szerkezettel, amit a mobiltelefon kvázi meghosszabbításaként gyártanak. Rendben, mutatja az időt. Mint a laptopom, amin ezeket a sorokat gépelem, vagy a mobilom, vagy az elektromos sütőnk. Ezek is órák lennének, csak mert mutatják az időt? Meg aztán a csuklón lehet hordani az „okosokat“, és a formájuk is olyan, mint a karóráké. De "gondosórának" nevezik azt az Európai Unió által indított projekt keretében osztogatott kütyüt, ami képes egészségügyi krízis jelzésére – viszont nem mutatja az időt. Mindent órának kell nevezni, amit a csuklónkon viselhetünk? Szóval bajban vagyok. Már csak azért is, mert nemcsak elektronikai cégek gyártanak okosórának nevezett szerkezetet, mint az Apple vagy a Samsung, hanem például a Breitling, a Jaeger LeCoultre meg a Frederique Constant is. Ezek pedig igen patinás órás cégek. Persze nem ugyanott készülnek az okosóráik, mint a mechanikusak, hanem az elektronikai részlegnél, de azért mégiscsak gyártanak ilyen szerkezetet is. Tehát még gondolkodom a dolgon...
 |
| JAEGER-LECOULTRE REVERSO CLASSIC, BALRA A KVARC, JOBBRA A MECHANIKUS |
De addig is, amíg dűlőre jutok az okosórákkal kapcsolatban, órának tartok és nevezek minden olyan időmérő eszközt, amit eleve azzal a céllal terveztek és állítottak elő, hogy mérje az időt. Azaz nem értek egyet azzal, hogy „minden óra, ami méri az időt“, de az órasznobok kvarcóra utálatával sem. Ja, hogy akkor mi legyen a divatórákkal? Na, ne már! Azért ennyire én is órasznob vagyok! :)
0 Megjegyzések