De Bethune DB "Kind of Two" Jumping GMT – a Janus-arcú

 

Az óra tokja ugyanis egy rugós csuklós-szerkezetbe illeszkedik, ami felcsatolás közben meghajlik és tökéletesen követi a csukló vonalát.

A mindössze húsz éves független svájci márka, a De Bethune sorra rukkol elő saját werkjeivel. 2021-ben már éppen a harmincadikat mutatták be, egy „kétarcú“, azaz forgatható tourbillon órában, ami abban az évben elnyerte a legjobb tourbillonnak járó díjat a Grand Prix D‘Horlogerie De Genève (GPHG) díjosztóján. Ez a díj nagyjából az órák Oscar díjának felel meg. Azonban létezik az órának egy hagyományos gátszerkezettel működő, mégis még izgalmasabb változata, egy ugró másodperces GMT, az egyik oldalán regulátor elrendezésű, gondosan megtervezett szkeleton „számlappal“, a másik oldalán a 2021-ben megjelent óráról már ismert, polgáribb megjelenéssel. A különleges kinézetű óráiról és kitűnő szerkezeteiről gyorsan híressé vált gyártónak ez a tökéletlenségében is zseniális órája a gyűjtők kedvence lehet, viszont a hétköznapi használatban a hagyományosabb felépítésű óráknál valamivel jobban kell figyelni rá.

 

A DÍJNYERTES TOURBILLON

A Jaeger-LeCoultre legendás forgatható órája, a Reverso nyomvonalán időnként megpróbálkoznak a gyártók valami hasonlót összehozni, ami általában nem sikerül. A Reverso úgy tökéletes, ahogy van. A híres rectangular saját tokjában való átfordíthatósága eddig a legészszerűbb és egyben a legkisebb helyigénnyel járó megoldás, aminél általában csak ormótlanabbak születtek. Ráadásul mindegyik utánérzés óra mögül hiányzik az a történet, ami annak idején egyáltalán szükségessé tette egy ilyen óra megalkotását. Azonban a De Bethune megoldása annyira adja magát, hogy mindenképpen érdemes foglalkozni vele. Az óra tokja ugyanis egy rugós csuklós-szerkezetbe illeszkedik, ami felcsatolás közben meghajlik és tökéletesen követi a csukló vonalát. Ennél kényelmesebb érzés nemigen létezhet karóra viselése közben. Ugyanakkor, mivel természetesen csupán ez a bizonyos keret hajlik rá a csuklóra, magának az óratoknak a külső és belső oldala jobban kiáll a csukló vonalából, mint a hagyományos tokfülekkel rögzített óráké. Így könnyebb odaverni, és akár be is akadhat valamibe, ha nem figyelünk rá jobban, mint egy hagyományos szerkezetben felcsatolt órára.

ELÖL - HÁTUL, VAGY FORDÍTVA...

Ettől persze még rendkívül ötletes ez a rugós-csuklós megoldás, és a kivitelezése is kifejezetten esztétikusra sikerült. A szecessziós ornamentikákat idéző forma a kör alakú tok széleit híven követve ível, s egyben a rövid tokfül szerepét is magára vállalja. A számlapok is érdemesek a figyelemre. Az egyik oldalon többé-kevésbé hagyományos öltönyóra látványt találunk Breguet-mutatókkal. A három szintben megoldott, világos számlap külső gyűrűjére apró, de jól olvasható arab számokkal felfestették a páros perceket. Így a kép zsúfoltabb, mint egy átlagos öltönyórán, de jól áll neki, akárcsak az indexek nagyobb méretű arab számai az eggyel beljebbi szinten és a középső, legmélyebbre került kör kézzel kidolgozott guilloscé felülete. Tovább gazdagítják az összképet a hevítéssel kékített titán mutatók és a harsogóan fehér másodpercmutató. Amennyiben a GMT funkció eredeti szerepét vesszük, mely szerint az otthontól távol, másik időzónában tartózkodva állítjuk be az óránkat a helyi idő szerint, akkor ezt a hagyományosabb külsővel hódító oldalt tekinthetjük az óra „B“ oldalának. Ha így viseljük az órát idegenben, kevésbé szúrhat szemet azoknak, akik a turisták fosztogatásával járulnak hozzá megélhetési költségeikhez.

KICSIT ZSÚFOLT, MÉGIS TISZTA KÉPŰ SZÁMLAP

Ugyanis a másik oldal annyira szemet gyönyörködtetően különleges, hogy boldog-boldogtalan tekintetét magára vonzhatja. Lényegében a 2021-es díjnyertes modell számlapjának módosított arányokkal megújított és szkeletált változatát látjuk. A fő motívum itt is a számlap jelentős részét elfoglaló, lándzsahegy kontúrú híd, amelynek ívelt szárait negyedköríves hídelemek kötik össze. A billegő fölötti kör alakú elem 12-es osztást kapott, és ha hiszünk a szemünknek, nem véletlenül. Itt találjuk ugyanis a regulátor szerkezet szerinti áttört lándzsahegy, vagy méretét tekintve inkább nyílhegy alakú kismutatóját, amely ezen a kis körön araszolva mutatja az órákat. Ha pedig részt veszünk a „Keresd meg a percmutatót, de nehogy feladd közben!“ nevű játékban, előbb-utóbb felfedezzük a számlap körben forgó, belül fogazott keskeny peremére illesztett, látszólag a levegőben lebegő, kék színű apróságot, ami nem egy magányosan tengődő index, hanem maga a percmutató. És amíg vizsgálódunk, elénk tárul a dupla szerkezet két-két rugóházzal és főrugóval, hajszálrugóval és billegővel, no meg a többivel, ami ahhoz kell, hogy két eltérő időt láthassunk az óránkon, csupáncsak meg kell fordítanunk hozzá.

Mindez javarészt titánból (a 28 darabból összeállított csuklószerkezet 316L acélelemeket is tartalmaz), gépi polírozással a tokon és kézivel a hídszerkezet letörésein, no meg kézi guillochálással a hagyományosabb számlapon. A tok 43,4 mm átmérőjű, viszont még a domború zafírkristály fedésekkel együtt is csupán 11,4 mm vastag, ami óriási dolog, ha a dupla szerkezetre is gondolunk. A kézi felhúzású, 58 köves és 394 alkatrészből álló, 5 Hz-en működő DB2517 in-house kaliber 4 napos járástartalékkal rendelkezik. Mivel a három állású korona attól függően, hogy éppen melyik számlapot használjuk, a tok külső vagy a test felé eső belső részén helyezkedik el, az óra mindkét csuklón hordható. További különlegessége, hogy a „B“ oldal másodpercmutatója mindössze egyet „ugrik“ másodpercenként, mintha analóg kvarcóra számlapján lépkedne, holott nagyon is mechanikus szerkezetben látja el feladatát. Nyomástűrés terén igen gyengécske, a megadott érték 3 Atm, ami azt jelenti, hogy nem vízálló, még a cseppektől is óvni kell. Meg egyébként is értelmes dolog lenne vigyázni rá, ugyanis 195000 svájci frankba kerül, ami a mai napon 80 millió és 239 ezer forintot kóstál (plusz vám és Áfa).