Aerowatch 1942 – Valjoux, de büszkén!

A számlap erőteljes, festett római számos indexei Cartier-hatásról tanúskodnak, a középső kör guilloschált felületén némi Breguet érződik, a stílusosan megformázott mutatókon pedig a cég zsebóra hagyománya köszön vissza.

Az Aerowatch egy 1910 óta működő, független, alsó-középkategóriás svájci családi cég, amely sportos és elegáns, megfizethető árú kvarc és automata óráival igyekszik szeletet vágni magának a svájci órapiacból. Kínálatuk zászlóshajója és egyben jelenlegi legdrágább modellje egy barokkosan stílusos kronográf az 1942 elnevezésű modellcsaládból. A széria a 2005-ben bekövetkezett tulajdonosváltás után született, ékes bizonyítékaként az új tulajdonosok – a Bolzli család – elkötelezettségének a cég hagyományai iránt. Az Aerowatch manufaktúra első korszakára a viszonylag lapos zsebórák voltak jellemzők, az 1942 modellek zöme külsejét tekintve ezt a „heritage“-zsebórás vonalat követi, míg a tokokban kvarc vagy automata szerkezet dolgozik. Az itt bemutatandó óra Valjoux 7750-nel működö automata, úgyhogy itt kell kitérnünk a cikk alcímének magyarázatára.

A 7750 fogalomnak számít, a svájci szerkezetgyártás egyik legendája, de legalábbis „nagy öregje“, amelyet olyan cégek is beépítettek óráikba, mint az IWC, a Breitling vagy a Maurice Lacroix és mások is a nagy nevek közül. Más kérdés, hogy ezek a cégek általában rendelkeznek saját fejlesztésű és gyártású (in-house) szerkezetekkel is, amivel az Aerowatch nem büszkélkedhet. Viszont nincsenek is ilyen szándékai. Ha egy óramanufaktúra az elérhető árkategóriában kíván maximumot nyújtani, előre gyártott mechanikus szerkezettel és/vagy ugyancsak készen vásárolt kvarc werkkel fog dolgozni, hogy lejjebb szoríthassa árait. Ettől még az órái lehetnek szemet gyönyörködtető, minőségi produktumok. Nem véletlen, hogy a svájci szerkezetgyártás a kvarcválság idején futott fel igazán, amikor a piacról kiszorulóban lévő híres svájci cégek igénye ugrásszerűen megnőtt a megbízható, de viszonylag olcsón megvehető kész szerkezetek iránt. Ebben a korszakban ívelt fel a Valjoux szerkezetgyár karrierje is, ám egy 7750-et ma sem kell szégyellni.

A 7750 a kézi-húzású Valjoux 7733 automatává alakított változata. Ez volt a világon az első olyan automata werk, amelyet legalább részben számítógépen terveztek. A pontosság hangolhatóságáról az ETA által szabadalmaztatott ETACHRON finombeállító modul gondoskodik, a billegőt Incabloc védi az esetleges ütődésektől, a főrugót golyóscsapágyas, egyirányú rotor tartja erőben. A 25 köves szerkezet igen variábilis. Létezik hozzá naptár, nap és naptár, hármas naptár, központi mutatós point naptár, holdfázis, GMT funkció, valamint kétféle kronográf modul 12-6-9 és 3-6-9 segédszámlap elosztásban. Széles körben elterjedt, megbízható szerkezet, amelynek a szervizelése sem okozhat gondot, mivel minden órás ismeri. A Valjoux már nem önálló cég, 1985-ben beolvadt a két évvel korábban alakult Swatch Group tulajdonában lévő ETA szerkezetgyár céghálójába. Ma ETA 7750 vagy ETA 7750 Valjoux néven lehet vele találkozni, de akadnak órás cégek, amelyek most is csak a régi nevén, Valjoux 7750-nek hajlandók nevezni. Ilyen cég az Aerowatch is – elvégre a hagyomány az hagyomány.

 

Az Aerowatch az 1942 kronográfhoz a 7750 12-6-9-es elosztású stopperes szerkezetét használja dátummal. A három segédszámlap közül a 9-esnél lévő a kis másodpercmutató, míg a 12 órás számláló a 6-oson, a 30 perces a 12-esen helyezkedik el. A számlap erőteljes, festett római számos indexei Cartier-hatásról tanúskodnak, a középső kör guilloschált felületén némi Breguet érződik, a stílusosan megformázott mutatókon pedig a cég zsebóra hagyománya köszön vissza, akárcsak a kettős osztatú, gömbölyded formájú tokon és a szépen megmunkált, hagyma alakú koronán. A sajátos tokfül formát legutóbb egy olyan Rotary órán láttam, amilyet Benedict Cumberbach viselt a Sherlock Holmes filmekben (Rotary Traditional), de az 1942 tokfüle bizalomkeltően masszívabbnak tűnik. Az óra mai árfolyamon 1 millió és 53 ezer forintos alapáron szerepel a gyártó kínálatában. Mivel Svájc nem EU tagállam, erre a szállításon kívül vám és Áfa terhelődik, ha valaki rendelni szeretne az Aerowatchtól.

 

Az aranyszínű tok ennyi pénzért természetesen csak arany bevonatot kapott. A 10 mikronos réteg talán a napi használatot is tűri majd, bár napi viseletre valószínűleg inkább megfelel az ezüst színűnek meghagyott acél tok, aminek a bőr mellett az öt szemből álló, finom kidolgozású fémkarperec is jól áll. Talán két olyan eleme van az órának, amin még lehetett volna gondolkodni egy kicsit. Az egyik a stopper két hagyományos formájú gombja, ami idegenül hat az ékszer-szépségű hagyma-korona két oldalán, a másik pedig a 42 milliméter átmérőjű tok 15 milliméteres vastagsága. A 7750 8,9 milliméter vastag, s ez jó alap egy vastagabb tokmérethez, de az 50 méteres vízállóság nem. Gyanítom, hogy végül a tokforma kedvéért lett ilyen duci az 1942, így emlékeztet igazán egy klasszikus zsebórára. Végszemmel ellátott karperec sokat takarhatna ebből a vastagságból, de a bőrszíj és a bőrszíj módjára illeszkedő fémcsat elénk tárja az egészet. Persze mindez csak szőrszálhasogatás, az óra mindkét színváltozata nagyon szép, akárcsak még jó néhány modell az Aerowatch kiváló ár/érték arányú órái kínálatából. Akad még olyan modelljük, amelyet érdemes lesz közelebbről is megszemlélni itt a blogon, úgyhogy nem most olvastatok utoljára erről a hagyományőrző, független svájci gyártóról.

A VÉGÉRE EGY HOLDFÁZISOS VÁLTOZAT