Mint mindig, ezen a W&W-n is tombolt a szivárvány – nem „az“, hanem az eredeti.
Színekről lesz szó, úgyhogy előre elnézést kérek mindenkitől, akivel néhány sorral később esetleg ízlésütközésbe keverednék. Nem tudom megtippelni, hogy kinek mi tetszik, a piac gyakran produkál számomra érthetetlen fordulatokat. Szépen fogynak olyan órák, amiket én bottal sem piszkálnék meg, egyes gyártók pedig, amelyek egy-egy modelljéért ölni kéne egymást a vásárlóknak, az eladási listák utolsó harmadában szerepelnek. Szóval ízlések és pofonok...
Mint mindig, ezen a W&W-n is tombolt a szivárvány – nem „az“, hanem az eredeti. Egyes gyártók számára most is csupán új színek jelentették az újdonságot, míg mások tényleges megújulást párosítottak új színnel, vagy akár többfélével is. Az nem is baj, hogy az elmúlt 2-3 évben túltengő „tiffany“ kéket (amit egyébként minden színpalettán a zöld árnyalatok között találunk) elkezdték felváltani más árnyalatok, szépek és kevésbé szépek egyaránt. Elég sok a limitált kiadás, ami egyes színeket látva azt az érzetet kelti, hogy a gyártó szerint sem érdemes abból az árnyalatból többet készíteni, és a fél vállalat azért fohászkodik, hogy legalább azt a meghatározott darabszámot elvigyék. Előbb-utóbb el is viszik, mert (szinte) mindennek akad vevője.
Itt van mindjárt a Moser & Cie, ahol egyébként is elég bátran bánnak a színekkel, de ez a „Concept Citrus Green“ a fumé festéssel még tőlük is bátor döntésnek számít. A „Concept“ persze jelentheti azt is, hogy még gondolkodtak a végeleges árnyalaton, csak már kezdődött a W&W, és éppen ezt a verziót próbálgatták, amikor már dönteni kellett. Limitált kiadás...
A Rolex lényegében megint nem kényeztette híveit forradalmi újításokkal, viszont érdekes módon a legfiatalabb kollekciónál érezte szükségét, hogy tényleg változtasson a számlapon és a színen is. Az 1908 számlapján valóban zseniális ez a rizsszem minta, viszont kérdés, hogy egy férfiaknak szánt karórán milyen jövője lesz ennek az egyébként nagyon szép
A tiszta képű, kontrasztos, komplikáltabb modelljeinél is eleganciát sugárzó Lange & Sohne most szükségét érezte, hogy az egyébként zseniális Datora szériában legyen egy zöld színű, ráadásul átlátsztó számlapos verzió is. Ugyan arannyal kombinálva a zöld nem rossz ötlet, és ez az alapból fáradt szín megy is az aranyhoz, csak amikor a sötétben elkezd lumineszkálni, megvadul a világ. Ráadásul ez volt a cél, amiről az óra nevében a „Lumen“ szó tanúskodik. Az átlátszó számlap pedig felfedi, hogy a kétjegyű számok számjegyei miért nem azonos szinten jelennek meg a dátumablakban. A szintkülönbség kiküszöböléséhez két azonos tengelyen forduló tárcsára lenne szükség, egy kisebb belsőre és egy nagyobb külsőre. Ehhez azonban az egész szerkezetet át kéne alakítani, úgyhogy ez a kétségtelen baki még egy darabig velünk marad. Cserébe a Datora szérián belül ez a zöld számlapos a legkomplikáltabb verzió: tourbillonos kronográf másodperc-stoppos beállítással, a hármasnál ugró percmutatóval, öröknaptár holdfázissal és zöld színű csillagos éggel...
Egyik kedvenc gyártóm, a Frederique Constant a Manufacture Classic szériában holdfázisos, pontdátumos verziót mutatott be. Gyönyörű a kétféle számlap sugaras (sunray) szálcsiszolása, a kismásodperc szokásos helyét elfoglaló holdfázis, körötte a napok számozásával még elegánsabbá teszi ezt a már eddig is stílusosnak elkönyvelt öltönyórát. A sötétkék színű számlaphoz nagyon megy a holdfázis kékje, az ugyancsak szép, mély sötétzöld árnyalatú számlaphoz pedig nagyon nem.
A Nomos már eddig is jeleskedett a polgárpukkasztásban, éspedig éppen ingerszegény egyszerűségével. Akinek nem jön be a bauhaus ihlette minimalista stílus, valószínűleg habozás nélkül továbblapoz egy órakatalógusban, amint Nomos órát lát. Azonban most vége lett az ingerszegény korszaknak, a gyártó egész színkavalkádot zúdított a nagyérdeműre. Mutatok négyet a legbátrabban színezett Tangente modellek közül.
De az eddigi csúcs a Ressence-től érkezett. Egyébként is szokatlanul ható, többnyire regulátor szerkezetű számlapjaik között találunk egyszínűt is, de a Type 1 Round M modellre egyszerre több szín is felfért.
Azért hagyományosabb ízlés-szegmensekben is találhatunk újdonságot az idei kiállítási felhozatalban. Az IWC Portugieserhez egy gyönyörű, opálosan fénylő kék árnyalatot kevertek ki, ami a napsugár szálcsiszolással együtt nagyszerű fényjátékot produkál.
A Jaeger-LeCoultre Duometre Chronographe Moon rézszínű számlappal a széria legmutatósabb darabja. Az óráról bővebben itt olvashatsz.
A Baume & Mercier a Riviera aranyozott számlapos, öröknaptáras verziójánál nem alkalmazza az áttetsző számlapot, ami külön öröm, ráadásul jól áll az órának ez a színárnyalat.
A Parmigiani Fleurier egyenesen zseniálisat alkotott az új színváltozatokkal. A számlapok speciális, ecsetelős megoldással kialakított matt felülete egészen kivételes vizuális élményt nyújt. Különösen a kép bal szélén látható matt arany számlap sikerült szenzációsan. Éppen azzal kápráztat el, hogy nem csillog.
A Baume & Mercier a Classima szériát sem hagyta eddigi színeiben punnyadni, a kronográf verziónál jelentkezett új színekkel. Jó az összhang a fáradt zöld alapszín és az antracit segédszámlapok között, a homokszínű változat pedig mintha filmes inspirációra utalna. Aki manapság töltött egy kis időt a moziban az Arrakis vonzáskörzetében, az sejti, honnan fúj a sivatagi szél...
Bezzeg az IWC nem néz félre színvallás helyett, nyíltan vállalja, honnan való az inspiráció. A Portugieser széria másik új színvariációja, a homokszínű meg is kapta az őt megillető nevet: „pezsgő-bézs“, más néven DUNE, azaz Dűne.
0 Megjegyzések