A Piano minden variációjában rendkívül elegáns, amit még fokoz is a számlap enyhén megemelt közepével létrehozott optikai hatás.
A változatosság gyönyörködtet, vallották a régi rómaiak, és remélhetőleg nem az előkelők éjszakába nyúló hedonista lakomáinak végtelenített menüsora ihlette a gondolatot. Mindenesetre nekem ez a mondás ugrott be, amikor találkoztam a Pianóval, és nem értettem, hogy miért van olyan kevés elemzés az óráról, amikor az Interneten hemzsegnek a Franck Muller fekete óráját kínáló kereskedői hirdetések. Az az érzésem támadt, hogy talán nincs is mit írni a svájci gyártó modelljéről, hiszen alig akad rajta látnivaló. Aztán beugrott, hogy éppen ezért kell írni erről az óráról. Hogy ez fából vaskarika lenne? Dehogy! Mutatom, miért gondolom így:
 |
| A FRANCK MULLER PORTFÓLIÓJÁBÓL. KÉP: FRANCK MULLER |
Bizony, a „franckmullerek“ stílusa általában kifejezetten harsány, kevés kivétellel még az elegánsnak szánt modellek sem visszafogottak, sőt, egyenesen az arcunkba tolják az eleganciát. És akkor itt van ez a tökéletesen ingerszegény Piano. Gondoltam, a Piano elnevezés a zene világából való, ahol a forte ellentétét, a halk, visszafogott játékot-hangzást jelenti, de nem. Persze beugorhatott volna, látva a számlap gyönyörű feketéjét, hogy ez bizony „lacqué piano“, azaz zongoralakk. És nem is akármilyen, ugyanis az öt rétegben felhordott fekete lakkot húsz réteg áttetsző lakkal tették különösen csillogóan fényessé, amitől a hatás egyszerre kápráztatja és nyugtatja a szemet. Lenyűgöző. A Franck Muller portfólióban gyakran előforduló tonneau tokforma, amely itt teljes mértékben polírozott, ennél az óránál külön hangsúlyt kap, mert az embernek olyan érzése támad, mintha nem keretezné, hanem magához ölelné a számlapot.
 |
| KÉP: AUDRINO |
Csak a tokon, a mutatókon és a feliratokon látunk színt, kiviteltől függően ezüstöt (az acéltokosnál), sárga- vagy rózsaaranyat, de becsúszik a fekete (PVD acél) is, noha a fekete a feketén az óragyártásban csak ritkán alkalmazott geg. A Piano minden variációjában rendkívül elegáns, amit még fokoz is a számlap enyhén megemelt közepével létrehozott optikai hatás. Az óra kétféle méretben készül: 30x44 és 33x48 milliméteres nagyságban. A női csuklóra is passzoló kisebb méret semmit nem vesz el a nagyobbik modell férfiasságából, ahogy a férfi csuklón sem tűnik nőiesnek akár a 30x44 milliméteres méret sem. Klasszikus értelemben vett unisex óra a Piano, férfi vagy nő viseli, jól fog állni a csuklóján. Ráadásként pedig kényelmesnek is fogja találni, a minden Franck Muller tonneau-ra jellemző hajlított tokprofil miatt. Amit viszont az óra viselője már kevésbé értékel majd, az a tokformát követő domború zafírkristály erős tükröződése.
 |
| KÉP: CRONO24 |
A Pianót a cég „time only“ werkje, a 25 köves automata MVT FM2536 SC működteti 28800 féllengéssel és 42 óra járástartalékkal. A 25,6 mm átmérőjű szerkezetet távtartókkal rögzítik a tok üregének közepébe. A werk 3,6 mm-es vastagsága lehetővé teszi, hogy az óra meglehetősen vékony maradhasson, így méretétől függően 8,2 vagy 9,1 mm-es vastagsága öltönyhöz is hordhatóvá teszi. A Piano – jellegénél fogva – amúgy is inkább alkalmi, mintsem hétköznapi viselet. A tökéletesen puritán frontrésszel szemben a werk szinte minden eleme díszített. A rugóház tetejétől a hidak felületén át a rotor ívének ferdített végéig mindenhová jutott párhuzamos vagy sunray csiszolás, a rotorlemezre genfi csíkok, a hidak éleit tompító letörésekre pedig gondos polírozás. Az óra kiviteltől függő ára 7500 és 16300 svájci frank között mozog. Egy visszafogottan elegáns Franck Mullerért, ami a tokformán kívül egyetlen házon belüli modellre sem hasonlít, ennyi pénz igencsak megéri. Varietas delectat.
 |
| KÉP: WATCHILOVE |
0 Megjegyzések