KOMPLIKÁCIÓK 4. – UGRÓ ÓRA, A DIGITÁLIS MECHANIKUS

 

Márpedig, ha egy ugró óra úgy működne, mint a lusta dátumosok, akkor át kéne keresztelni araszoló órának.

Az ugró óra (jumping-hour, jumper) fura kettősséget képvisel: mechanikus szerkezet és digitális kijelző együttese. No nem úgy jeleníti meg az információt, mint az LCD kijelző, hanem úgy, ahogy egy karórán a dátumablakban láthatjuk az aznapi dátumot. És ahogy egy rendesen működő dátumos órát sem könnyű elkészíteni, a kifogástalanul teljesítő ugró óra megalkotása is órást próbáló feladat. 

Mi ebben a nehéz, gondolhatnánk. Javaslom, aki választ keres erre a kérdésre, maradjon fenn éjfélig, és nézze meg, mit csinál a naptáras karórája. Nyilván dátumot vált, csak éppen nem mindegy, hogyan! Lesznek olyanok, akik azt tapasztalják, hogy a folyamat – mert folyamatot fognak látni, holott az órán egyetlen pillanat alatt elmúlik éjfél – 6, 10 vagy akár 20 percig is eltart. A legtöbb gyártó egyáltalán nem törekszik tökélyre a naptárfunkció elkészítésénél, így a dátumos karórák többségén araszol a dátumtárcsa, ahelyett, hogy a megfelelő pillanatban ugrana. Komoly mérnöki teljesítményt és gyártói precizitást igényel, hogy a dátumváltás pontban az éjfél utáni első másodperc ideje alatt végbemenjen.

A ROLEX DATEJUST-ON PONTOSAN UGRIK A DÁTUM. KÉP: CHRORONA

 

Márpedig, ha egy ugró óra úgy működne, mint a lusta dátumosok, akkor át kéne keresztelni araszoló órának. Tehát ez nem kis gond, és ha egy gyártó jumpert kíván készíteni, bele kell adnia apait, anyait. A megoldandó probléma abban áll (egyébként az egyszerű dátumváltásnál és az ugró mutatós percgyűjtő kronográfoknál is), hogy egy adott pillanatig megfelelő mennyiségű energiát kell generálni, majd ezzel az energiával hirtelen jelentős erőimpulzust produkálni, ami a helyére löki a következő számot (vagy tovább ugratja a kronográf percgyűjtő mutatóját). Emellett meg kell akadályozni, hogy a tárcsa (vagy a mutató) túlfusson, és biztosítani kell, hogy az alapvetően egyenletes működésre készített óraszerkezetben ne keletkezzen kár a hirtelen felszabaduló erő hatására, különös tekintettel a billegő amplitúdójára és a fogaskerekek biztonságára. És persze mindezt a megfelelő járástartalék biztosítása mellett kell prezentálni. Az óragyártásnak ebben a szegmensében röpködnek a hosszabb méretű és/vagy vastagabb keresztmetszetű, esetleg dupla főrugók és a szerkezet védelmét szolgáló különféle megoldások. 

Egyébként elég régen próbálkozik ilyesmivel az órás társadalom. Már a XIX. század első felében készített ugró órát Antoine Blondeau órásmester a Bourbonok orleansi ágából származó Lajos Fülöpnek, aki aztán 1830 és 1848 között volt Franciaország királya I. Lajos Fülöp néven. Zsebórára pedig Josef Pallweber osztrák mérnök jegyeztetett be szabadalmat 1883-ban.

A PALLWEBER ZSEBÓRA. KÉP: ACOLLECTEDMAN

Pallweber később olyan cégeknek adta el a licencet, mint az IWC meg a Cortebert, így a századforduló környékén már egészen komoly kínálat jött létre ugró óraszerkezetű zsebórákból. Pallweber zsebórája egyfajta megoldást kínált arra, hogy mi jelenjen meg a számlapon digitálisan és mi hagyományos mutatóval. Mások másképp oldották meg a funkciók megjelenítését, miközben eltérő lehetett (és lehet) az ablakok formája és nagysága is. Márpedig az ilyen részletekből felépülő koncepció határozza meg, hogy mi araszolhat az órán és minek kell hajszálpontosan ugrania, azaz milyen változtatásokat kell eszközölni a hagyományos felépítésű mechanikus óraszerkezethez képest. És persze fordítva is igaz: az, hogy egy gyártó milyen megoldásokra képes, meghatározza az óra megjelenését is.

Az IWC 2017-ben kiadott, Pallweber munkássága előtt tisztelgő nosztalgia jumperén éppen úgy helyezkedik el minden, ahogy a mester hajdani zsebóráján. Kicsi ablakban mutatkozik az óra és a perc kijelzése is. A számokra szűkített ablakok esetén nemcsak az órának, hanem a percnek is ugrania kell. Ha ugyanis hagynák araszolni a perceket, a szűk ablak miatt hosszú ideig takarásban lenne az információ. Ennél a megoldásnál fokozottan kell figyelni a szerkezet védelmére, mert amikor 59 percről egyszerre ugrik a perc és az óra, az különösen igénybe veszi a werk tűrőképességét. Az IWC némileg túlzó gondoskodását mutatja, hogy az órához odaírják: ÓRÁK, a perchez meg, hogy PERCEK. Ráadásul jó nagy betűkkel, nehogy zavarunkban úgy értelmezzük a pontos időt, hogy mondjuk 57 óra 8 perc van...

IWC TRIBUTE TO PALLWEBER EDITION "150 YEARS". KÉP: GQ

A Chanel óradivíziója a Monsieur nevű órán egyszerűbb megoldást választott. Csak az óra jelenik meg digitálisan, van retrográd percmutatónk és folyamatos kis-másodpercünk. Értelemszerűen: az óratárcsa ugrik, a mutatók pedig teszik a dolgukat, mint rendesen. Ráadásul az óra kifejezetten elegáns. 

KÉP: MYWATCHSITE

Hasonló elven működik Daniel Roth gyönyörű rózsaarany „Papillon“-ja. A mester, aki annak idején kialakította a Breguet órák ma ismert jellegzetességeit, és saját márkájú óráinak egyedi tokformájával az elegancia csúcsára emelte a kör négyszögesítését, ezzel a retrográd percmutatós és központi helyen lévő kis-másodperces megoldással – a DR órákra jellemző guilloché felületen – tökéletesen hozzáigazította az ugró óra műfajt a saját stílusához. 

KÉP: RICARDO

Ez a platina Cartier Tank 1996 táján készült (egyik elődjét Duke Ellington viselte), és ami igazán érdekes benne, az a percszámláló szélesebb ablaka. A tárcsán az öt perceket jelölik számokkal, és látjuk a percosztásokat is, akár egy hagyományos, mutatós óra percskáláján. A perceknél azt kell figyelni, hányadik ér éppen az ablak alsó középpontjában lévő jelhez. Ilyen jellegű percablak esetén egyenletes sebességgel foroghat a perctárcsa, így végül is oly módon dolgozik, mintha hagyományos mutató lenne. Noha a tárcsa mozgatásához nagyobb erő szükséges, mint a mutatókéhoz, legalább ezen a helyen nincs szükség impulzusszerű erőkifejtésre.

KÉP: ACOLLECTEDMAN

 

Végül egy olyan megoldás, amelynek működtetése valóban hatalmas erőt igényel. Az F.P Journe jumperén, a Vagabond III-on az óra mellett a másodpercek is ugranak, és óránként egy alkalommal a két ugrás egyszerre történik. A másodpercek ugratása az ún. „dead-beat second“ elvén működik. Mechanikus órákon is találkozhatunk olyan másodpercmutatóval, amelyik másodpercenként egyet lép, pont, mint a kvarcórákon, amit a dead-beat (francia: seconde morte, német: ruhende sekunde) mechanika tesz lehetővé. Ráadásul az F.P. Journe Vagabond III. áttetsző számlapján keresztül figyelemmel kísérhetjük a szerkezet működését.

KÉP: K2LUXURY

Mikromárkáktól a legnevesebb gyártókig sok cég készít ugró órát, s a stílusok a minimalistától az elegánson és a csontvázason át az extravagánsig terjednek. Ízlés dolga, hogy ki mit visel a csuklóján, de bármilyen formában találkozunk ugró órával, abban biztosak lehetünk, hogy kivételes órásmunka eredményét látjuk.

KÉP: ADERWATCHES

A lead-képen a Drezdai Semper Operaház ugró órája látszik. Kép: acollectedman.