A számlap és környezete színkavalkádja annyira tündököl, hogy nincs is szükség több fényességre a tökéletes összhatáshoz.
Valamiért szeretjük, én meg aztán különösen, ha egy órának legendája van. Az óragyártók minden bizonnyal észrevehették a piac ez irányú vonzódását, mert sorra jelennek meg a valamilyen előzménnyel rendelkező modellek. Különös jelentőséggel bírnak azok az órák, amelyek őse járt a világűrben. Az Omega Speedmaster annak idején csak egy kis karóra volt egy ember csuklóján, de hatalmas ugrás az Omegának, a Bulova Accutron – igaz, hogy csupán műszerfali óraként – 46 űrmisszióban vett részt, viszont a Lunar Pilot már beugrott karórának az Apolló 15-ön, amikor az aktuális szolgálati Speedmaster letérdelt, és azt is feljegyezte az óra-történelem, hogy melyik modell volt az űrben az első automata kronográf. Ez a trófea pedig a Seiko dicsőségpolcát díszíti a Seiko 5 Speed-Timer 6139 „Resist“ jóvoltából. Akkori ritkasága és űrkalandja tette a Resistet a Seiko-gyűjtők egyik leginkább keresett modelljévé.
 |
| A 6139 RESIST EGY SZÉPEN HELYREÁLLÍTOTT PÉLDÁNYA. KÉP: ANALOGSHIFT |
Mai szemmel nehéz lenne ezt az órát arányosnak látni ezzel a fej-nehéz C-tokkal és a keskeny karpereccel. Valószínűleg saját korában sem a formái hívták fel rá a figyelmet, hanem újdonságnak számító automata kronográf volta és a színei. A hetvenes években már kezdett divatba jönni a színes óra, de a 70 méteres vízállósággal büszkélkedő Resist a maga narancssárga számlapjával és kék lünettájával még így is feltűnő jelenség lehetett. Amikor pedig 2006-ban valaki egy addig kallódó fotón felfedezte, hogy 1973-ban William R. Pogue repülőezredes a NASA Skylab 4. missziója során egy ilyen órát viselt, az addigra kifutott modellnek azonnal megnőtt az ázsiója a gyűjtők körében, és még becenevet is kapott, az ezredes nevét: Pogue. Állítólag a Seiko fanok 2006 óta várják a Pogue feltámasztását, s ha ez így van, most megnyugodhatnak, mert ha az órát nem is, a színeit feltámasztotta a Seiko a Prospex sorozat legújabb Speedtimer modelljében a Ref.: SSC947-ben.
 |
| SSC947. KÉP: SEIKO |
A Prospex a Seiko „befogadó“ modellcsaládja, amelyben különféle órakategóriák keverednek tokformákkal, méretekkel, színekkel és óraművekkel. A széria tricompax kronográf modelljeit joggal emlegetik Daytona-pótlékként az órákkal foglalkozó blogokon és vlogokon, mert bár nagyságrendekkel olcsóbbak a Rolex slágerénél, de hasonlóan tekintet-simogató arányokkal rendelkeznek, ár/értékben pedig a Daytona-stílus egyik legerősebb képviselői. Színvariációkkal eddig sem fukarkodott a széria, biztosan talált kedvére való összeállítást, aki fogékony volt az óra műfajára és arányaira. Az ez év augusztusában piacra kerülő színvariáns azonban a sorozat minden eddigi koncepcionális szabályát felülírja.
 |
| KÉP: JAPAN-ONLINESTORE |
Tartok tőle, hogy a színvariációk közül most is inkább a drapp számlapos SSC817 pandát választanám, de utána átkoznám magam, amiért nem mertem bátrabban dönteni. Mert amikor meglátom az SSC947 harsány színharmóniáját, mosolyognom kell. Nem tudom, hogy van ez nálam, de az új Speedtimer látványa egyszerűen jobb kedvre derít, vagy ahogy a cikk címében idézett Kosztolányi vers záró sora mondja: „Kiszínezném vele az életem“.
 |
| KÉP: NEEL.CO |
Égő narancssárga számlap itt aztán igazán stílusos sunburst szál-csiszolással, sötét kékesszürke segédszámlapokkal, tökéletes árnyalatú mélykék lünetta tündöklően piros betéttel, ezek így együtt az önfeledt kacagás, a felhőtlen jókedv színei. Nagyon bátor és – szerencsére – nagyon eltalált összeállítás. Az arányok és a kidolgozás minősége a Seikótól megszokottan magas színvonalú. A számlap és környezete színkavalkádja annyira tündököl, hogy nincs is szükség több fényességre a tökéletes összhatáshoz. Polírozott felületet nem is találunk az órán, kivéve a koronát és a kronográfot vezérlő gombokat. Hogy a Bridget Jones naplójából is idézzek: tökéletes, „úgy, ahogy van“.
 |
| KÉP: SEIKO |
Aki ismeri a ’70-es évek Pogue-ját, az ránézésre is megmondja, hogy ennek az új órának semmi köze az „eredetihez“, mármint a színein kívül. Az ős-Pogue automata volt (Cal.: 6139B), csupán egyetlen segédszámlappal és 1/3-2/3 arányú dupla dátumablakkal bonyolította az összképet, csak 70 méterig volt vízálló, s a formája beleillett az akkori C-tokos hullámba. A mostani napenergiával működő kvarc (Cal.: V192), ami akár hat hónapig is bírja teljes feltöltöttség esetén, ha valaki aggódna, hogy télen hol talál napfényt egy solar. A kaliber tricompax elrendezést és funkciót tesz lehetővé a kilencesnél elhelyezett folyamatos kismásodperccel, a hatosnál hatvan perces, a hármasnál huszonnégy órás regiszterrel. Amikor nem használjuk a kronográf funkciót, a hatosnál lévő tárcsa mutatója járástartalék kijelzőként működik. A dátum a véleményes helyre került a négyes és ötös pozíció közé, sajna a két indextől nem egyenlő távolságra, viszont a központi másodpercmutató és a hatosnál lévő számláló mutatója ugyanúgy piros, mint a régi Pogue-on.
 |
| KÉP: BEZEL |
Méreteit tekintve az óra 41,4 mm átmérőjű és a tokfülekkel együtt 46 mm hosszú (az ős 40 mm, lug to lug 45 mm volt) ami csaknem minden csuklóméretre megfelel. Csupán 13,3 mm-es vastagságára kell figyelni, hogy ne bízzunk mindent a számlapot fedő zafírkristály karcállóságára, és ne verjük oda minden lépcsőfordulóban. De ennyi törődést mindenképpen megérdemel egy 100 méterig vízálló sportóra, ami valószínűleg ugyanúgy életörömmel tölti majd el tulajdonosát, mint ahogy bennem is hasonló húrokat penget, miközben legfeljebb havi 15 mp eltéréssel lényegében hajszálpontosan méri az időt. A sorozat solarjai 250 ezer forint körüli áron kínálják magukat, erre rátesz egy keveset az SSC947, mivel 279 ezer forint lesz az ajánlott fogyasztói ára. De még ennyi pénzért is lehet, hogy eleve érdemes lenne kettőt venni belőle – ha esetleg valaki leimádkozná a csuklónkról az egyiket, nekünk akkor is maradjon meg a másik ebből a kivételes külsejű „carpe diem“-órából.
 |
| KÉP: SEIKO |
0 Megjegyzések