NÉHÁNY MONDAT A PONTOSSÁGRÓL

 

Az órák nem pontosak. Elismerem, kezdésnek ez elég durva egy órákkal foglalkozó blogon. De sajna így van. Még az atomóra is eltér olykor, hát még a mechanikus órák. Valójában egy mai gyártónál nem is a pontosság az elsődleges cél. A pontosságot elsősorban azok keresik, akik számára a karóra csupán időmérő eszköz. A „komoly“ órára vágyók egészen más szempontok alapján döntenek, és az óraipar jelentős része őket akarja kiszolgálni. A tok anyaga, a számlap esztétikája, a finiselés minősége, a különlegesség és az óramárkák nimbusza lényegesebb szempontok a pontosságnál. Egyáltalán nem biztos, hogy egy bonyolult in-house szerkezettel működő és művészien megmunkált drága óra pontos is. Még azt is mondhatnánk, hogy minél többe kerül egy óra, annál inkább gyanakodhatunk a pontosságát illetően. Egy ETA-klón STP 1-11 „igásló“ szerkezettel működő Roamer karórához a regisztrációt követően hét évre szóló garanciát kapunk, a Patek Philippe pedig nemrég duplázta meg az óráihoz biztosított garancia időtartamát – egy esztendőről kettőre.

NAPÓRA. FOTÓ: KERTESOTTHON

Nem véletlen, hogy a gyártók nem használják a „pontosság“ kifejezést, helyette a „precizitás“ dívik. Mivel a magyarban a két szó jelentése gyakran összemosódik, nekünk talán a „következetességet“ vagy a „megbízhatóságot“ kéne használnunk. A pontosság kérlelhetetlen fogalom, egyszerűen nincs apelláta. A majdnem pontos, az nem pontos Még a Világegyetem sem „óramű pontossággal“ működik. Kepler II. törvénye szerint a Naprendszer ellipszis pályán mozgó bolygói gyorsabban haladnak a Naphoz közelebbi pályaszakaszukon, mint a távolabbin. Sietnek vagy késnek – mint az órák. 

Ezért az órák világában a precizitás (következetesség, megbízhatóság) kifejezés használatos, ami megengedőbb a pontosságnál. A gyártók a lehetséges eltérés mértékét adják meg, és az órának azon belül kell teljesítenie. A COSC szabvány -4/+6 mp eltérést határoz meg végső értékként. Azt nem mondja, hogy „így vagy úgy“, esetleg „vagy-vagy“. Valahogy. Tegyük fel, hogy egy óra, a szabvány szerinti határokon belül, napi 1 másodpercet késik. Mindig késik, és mindig ugyanannyit. Ebben az esetben elmondható, hogy az óra következetes. Ha pedig következetes, azaz megbízhatóan ugyanúgy téveszt, akkor finomhangolással esetleg jobb értéket is el lehet érni vele.

HOMOKÓRA. FOTÓ: WIKIPÉDIA

 

Hétköznapi körülmények között a fenti példában szereplő órát pontosnak mondanánk, pedig nagyon nem az. A XVIII. század második fele óta tudjuk, hogy egy pontos óra segítségével meg lehet határozni egy hajónak a hosszúsági fokokhoz viszonyított helyzetét. Az óra 1 másodperces eltérése a tengeren 500 méteres iránytévesztést jelent. Napi 1 másodperc eltérés egy 10 napos hajóúton 5 kilométert. Egy következetesen tévesztő óránál azt tudhatjuk pontosan, hogy mekkora eltéréssel jár. Ez az úgynevezett ráta, amivel számolni kell a tengeren. Szárazföldi hétköznapjainkban pedig ennek alapján tudjuk, hogy hány naponta, havonta, félévente (stb.) kell egy percet korrigálnunk az órán.

ASZTALI ÓRA. FOTÓ: BALOGHEKSZER

Az alternatív meghajtás megjelenése előtt az órák pontosságát elsődleges szempontként kezelték a gyártók. Az első, akkoriban valóban elképesztően megbízható tengerészeti kronométert egy John Harrison nevű ácsmester és műszaki zseni készítette. Harrison ötödik órájának klónjaival és más mesterek, többek között Ferdinand Berthoud, John Arnold és később Ulysse Nardin tengeri kronométereivel sikerült megvalósítani a tengereken a minden korábbinál pontosabb navigációt. Abraham-Louis Breguet találmánya, az 1801-ben szabadalmaztatott tourbillon is a zsebórák lehetséges legnagyobb pontosságát szolgálta. A karórák megjelenésével sem változott a szándék. A XX. század 10-es és 70-es évei között Svájcban és Angliában obszervatóriumi pontossági versenyek zajlottak, és a helyezések befolyásolták az árakat: a pontosabb órák voltak drágábbak. A 70-es években azonban beütött a kvarcóra invázió, ami alapjaiban rengette meg a hagyományos óraipart és okafogyottá tette a pontossági versenyeket.

H4 - JOHN HARRISON 4. ÓRÁJÁNAK MÁSOLATA. FOTÓ: ERTOPS2021.

A kilábalás fájdalmas évtizede következett. A nyolcvanas évekre kialakult új erővonalak mentén lassacskán lábra kapott a mechanikus óragyártás, és az ezredforduló tájékán úgy tűnt, hogy a pontosság megint előtérbe kerülhet. 2009-ben a svájci Le Locle óramúzeuma újabb versenyt hirdetett mechanikus karórák számára. Azonban a kezdetben negyvennél is több résztvevővel megrendezett verseny, a CIC (Concours International de Chronométrie), 2015-ös megszűnéséig folyamatosan csökkenő létszámmal bonyolódott. Az előkelő helyeken végző órák gyártóinak jó reklámot jelentett a részvétel, a lemaradóknak pedig rosszat. Így aztán fokozatosan fogyott a létszám.

VACHERON COSTANTIN ZSEBÓRA BEÉPÍTÉS. FOTÓ: CONVERTIC WATCH

 

Az in-house kaliberekkel indulókat (és vásárlóikat) hideg zuhanyként érhette a belépő kategóriába sorolt Tissot kitűnő szereplése. A gyár az ETA 2892-2 szilicium hajszálrugóval szerelt változatával sorra verte a jóval magasabb árkategóriában szereplő gyártókat. Volt olyan esztendő, amikor a Tissot egymaga megszerezte az első három helyet. Ugyanekkor a legjobb kronográf is a Tissot-é lett, ugyancsak ETA szerkezettel. Ez meglehetősen rossz hír volt az in-house világ számára, és bár a szervezők többféle módosítással megkísérelték úgy átalakítani a versenyszabályokat és a lebonyolítás körülményeit, hogy a résztvevőknek lehetőleg csak hasznára váljon az esemény, 2015 után kénytelenek voltak lehúzni a rolót. Az iparág szereplőinek valahogy nem fűlött a foga a pontosság firtatásához... 

Pedig magasabb kategóriájú Maisonök is fel-felmutattak világraszóló eredményeket. A mindenkori legjobb teljesítmény éppen a verseny utolsó évében született: a Breguet a nagyfrekvenciás Cal. 574DR-rel az elérhető 1000 pontból 931-et szerzett meg. Természetesen korábban is regisztráltak kimagasló értékeket. A Patek Philippe a Cal. 215-tel napi 0,6 mp, az Omega a koaksziális Cal 2500-zal 0,5 mp eltérést realizált, a 2009-es első versenyt pedig a Jaeger-LeCoultre Master Tourbillon nyerte átlagosan 0,08 mp eltéréssel. Napi nyolc századmásodperc – döbbenetes adat egy mechanikus órától. Ám ha elosztjuk az év napjainak számával egy alapszintű kvarcóra évi 15 mp eltérését, 0,04 mp-es napi értéket kapunk, ami éppen fele akkora, tehát duplán annyit érő, mint a Breguet megsüvegelendő rekordja.

BREGUET CLASSIQUE A 10 HZ-ES 574DR SZERKEZETTEL, 60 ÓRA JÁRÁSTARTALÉKKAL. FOTÓ: BREGUET

 

Nem mintha a kvarcóra ténylegesen pontos lenne. Emlékezzünk: a pontosság kérlelhetetlen, nem lehet eltérés. A kvarcóráknak csupán kisebb a rátája, mint a mechanikus óráknak, de a napi szinten észrevehetetlen eltérés is eltérés. És közben a mechanikus órák készítői sem adják fel. Az innovációk az óraművek egyenletesebb járását, jobb szabályozhatóságát, a zavaró tényezők minél teljesebb mértékű kiküszöbölését szolgálják. Vége nincs küzdelem ez a fizika törvényeivel, amelyben az ellenfél kimeríthetetlen tartalékokkal rendelkezik. Úgyhogy még egy darabig el kell fogadnunk: az órák nem pontosak. 

De ettől még nagyon szeretjük őket.

Ezt az írást az SJX háromrészes cikksorozata inspirálta, a szövegben szereplő teljesítményadatok az SJX gyűjtéséből valók.