„Nem e világi, de ennek a világnak készült. (Michel Pramigiani)“
1996-ban került piacra Michel Parmigiani első, saját márkanév alatt bemutatott órája, tehát svájci mértékkel mérve még mindig fiatalnak számít a cég. A mester korábban muzeális értékű időmérők avatott restaurálásával alapozta meg hírnevét. Akkora respektre tett szert az órás világban, hogy az értékőrzés legmagasabban kvalifikált képviselőitől kapott megbízásokat, olyan helyekről, mint a Patek Philippe Múzeum meg a svájci Le Locle-ban működő és a világ egyik leghíresebb óratörténeti tárlatát fenntartó Château des Monts. Akinek az a munkája, hogy belülről tapasztalja meg a régi mesterek útkereséseit és megérkezéseit, olyan tudásra tesz szert, amely nem szerezhető meg iskolában, de még vezető óragyárak alkalmazottjaként sem. Nem véletlen, hogy míg más, felső kategóriás gyártók még mindig moduláris kronográfokban utaznak vagy a jó öreg ETA/Valjoux 7750 köré húznak fel egy egész lakótelepet, a PF már harmincnál is több in-house werket produkált, és saját integrált kronográf szerkezettel is rendelkezik.
Miközben a Château des Monts-ot is szponzoráló Sandoz alapítvány finanszírozásával a cég a megvásárolt számlapgyárral, szerkezetgyárral, alkatrészgyárral és tokgyárral komplex óraipari egységgé fejlődött és technikailag igen magas szintre jutott, dizájn tekintetében hosszú utat tett meg a jelenkori Parmigiani órák összetéveszthetetlenül egyedi formavilágáig. Ennek kötelező jegyei, mint a barázdált ráma, az applikált tokfülek vagy a kopja (rövidebb nyéllel: „delta“) formájú áttört mutatók, ha nem is egy azon típuson, már a korai modelleken felfedezhetők voltak, de természetesen az útkeresésnek akadtak jobban és kevésbé jól sikerült irányai is. Mára a Parmigiani órák letisztult, saját stílusjegyeket felvonultató, egységes képet mutatnak, órakedvelők számára messziről felismerhetőek. Fémcsattal sportosan elegánsak, bőrszíjjal a visszafogott elegancia, a „csendes luxus“ mintapéldányai. És akkor a Maison kijön valamivel, ami olyan messze esik a fő irányvonaltól, mint Makó Jeruzsálemtől…
A L’Armoriale Répétiton Mystérieuse valami nagyon más, mint amire alapvetően számítunk egy karóránál. A mai, egyre gyakrabban extravagáns dizájnokat produkáló órás világban elsőre meg sem lepődünk azon, hogy nem látunk mutatókat és órajelölőket, de azt várnánk, hogy a fedlap felnyitása után mindez előtűnik, és feltárul előttünk egy hagyományos számlap. Ám ezt hiába várnánk, ugyanis amit látunk, az maga a számlap, illetve annak hiánya. Ezt, így, hogy? – kérdezhetné újra az egyszeri riporter, aki annak idején szállóigét indított útjára ezzel a blődséggel, és nem szégyen, ha titokban bennünk is hasonló kérdés fogalmazódik meg. Mert ez az óra tényleg mindenben különbözik attól, amit megszoktunk.
A Parmigiani formabontó órája valójában az idő allegóriája. Egy olyan láthatatlan valamié, amit ugyan Leibnitztől Kopernikuszon és Galilein át Einsteinig sokan megpróbáltak definiálni, és még ma is kísérleteznek épkézláb megfogalmazásokkal, ám tulajdonképpen senki sem tudja, hogy micsoda. Saját „cirkadián“, azaz alvási és ébrenléti ciklusokra osztódó életvitelünk alapján érezzük a létezését, még a mérését is megoldottuk (úgy-ahogy), de sem látni, sem megfogni, sem megállítani nem tudjuk. Valami, ami nincs és mégis van. Nagyjából ezt a paradoxont hivatott kifejezni ez a referencia. Nem jeleníti meg az időt, mint általában az órák, de felfoghatóvá teszi – hallás útján. Percütés persze időtlen idők óta létezik az órás komplikációk között, de mindig numerikus megjelenítéshez társulva, itt viszont csak a fülünkre hagyatkozhatunk. Illetve nem csak, hiszen pusztán hallás után nem lehetne beállítani az órát, de erről később.
Előbb vizsgáljuk körbe ezt az építményt, mert ez a 18 karátos fehérarany tok valójában egy miniatűr építészeti architektúra. Mivel az időt standard egységekre alapozott pontossággal mérjük, valami olyan, egyenletesen haladó folyamatosságnak képzeljük el, amit nem lehet kibillenteni az egyensúlyából, azaz a maga nemében tökéletes. Ez a tökéletesség jelenik meg az óra frontoldalán a megkapóan gyönyörű, egyenletes, kézi megmunkálású guillochén. Nem mintha a tökéletesség a kézzel készült tárgyak, felületek automatikus velejárója lenne. Például gyakran tapasztalhatjuk a vagyonokba kerülő keleti („perzsa“) szőnyegeknél, hogy a színek akár mintán belül is változhatnak. Ennek prózai oka van: ha elfogy az adott színű fonál, a mester egy másikkal folytatja a mintát. Ez nem hiba, ellenkezőleg, a kézi szövés egyik autentikus bizonyítéka. Ám ilyesmi elképzelhetetlen egy kézzel gilosált felületnél. Annak úgy kell kinéznie, mintha számítógéppel vezérelt CNC géppel készült volna. A L’Armoriale Répétiton Mystérieuse felülete pedig éppen ilyen, és ez már nem is iparművészet, csak simán művészet.
Mindez egy tíz főt foglalkoztató, guilloché készítésre szakosodott műhelynek köszönhető. Névadó vezetője Yann von Kaenel, aki a szükséges célszerszámokat is maga tervezi-fejleszti. A PF tervei alapján a minta méretezése az aranymetszésen alapuló Fibonacci számsor szerint készül, így adja ki ezt a hol koncentrikusan változó, hol virágsziromra hajazó alakzatokkal örvénylő fényjátékot. A mintázat elemeinek belsejét Eddy Jaquet látja el további vésetekkel, amelyek újabb dimenzióval gazdagítják az összképet. A megtisztított alapra aztán Vanessa Lecci keze által kerül fel hét réteg színezett, de áttetsző Grand Feu zománcréteg, a munkafolyamatot pedig a mintázat kézzel végzett tökéletesítése zárja. A végeredmény a fények és árnyékok keltette színárnyalatok hol egymásba fonódó, hol különváló kavargása, ami valóban lenyűgöző látvány.
Lejjebb haladva, a tokprofil külön fejezete a L’Armoriale Répétiton Mystérieuse regényének. A domború zafírkristállyal fedett, tökéletesen megmunkált lemez a profil felső harmadának dupla domborulatán ül. A cég korábbi modelljein is feltűnt ez a domború motívum, amely Michel Parmigiani építészet iránti rajongásának jele, és ókori görög oszlopok alapzatát hivatott megidézni. Ám ezen az órán stilizált formában maguk az oszlopok is megjelennek. Teljes valójukban díszlenek a tokfüleknél és a korona oldalán, míg az ellenkező oldalon a percütés indító gombja megtöri egységüket. Az alsó fertályon lépcsőzetesen szűkül a polírozott tok a hátlapig.
A hátoldalon szintén az Atelier Yann von Kael kézműves munkájának eredményét látjuk, és itt felfedezhetjük az óra beállításának lehetőségét is. Illetve akár a pontos idő is leolvasható, ha valaki nem elégszik meg a percütés harangjátékával. Az egyforma hosszúságú mutatóknak csak a vége látszik ki a csaknem mindent elrejtő, emelt tárcsa alól, pontosabban két betűt látunk mozogni, amelyek közül a H (hour) az óramutatót, az M (minute) a percmutatót jeleníti meg. A percosztást kúpos csavarfejeket mintázó ródiumozott fehérarany rátett indexek adják, ötpercenként nagyobb méretben.
A szerkezet a Parmigiani Fleurier in-house percütője, a 35 köves, 392 alkatrészből álló óramű, ami 21600 óránkénti féllengéssel 72 óráig jár, ha addig nem húzzuk fel a kornával. 6,55 mm-es vastagsága biztosítja, hogy ne kelljen toronyóra magasságú tokot építeni köré, így az óra átmérője csaknem fél milliméterrel 13 mm alatt maradhatott. A percütés harangjátékát különleges hosszúságú „katedrális“ gongok adják, természetesen más-más hangfekvésben jelezve a különböző időegységeket. Szívesen adnék tájékoztatást az óra áráról is, de ez megegyezés kérdése. Ugyanis ebből a modellből mindössze öt darabot kíván elkészíteni a Maison, természetesen mindegyik példányt a majdani megrendelő kívánságai szerint alakítva. A L’Armoriale Répétiton Mystérieuse nem fog piacot robbantani, nem is ezzel a céllal készült. Látványos megjelenítése egy rendkívül technikás, innovatív és a saját léptékű dizájnt végletekig tökéletesre csiszoló cég gondolkodásának, amelybe kevésbé látunk bele, amikor hagyományosabb formában mutatkozik meg előttünk.
A képek forrása és további információk: Parmigiani Fleurier
ADATOK
|
Modell |
Parmigiani Fleurier L’Armoriale Répétiton Mystérieuse |
|
Referencia |
Pfh990-2010001-300181 – első példány |
|
Funkciók |
Óra, perc, percütés |
|
Tok anyaga |
18 karátos fehérarany |
|
Számlap |
Tömör borítás kézi gilosált textúrával |
|
Korona |
Barázdált, jelzett |
|
Rögzítés |
Alligátor bőrből készült szíj |
|
Fedés |
Domború zafírkristály atireflektív bevonattal |
|
Átmérő |
41,60 mm |
|
Vastagság |
12,65 mm |
|
Kaliber |
PF355, in-house, kézi felhúzású percütő, 32 köves, 392 alkatrész |
|
Frekvencia |
3 HZ (21600 féllengés/óra) |
|
Járástartalék |
~ 72 óra |
|
Vízállóság |
10 m – nem vízálló! |
|
Ár |
Megegyezés szerint |
0 Megjegyzések