Omega Constellation – a "Connie" 73 éve

Az elmúlt 73 esztendő Constellation néven megjelent órái nagyon is különböző képet mutattak.

Hosszú időn keresztül csillagvizsgálókban folyt a svájci mechanikus órák pontossági versenye. A dobogós eredményeket számon tartotta a piac, az „obszervatóriumi órák“ igen kelendőek voltak. Az Omega 1933 és 1952 között hat első helyezést ért el obszervatóriumi megmérettetések során, ezen kívül két pontossági világrekordot is produkált ’33-ban és ’36-ban. Ez a nyolc győzelem nyolc csillagként fog majd szerepelni a cég és általában az óraipar egyik legrégebben gyártott szériája óráinak hátoldalán. Az óra a több variációban máig az Omega kínálatában szereplő Constellation, avagy becenevén a Connie, amelynek múltját röviden áttekintjük ebben a cikkben.

 

A CENTENARY

Mint annyi más sztori a világon, ez a történet is ott kezdődik, ahol egy másik éppen véget ér. Nevezetesen az Omega gyár működésének első száz esztendeje ért véget 1948-ban. Az 1848-ban alapított cég, amelynek nevében az 1903-as átalakuláskor szerepelt először az Omega elnevezés (Louis Brandt et Frère-Omega Watch & Co.) a centenáriumot egy új óra piacra dobásával kívánta megünnepelni. A jubileumra szánt, limitált kiadású óra stílszerűen a Centenary nevet kapta. A 6000 darabos széria modelljei elegáns öltönyóraként arany tokban pompáztak, belsejükben pedig a cég többszörös győztes mechanikus szerkezete mérte az időt. A gyorsan szétkapkodott Centenary sikere arra ösztönözte a gyártót, hogy egy hozzá hasonlatos, de új szériát indítson útjára. Ez lett a Constellation. Az elnevezés az Omega múltbeli obszervatóriumi győzelmeire utalt. Ezt erősítette az acél hátlapon domborodó csillagvizsgáló motívuma, no meg a cég győzelmeit jelképező nyolc csillag.

 

Az első korszak automata werkjeinek (351, 352, 354) érdekességét az úgynevezett lökhárítós rotor adta. Ez mindkét irányban aktív rotor volt, amely nem írhatott le teljes kört, mint a mai automaták rotorjai, mozgását ugyanis oldalanként egy-egy rugós „lökhárító“ akadályozta. Az óra viselője hallhatta az ütközések halk hangját, sőt, a rezdülést is érezhette a csuklóján, amikor a rotort ellenkező irányba lökte az akadály. Ez azonban nemhogy zavarta volna a vásárlókat, de még népszerűbbé is tette az órát, mivel folyamatosan tudatosította a használóban a werk működését. Ezt követően az Omega számos különböző mechanikus szerkezetet alkalmazott a Constellation-ökben, a 70-es években már kvarcot is, majd 1999 után ennél az óránál is bevezette a saját fejlesztésű, kenésmentesnek szánt co-axial gátszerkezetet. Ezek a változtatások a cég technikai tökéletességre való törekvéseit mutatták, és a koronként változó követelményekhez igazodóan mindvégig megőrizték a Connie-k alapvető tulajdonságát, a kivételes pontosságot.

PIE-PAN CONNIE-K

 

Ellentétben mondjuk a Rolex Datejust-tal, amelyen az idő múlása évtizedek óta csupán az óra jellegén mit sem változtató, apró módosításokon volt érzékelhető, az elmúlt 73 esztendő Constellation néven megjelent órái nagyon is különböző képet mutattak. Ám mindegyik variáció közös vonása volt az órákban alkalmazott werkek megkérdőjelezhetetlen pontossága és megbízhatósága. Ezt a szintet az Omega által alkalmazott valamennyi mechanikus szerkezet teljesítette a Constellation-ben, ahogy a későbbiek folyamán alkalmazott kvarcszerkezetek is a kvarcokra vonatkozó szigorított követelményeket. Felsorolásuknál és elemzésüknél mégis izgalmasabb azt az utat áttekintenünk, amelyen nyomon követhetjük a széria külsejének változásait.

 

Az aranykor (pie-pan 1952-1964)

Az első kiadású, 34 mm átmérőjű, akkoriban sztenderd méretűnek számító férfi karóra szép sikerrel szerepelt a piacon. Az óra kinézetét másként alakították ki, mint a Centenary esetében. A számlapon a középen bevágott, a tizenkettesnél, a hármasnál, a hatosnál és a kilencesnél hegyben végződő egyenes vonalú, a többi pozícióban gyémánt alakú rakott indexek nagyobb hangsúlyt kaptak, mint a Centenary diszkrétebb óra-jelzetei. Ráadásul ellenpontozták és térben is izgalmasabbá tették a szabályos kör alakot azzal, hogy az indexek belső végpontjához igazítva egy tizenkétszögű, azaz dodekadonális idomot alakítottak ki, amellyel megemelték a számlap belső részét. Mivel a percosztás az indexek belső végéhez illeszkedő dodekadon éleire került, a már a Centenaryn is szerepelt kardmutatók itt feltűnően rövidek lettek. Ez a fordított pitesütő formára hasonlító alakzat, amely ki is érdemelte a kortársaktól a pie-pan becenevet, párosulva az óra legendás pontosságával, az Omega legjobban fogyó termékévé tette a Constellationt. Oly annyira, hogy a széria neve egészen a házon belüli versenytárs, a Speedmaster Hold-utazását meglovagoló reklámkampány beéréséig egyet jelentett az Omega márkanévvel.

 

IZGALMAS ELEGANCIA

Ebben az első, mintegy húsz évig tartó „pie-pan“ korszakban vált véglegessé, hogy a Constellation az öltöny-vonalat fogja követni. A Deluxe és Grand Luxe nevű modellek arany tokjukkal, számlapjukkal, mutatóikkal, indexeikkel és különféle mintájú színarany karperecükkel kifejezetten a luxuskategóriába tartoztak. Egy ideig Globemaster néven is megjelentek változatok az USA-ba szánt exportmodelleknél, de a cég a névhasználat kérdésében jogvitába keveredett az amerikai Douglas Aircraft vállalattal, a nagy teljesítményű szállító repülőgépek gyártójával. Végül elhagyták a Globemaster nevet, ami majd 2015-ben tér vissza a kollekció akkori két önálló ágra bontásakor. A pie-pan korszak második felében az addigi, kecsesen a tokra simuló rakott fülek mellett megjelentek a közönség által „kutyalábnak“ nevezett tokfülek is. Emellett az Omega elkezdte díszíteni a számlapot, s az óra exkluzivitását tovább emelték a felület egy részén vagy egészén alkalmazott guilloché minták és az egyirányú vagy napfény (sunburst) mintázatú szálcsiszolás.

"KUTYALÁB" TOKFÜLEK EZEN AZ ARANY CONSTELLATION DELUXE-ON

 

1969-től már integrált tokfülekkel is gyártották a Connie-t. Ez az újítás három évvel előzte meg az első ezer darab Royal Oak piacra dobását. Mivel az Omega órájára a közel két évtized alatt ráégett az öltönyóra bélyeg, ma kevésbé gondoljuk a Constellation-t úttörőnek az integrált tokfüles/karpereces órák műfajában, holott szó szerint az volt. Még az új óra reklámjában is hangsúlyozták, hogy a csatot csak a gyártó által készített eredetire lehet kicserélni. Akkoriban talán ez inkább negatív reklámnak számíthatott, így első fecskeként nem csinált nyarat, míg három évvel később, az Audemars Piguet tálalásában már vevők voltak rá az emberek. Vagy inkább önmagában nem jelentett akkora újdonságot az integrált tokfül, hogy felforgassa a piacot. A Royal Oak minden ízében szakított a kor óradivatjával, s az integrált tokfül/karperec ennek a gyökeres változtatásnak szerves részeként jelent meg.

INTEGRÁLT TOKFÜLES CONSTELLATION-ÖK

 

A C-tokok kora (1964-1978)

1959-ben a gyár vezetősége úgy döntött, hogy közel húsz év után a Constellation modernizálásra szorul. Gerald Genta tervezőt bízták meg a feladattal, aki egy C alakú tok és a megszokottnál jóval egyszerűbb számlap tervével állt elő. A legenda szerint Genta azért döntött a C tokforma mellett, mert az ő megbízása a Constellation harmadik etapjának kezdetét jelentette, és a C az ABC harmadik betűje. Nos, ha ez igaz, akkor valamennyiünk szerencséje, hogy nem – teszem fel – az F vagy az X lett a ihlető... Mindenesetre Gerald Gentát ezt követően kezdték el sztártervezőként emlegetni, viszont az új dizájnnal csak 1964-ben jelent meg a Constellation, miközben még a pie-pan is gyártásban maradt. Nem tudni, hogy az óra új formája mennyire hatott a kor óraiparának tokdivatjára, de tény, hogy még annak az évnek a karácsonyán a világ első sorozat-gyártott kvarcóráját, az Astront ugyanilyen tokkal vitte piacra a Seiko, és sok más gyártó is alkalmazott C alakú tokot. Ennek a toktípusnak jól állt a bőrszíj és a tokfülekhez hasonló módon kapcsolható „fonott“ fémkarperec is, sőt, integrált tokfüllel is készítették.

A Genta tervezte C-tokos Constellationt a széria megújításának szánták, de összességében teljesen új óra hatását keltette. Valójában vonalas index már korábban is feltűnt az órán, például Elvis Presley is egy vonalas indexű, sőt ritkaságszámba menő fekete számlapos Connie tulajdonosa volt. A tokforma mellett a pálcika mutatók számítottak merőben új motívumnak, és az időnként alkalmazott keskeny, barázdált lünetta. Összességében azonban az újfajta számlap csak az Omega háza táján és a pie-pan jelleghez viszonyítva számíthatott forradalminak, mivel ez a stílus volt a korszak általános számlapstílusa – lásd a Magyarországon akkoriban legnépszerűbbnek számító Doxa órákat és a kor kismillió egyéb óráját. Viszont az már érdekesebb jelenség, hogy az alkalmazott anyagok tekintetében a pie-pan korszakban 43% aranyat, 19% bicolor arany-acélt vagy arannyal bevont acélt találunk és a Constellation-ök csupán 38%-a készült tisztán acélból, viszont a C-stílus idején már 53% volt az acél és összesen 47% az arany vagy aranyat is tartalmazó tokok és karperecek aránya. Mindez annak ellenére a valamivel olcsóbb szegmens felé való elmozdulást jelezte, hogy a Constellation-ök sosem lettek igazán pénztárcabarát órák, ahogy az Omega többi modellje sem.

ELVIS PRESLEY CONSTELLATION-JE

 

Kvarccal a piac felé (1970-től)

Az Omega volt az egyik első svájci gyártó, amelyik kvarcórákat is készített. A kvarcszerkezetek kisebb helyigénye lehetővé tette a kifejezetten vékony tokozást is. Ebben a korban kezdődött az „ultra thin“ órák divatja, ami az öltönyóráknál igencsak kívánatos méretű darabokat eredményezett. Az Omega tehát szinte azonnal belevágott a kvarcüzletbe, de visszatekintve nem látszik, hogy megértette, vagy inkább elfogadta volna az újfajta szerkezetben rejlő lehetőségeket. Akár a gyártói, akár a piaci-üzleti oldalt nézzük, furcsa dolgokat tapasztalhatunk. Először egy olyan szerkezetet használtak (a B21-et, egyébként a Patekkel és a Rolex-szel azonos időben), ami már a megalkotása idején is elavultnak számított, ugyanis a kvarcmeghajtást a hangvillás technikával ötvözte. Ez a szerkezet abban az időszakban gyökerezett, amikor a svájci mérnökök még mindenáron a hangvillás technika mentén szerettek volna új lehetőségeket találni (erről bővebben itt), de a hetvenes években már lehetett látni, hogy nem ez az irány lesz üdvözítő. Miután pedig az Omegánál áttértek a tisztán kvarc meghajtásra, az órákat nem készítették sem vékonyabbra, sem olcsóbbra, mint a mechanikusokat. Ebben az időszakban egy Omega által aranyból gyártott kvarcóra egy új autó árába került. A digitális kijelzők színre lépése pedig egyéb furcsaságokkal is bővítette a cég kínálatát.

KVARCOK ARANYBÓL, A JOBBOLDALIT EGY KORABELI ÚJ VOLKSWAGEN GOLF ÁRÁÉRT KÍNÁLTÁK

 

Később laposabbak lettek a kvarc Constellation-ök, s végül 1982-ben a szérián belüli Manhattan modell megalkotásával megtalálta a megoldást az Omega. A Constellation Manhattan már ízig-vérig kvarcóra volt, noha még mindig jelentősen drágább a japán konkurencia termékeinél. Az ezen az órán megjelent, máig „karmokként“ emlegetett dizájnelem pedig most is szerepel a Constellation-ön. Valójában akkoriban még nem dizájn célokat szolgált a hármasnál és a kilencesnél elhelyezett két dupla „karom“, hanem a számlapot fedő zafírkristályt szorította rá a tömítésre, így biztosítva, hogy az óra a számlap felől is vízálló legyen. A Manhattan-eknél nem alkalmazott tisztán in-house szerkezetet az Omega. A kvarc az ETA Flatline II-esen alapult, az 1985-ben megjelent mechanikus verzió pedig az ETA 2892-2 kaliberen. Természetesen mindkét werk koronométer minősítéssel rendelkezett a maga kategóriájában (a kvarc esetében szigorúbbak voltak a követelmények), és mindkettőt módosította némileg az Omega, így „saját néven“ kerülhettek piacra (Omega 1422 kvarc és Omega 1111 automata)

MANHATTAN KVARCÓRA A KARMOKKAL

 

Vissza a gyökerekhez (1984-től)

Bár a Constellation széria a kvarc vonalat is továbbvitte, a gyár a nyolcvanas évek közepétől fokozatosan visszatért a mechanikus szerkezetekhez. 1984-ben bevezették a Manhattan automata változatát, a kilencvenes években pedig már létezett kronográf is ennél a modellnél. De az igazi változások az ezredfordulót követően léptek életbe. 2003-ban került piacra a co-axial gátszerkezettel szerelt, 38 mm-es „Double Eagle“ modell, 2015-ben pedig felélesztette a Globemaster nevet az Omega, immár legálisan. A Globemaster az új, szigorúbb „Master Chronometer“ szabványnak is megfelelt, és együtt szerepelt rajta az újjáalkotott pie-pan számlap és a C-korszakból fennmaradt bordázott lünetta. Ilyenformán a Globemaster megjelenésében mintegy integrálta a széria múltjának legfőbb jellegzetességeit, miközben még tovább fokozta az óra már addig is legendás pontosságát. Az Omega mai kínálatában a Constellation és a Globemaster együtt képviselik azt a vonalat, amelyet a gyártó 1952-ben indított útjára.

 

BALRA A MAI CONSTELLATION, JOBBRA A GLOBEMASTER

Manapság az Omegáról először a Speedmaster Moonwatch szokott beugrani, aztán a James Bond filmekben is szereplő Seamaster, az elegáns vonalról pedig a De Ville széria. Talán nem is gondolunk arra, hogy létezik az Omegának egy olyan modell-sorozata, ami – hullámhegyeket és hullámvölgyeket is megélve – már hetvenhárom éve küzd a piaci versenyben. Szerencsére az órakedvelők ma is megtalálják a Constellation-öket, a gyűjtők pedig számon tartják és vásárolják a széria által megtett hosszú út állomásait jelentő órákat. A Chrono 24 adatai alapján tudható, hogy a Constellation sorozat régebbi darabjai közül még mindig az első, a nagy korszak pie-pan számlapos modelljei a legkelendőbbek. Az idő múlik, az órák ketyegnek, de úgy tűnik, hogy a Connie-t ez egyáltalán nem zavarja.

Források:

Gerald Genta Heritage

Stepping Out From The Shadow Of The Moonwatch: A Look A The Stellar History Of The Omega Constellation

The History of the Omega Constellation

Omega Constellation Ultimate Buying Guide

Omega Constellation Reference Guide – The Pie-Pan Era

Omega Constellation Reference Guide – The C-Shape Era

History Of The Omega Constellation