Mottó: Mitől lesz valamiből divat? Attól-e, hogy valaki kitalál valami újat, vagy attól, hogy valaki elkezdi követni?
1972-ben az Audemars Piguet piacra dobta az első 1000 darab Royal Oakot. A meglévő trendekkel szakító óra újszerű megjelenése visszhangtalan maradt. A korabeli vélemények inkább lehúzták a szokatlan stílust, mintsem nagy jövőt jósoltak volna számára. Ámde 1973-ban megjelent a Baume & Mercier Riviera, amelynek inspirációja a Royal Oaktól eredhetett. ’75-ben követte a Girard Perregaux Laureato, ugyancsak oktogonális lünettával, de csavarok nélkül. Azonban a GP saját legendáriuma szerint az óra formájának semmi köze a Royal Oakhoz vagy a Rivierához, sokkal inkább a Firenzei Dóm kupolájának belülről látható formájához, amiről a gyáriak az inspirációt származtatják. Egy évvel később került piacra a Royal Oakhoz hasonlóan Gerald Genta tervezte Patek Philippe Nautilus, az elődöktől eltérően a korszak televíziós képernyőihez hasonló alakú tokkal és számlappal és egy H-modulú integrált karpereccel. Még ugyanabban az évben megjelent az ugyancsak Genta által tervezett IWC Ingenieur kerek tokformával, de csaknem ugyanolyan „H“ elemekből álló csattal, mint amilyen a Nautilusé volt. Eddig tiszta? Akkor hadd keverjem még egy kicsit a szószt!
 |
| CATTEDRALE DI SANTA MARIA DEL FIORE, A FIRENZEI DÓM KUPOLÁJA |
Ugyanis abban az időszakban történt még valami, amire nem szokás figyelni, amikor a nagyobb méretű, integrált tokfüles acél sportórák kialakulásának folyamatát követjük nyomon. 1973-ban, tehát három évvel a Patek Nautilusának megjelenése előtt egy a fentieknél olcsóbb gyártó, a MIDO kijött egy olyan órával, amely az alakulóban lévő új divat szerinti méretű és erőteljes kialakítású volt, tokformája pedig a tévéképernyők sziluettjére hajazott. Lehetséges lenne, hogy Genta nem tudott volna erről a már három éve piacon lévő óráról, amikor megkapta a felkérést a Nautilus tervezésére? Nem tudhatjuk minden kétséget kizáróan. Ki tudná megállapítani, hogy ki hatott kire, melyik forma mikor vált jellegzetessé, kinek honnan származott inspirációja, ki volt az első és miben? Ami biztosan elmondható, hogy Gerald Genta zseni volt, és a Firenzei Dóm tervezője, Arnolfo di Cambio, és a kupola megépítője, Filippo Brunelleschi szintén szakmájuk kiválóságai voltak. Amúgy pedig a motívumok jönnek-mennek, a lehetséges formák és jellegek száma nem végtelen, hiszen az órák használati tárgyak, amelyeknél az esztétikumnak és a praktikumnak mégiscsak valamifajta egységet kell alkotnia.
Mindezt azért volt fontos leírnom, mert amióta 2023 folyamán az 1973-ban megjelent óra reinkarnációjaként a már addig is sikeres Multifort kollekción belül piacra került a MIDO Multifort TV Big Date, forr az internet a más órákkal, különösen a Patek Nautilus-szal való hasonlóságainak felemlegetésétől. Ezzel szemben erősen valószínű, hogy a MIDO órája nem másolója, hanem részese, sőt – mások mellett – inspirálója is lehetett a mai sportóra divat egyik fő vonulata kialakulási folyamatának.
A tokformát a Nautilus-szal szokták összevetni. De azt már tisztáztuk, hogy a TV-képernyő forma inkább a MIDO-hoz köthető, mivel a cég a Pateknél jóval korábban alkalmazta. Ez annak ellenére is megáll, hogy a tok megmunkálása ugyanolyan jellegű, mint a Nautilus tokjáé: pontosan ugyanott matt illetve polírozott, mint a Pateknél. A különbség abban mutatkozik meg, hogy a TV tokján nem tükröztették a koronavédő formáját a számlap másik oldalára. A karperec valóban egyértelműen Patek, és nemcsak a H-profil mutatja ezt, de a középső elem polírozottsága is. Csakhogy manapság ugyanilyen karpereccel forgalmazzák a Laureato-t, a Riviera-t és az Ingenieurt is (és számos egyéb, boltban kapható és microbrand órát), tehát ma már a H-modulos fémcsat is közkincs, mint minden olyan egykor védett dizájnelem, aminek 20 év után lejár a jogi védelme. Zseniális megoldás, hogy az egyébként 100 méterig vízálló órához rendelhető gumiszíj mintája a H-modulú fémcsat mintázatát utánozza.
A számlap kidolgozása sem mentes némi hasonlóságtól. Ilyen a keresztirányú bordázat, ami azonban a Nautilusénál sokkal sűrűbb mintázatú textúrát jelent. Ettől eltekintve a számlap minden eleme eltér a Patek órájáétól. Ahogy a számlap síkjából kiemelkedő középrész széle leágazik, hogy a dupla dátumablakot és a süllyesztett hosszú indexeket körbefonja, majd az inverze megjelenik a független, de ugyancsak süllyesztett kerek indexek körül, az telitalálat. A kerek indexek formája köszön vissza a tok egységes vonalát megbontó kiszélesedésen a tizenkettes fölött. A kontrasztos összképet a vonalas-, és korongindexek fehér Super-LumiNova festése, a szögletes, csapott végű mutatók fényesre csiszolt felülete és a színben passzoló másodpercmutató teszik teljessé. A fumé festéssel egészen a perem éjkék színéig sötétedő számlap esztétikus, sportosan erőteljes, de nem tolakodó látvány.
A 40 mm átmérőjű és 11,5 mm vastag, szépen finiselt tokban a titokzatos elnevezésű „MIDO Automatic ETA“ szerkezet ketyeg. Ez lényegében az automata ETA 2824-2 továbbfejlesztett változataként szolgáló Powermatic 80 (ETA C07.651), amelyet a MIDO egy szilikon tartalmú, Nivachron nevű ötvözetből készült hajszálrugóval látott el a mágneseződés kiküszöbölése végett, és genfi csíkozással díszítette a rotort. Az ETA 2824-2 képességeihez képest megnövelt, 80 órás járástartalék, a szabályozás alkatrészeinek önálló modulként való kezelése és a pontosság gyári lézeres beállítása az igazi erőssége ennek a megújult szerkezetnek, amely így már a belépő szinten is olyan erővel és egyéb paraméterekkel rendelkezik, amelyek korábban csak a középkategóriás werkek sajátjai voltak. Ehhez képest a 450 ezer forintos ár éppen csak a belépő a középkategória árszínvonalába ezért a több színben kapható, megbízható szerkezetű és kitűnő kidolgozású óráért.
0 Megjegyzések