LONGINES ULTRA-CHRON – A MESSZIRŐL JÖTT BÚVÁR ESETE

 

Viszont az összhatásban legalább annyi az elegancia, mint a masszív jelleg, ami pedig egyáltalán nem jellemző a műfajra.

Búvárórával tele a padlás. Boldog-boldogtalan gyártja, plusz rengeteg microbrand konkrétan a búvárórákra épít portfóliót. Nem mintha ez baj lenne, végül is jó órákból sosem elég. És búvárórát nem lenne szerencsés rosszul megcsinálni. Mert ha az első lubickolásnál beázik, annak a gyártónak nagyjából örökre annyi. Tehát a diverek általában jó órák. Szerkezetfüggő, hogy mennyire, de rosszak – per definitionem – nem lehetnek. A legtöbb búváróra a Rolex Submariner által teremtett divatot követi. Itt-ott kicsit más, de azért igyekszik igazodni a trendhez. Kell is bátorság ahhoz, hogy egy gyártó merjen más úton járni. Az a vásárló, aki búvárórát visel a hétköznapokban, többnyire elvárja, hogy látsszon az óráján, miféle. A profi búvár persze nem a külcsínre megy, de ők vannak kevesebben, és a búvárkomputerek amúgy is egyre hatékonyabban követelnek helyet maguknak a profik csuklóján.

Természetesen a Longines is gyárt divert, nem is egyfélét. A Hydroconquest a trendet követi. Rendelkezik egyéni vonásokkal, nem másolja szolgaian a Sub-ot, de azért látszik rajta, hogy látott már olyat. Jó a kidolgozás minősége, szépek az arányai, esztétikus a színvilága, még az arany-acél is kifejezetten ízlésesre sikerült azzal a színben passzoló gumiszíjjal. És azonnal felfedezhető, hogy búváróra. Nem így a Legend Diver, amiről első látásra ezt senki sem mondaná meg. Sportosnak sportos, de inkább nézni casual-nek némi field beütéssel, mint búvárnak. A harmadik – cikkünk tárgya – rögtön búvárnak látszik. Van búvárlünettája, a mutatók szélesebbek az átlagnál, nem is egyformák, ahogy általában a búvárokon. Viszont az összhatásban legalább annyi az elegancia, mint a masszív jelleg, ami pedig egyáltalán nem jellemző a műfajra. Ezzel a tulajdonságával éppen a Hydro és a Legend közé érkezik az Ultra-Chron, méghozzá eléggé messziről. Ugyanis közvetlen őse 1968-ban jelent meg.

ULTRA-CHRON ÖLTÖNYÓRÁK

Az Ultra-Chron szériát 1967-ben indította útjára a Longines. Az Ultra az akkor debütált Longines 341 automata kaliber harminchatezres, nagyfrekvenciájú lengésszámára utalt. A széria saját logót kapott, a frekvencia jelét, amelyet a számlap alsó harmadában helyeztek el. A Chron a szerkezet pontosságát igazoló hivatalos kronométer minősítés miatt került a névbe. Akkoriban a gyártó több kalibere nyert pontossági versenyben obszervatóriumi megmérettetések során, s a 40 óra járástartalékkal rendelkező Longines 341 is ezek közé tartozott. A széria első példányai acél-, és aranytokos öltönyórák voltak, a kor trendjének megfelelő 34-36 mm-es tokátmérővel, fekete betétes rakott indexekkel és pezsgőszínű számlappal.

BALRA A RÉGI, JOBBRA AZ ÚJ

 

Egy évre rá jelent meg a boltokban a búvár változat, amely ugyanazt a kalibert kapta, viszont eltérő funkciója miatt teljesen más külsőt fekete számlappal, masszív, fokozottan vízálló tokkal, menetes koronával és eltérő színű, széles mutatókkal. A búvár Ultra-Chron volt a világ első nagyfrekvenciájú mélytengeri búvárórája. A Rolex Submariner akkor már tizennégy éve piacon volt, hangsúlyos, kör alakú rakott indexeivel diktálva a divatot. Az Ultra a gyártó szándékai szerint más utat követett, a széria öltönyóráinak megjelenéséhez közelebb álló vonalas és festett meg rakott indexeket kapott, ezzel némi eleganciát csempészve a sportórák markáns világába.

 

A jelen Ultra-Chronja mindenben hűen követi nagy elődjét. A kaliber ma is nagyfrekvenciás, de természetesen teljesen új, ehhez a modellhez fejlesztették, és az 50 órás járástartalékú werket később talán más modellek is megkaphatják. Az óra a megszólalásig hasonlatos az elődmodellhez. Nagyon egyben van, a párnaszerű tok magabiztosan hirdeti, hogy „Erős vagyok, masszív vagyok, mindent kibírok, bízz bennem!“. A 30 bar nyomástűrés nem gyerekjáték, kell ez a C-vonalú tömör tok, hogy már ránézésre is elhiggyük, amit a gyártó állít. Az elegancia pedig megköveteli azt a széles, lekerekített letörést, ami szemből új ívvel gazdagítja, egyben optikailag karcsúsítja is a tokformát. A tok és a vintage hangulatú csat matt felületű, csupán a letörés polírozott, a csaton pedig a hosszúkás láncszemeket idéző három keskeny elem kapott polírt. Ennyi csillogás elegendő is egy sportórán.

 

A tokforma éppen annyival nyúlánkabb az 1968-as modellénél, hogy modernebbnek hasson, miközben megőrzi az ős jellegét. A lünetta egy árnyalatnyival szélesebb, a menetes korona kevésbé süllyed bele a tokba, a másodpercmutató nem nyílhegyben végződik, a számlap pedig „fagyos“ textúrát kapott; minden másban ugyanolyan az új, mint elődje volt. A Super-LumiNovával festett indexek hosszúkás, középen áttört hosszabbítást kaptak, a 12-esnél, a 3-asnál, a 6-osnál és a 9-esnél az áttörést kitöltő, applikált, a felső részen ék alakban végződő, polírozott acélhasábokkal. A kerámia lünetta piros osztásai és a percmutató piros színe nem tolakodó, még hangsúlyozza is az óra „műszer“ jellegét. A lünetta különlegessége a zafírkristály borítás. Erre festették fel az osztásokat, amelyek árnyékot vetnek az alattuk körben futó kerámiára. Karcmenteset a karcmentesre – telitalálat! A tok 43 mm átmérőjű, a kétoldali és több rétegű tükröződésmentes bevonattal ellátott dobozos zafírkristály fedéssel együtt 13,6 mm vastag, ami egyáltalán nem kirívó adat, különösen egy 300 méterig vízálló búváróránál.

 

A Longines nagyon bízhat az Ultra-Chronban, az ára ugyanis kicsit húzósra sikeredett. A 3450 svájci frankos ár 650-nel drágább a Hydroconquestnél, és 300-at a Legend Diver árára is rátesz. És ezek nem a „futottak még“ órák a gyártó kínálatában, hiszen mindkét széria nagyon erős. Viszont az igaz, hogy az Ultra nem egy hétköznapi búvár. Megújulva feltámaszt egy korábban sikeres modellt, külsejében pedig éppen annyira tér el a tucatbúvároktól, hogy sajátos légkörével felhívja magára a figyelmet. Mindez egy nagyfrekvenciás „Chronometer Officially Certified“ kaliberrel a tokjában lehet olyan jó ajánlat, hogy sikeres legyen a piacon.