A BREITLING BEMUTATJA – TWO TONE, DE OKOSAN

 

Érdemes szem előtt tartani azt az egyszerű igazságot, hogy a kevesebb több. Erre példa a Breitling most bemutatandó két órája.

Nem vagyok oda az arany/acél órákért. Jó néhány feleslegesen csiricsáré modell született már e két anyag kombinációjával. Vagy arany, vagy acél. A formák és a felületkezelés éppen elég lehetőséget biztosítanak a gyártóknak valami különleges létrehozására. Az anyagok házasítása ritkán jelent valódi többletet, viszont emeli az árat. Ha egy gondosan megtervezett és szépen finiselt tok kiváló szerkezetet takar, azért lehet jó pénzt kérni, felesleges feltűnőbbé tenni aranybetétekkel. Főleg úgy, ahogy még neves gyártók is megteszik olykor, hogy a csat szélső vagy középső elemeire néhány mikron vastagságú aranylemezkét hajtogatnak, hogy úgy nézzen ki, mintha az elemek tömör aranyból lennének. Ha már mindenképpen muszáj párosítani az aranyat és az acélt, meg lehet oldani esztétikusan is. Csupán érdemes szem előtt tartani azt az egyszerű igazságot, hogy a kevesebb több. Erre példa a Breitling most bemutatandó két órája.

BREITLING NAVITIMER ÉS CHRONOMAT

 

A Navitimer és a Chronomat a gyártó emblematikus szériái, amelyek számtalan variációval csalogatják a vásárlókat. Népszerűek és kelendőek. Mindkettőnél az acéltok dominál, de létezik arany és arany/acél verzió is. Utóbbiból az a modell az igazán ízléses, amelyik éppen csak jelzésszerűen használja az aranyat. Kezdjük a Navitimerrel! A széria első darabjai 1952 óta vannak velünk. Eredetileg pilóták számára, a navigáció megkönnyítésére készült az óra. Első, ma már klasszikusnak számító verziója egyszerű három mutatós volt, nem bonyolították kronográf funkcióval. A jellegzetes számlap a forgatható belső lünettával segédszámlapok nélkül is az egyik legkönnyebben beazonosítható órává teszi a Navitimert.

 

Az arany/acél változatnál a forgatható lünetta külső, bordázott karimája, az indexek és a mutatók készülnek 18 karátos aranyból. A tört fehér számlapon kellemes látvány a vörös-arany. Az összkép esztétikus és harmonikus, nem tolakodó. Lehetséges fémcsattal vagy bőrszíjjal rendelni az órát. Észszerű eleve az elegáns fém karpereccel kérni, és rendelni mellé a bőrt, amelynek középbarna verziójával nagyon szépen mutat az óra. A karperec is arany/acél, a keskeny összekötő szemek készülnek aranyból, kellemes csillogást adva az összképhez.

 

Ezt az órát a külleme adja el. A szerkezetet ugyan Breitling 17-nek nevezi a gyártó, de ez nem in-house, hanem az ETA 2824-2 népszerű klónja, a 26 köves, 4 Hz-en működő Sellita Sw200-1. Még a régebbi, 38 órás járástartalékú, viszont abból a COSC szabványnak megfelelő csúcsverzió. Noha a kalibernek létezik már ránc-felvarrott változata is, a Breitlingnek a régebbi modellt sem kéne elrejtenie a B 17 név mögé. Az igaz, hogy mind az ETA, mind a Sellita eredetileg díszítés nélkül érkezik a gyárakhoz, és a Breitling maga szereli össze és látja el genfi csíkokkal meg perlázzsal, de azért ettől nem válik saját kaliberré. Marketing, ó!

NAPTÁRAS VERZIÓ

Mert hát az legyen a legnagyobb baj, hogy egy órában ETA/Sellita top-kaliber ketyeg. Viszont az a tény valóban szemet szúr, hogy míg a 41 mm átmérőjű és 11,6 mm vastagságú acéltokos verziónak 2 120 000 forintos, felső-középkategóriás ára van (bizony, egyre feljebb kategorizálódnak az árszegmensek), addig az arany/acélért kért pénz már a prémium kategóriába röpíti ugyanazt az órát. Az az ízlésesen elhelyezett néhány aranybetét a tokon és a csaton 1 760 000 forintot rátesz az acélverzióra, ennyi pénzért pedig kitűnő középkategóriás órák lepik el a piacot. Persze a szerelem az szerelem, és az óra olcsóbban is megkapható, ha a bőrszíjat választja az ember. Mindenesetre az arany/acél Navi valóban gyönyörű, és egy életre szóló érték lehet valakinek a csuklóján.

 

Akárcsak a Chronomat arany/acél verziója. A széria, amelyet a híres olasz repülőszázaddal, a Frecce Tricolori-val együttműködve fejlesztettek ki és mutattak be 1984-ben, eredetileg a nagynál is nagyobb méretű acél sportórák kategóriájában indult, de az elmúlt években sokat finomodott. Alapvető jellegét és a minden apró részletre kiterjedő kidolgozottságot megtartva, ma sokkal „decensebb“ látvány, mint bumszli polírkrumpli elődei.

 

Ennél az arany/acél verziónál a Navitimerhez hasonló elvet követve csak jelzésszerűen van jelen rózsaarany az acéltokon. A korona és a kronográf gombjai mellett a lünetta szokásos négy betétje készül a diszkrétebb árnyalatú aranyból, az ezüstös számlapon pedig az indexek, a mutatók és a segédszámlapok vékony kerete. Szerencsére a jellegzetes, hengeres (Rouleaux) elemekből álló csat minden második szemének függőleges díszcsíkjai itt kimaradtak a szórásból. Az sem lenne túlzás, ha azok is aranyból lennének, de így még inkább harmonikus az összkép.

 

Az órát a Breitling Manufacture Caliber 01 (B01), COSC tanúsítvánnyal rendelkező (Certified Chronometer) werk hajtja. A 4 Hz-en működő, 70 óra járástartalékkal bíró kaliber már valóban in-house szerkezet. Ez az áron is meglátszik. A 42 mm átmérőjű és még mindig tekintélyes, 15,1 mm vastag acél verziók 3 560 000 forintnál kezdődnek, az aranybetétek 560 000 forintot tesznek rá az árra. Ennyit számít, hogy a csaton nem használnak aranyat, és a lünettának nem a pereme, hanem csak pontszerű részletei készülnek a nemesfémből. Ez az óra is nagyon szép, harmonikus látvány. Nem tolja arcunkba az aranyat, csak finoman jelzi, hogy ez a verzió egy árnyalattal értékesebb az alapnál. A szépség megítélése szubjektív, itt nincsenek nagy igazságok. Az ízlés a perdöntő, ám általában igaz, hogy „Simple the best“.