SEIKO SQ 8223 5100T – 47 ÉVE FIATAL

Létezik ilyen életre szóló kapcsolat óra és viselője között, például apám is hasonlóan viszonyult a Doxájához.

Mottó:

SÓHAJNAK BEILLŐ SZÓZAT EGY ISMERETLEN RENDELTETÉSŰ VASDARABHOZ, AMELY A TÖRTÉNELEM VIHARAIN KERESZTÜL SZÉP CSÖNDBEN MEGLAPULT EGY LIMLOMMAL TELE LÁDIKÓBAN, MERT SE NAGYAPÁMNAK, SE APÁMNAK,SE NEKEM NEM VOLT MERSZÜNK SZEMÉTRE DOBNI, ÉS AZ UTÁNAM JÖVŐKNEK SEM LESZ

Túlélsz pöcök.

(Örkény István egyperces)

 – <> – 

Az 1964-es tokiói olimpia idején figyelt fel komolyabban a világ arra a japán gyártóra, amelyik a versenyek hivatalos időmérőjeként szerepelt: a Seiko-ra. A múlt század hatvanas évei még a mechanikus karórák aranykorához tartoztak. Természetesen a Seiko is ilyen órákat gyártott, és ebben a kategóriában a legnagyobb nemzetközi sikereit a nevezetes olimpiát követő években, 1967-ben és ’68-ban érte el*. Aztán, 1969-ben, a Seiko Astron megjelenésével elkezdődött a kvarcórák nagy korszaka, előkelő helyet biztosítva a japán óragyár termékeinek a legkeresettebb karórák között.

A Seiko történetével foglalkozó anyagok rendre a gyártó „leg“-jeit emelik ki: miben volt a legelső** vagy a legjobb, és nem említik a Seiko órák, különösen a céget ismertté tevő kvarcok egyik lényeges tulajdonságát, a tartósságot. A Patek Philippe közismert szlogenje szerint egy Pateket nem birtokolsz, csak megőrzöd az utódaid számára. Én személyesen ismerek egy Seiko kvarcórát, amelyre minden bizonnyal ugyanez a sors vár.

Gyermekkori barátom 1977 táján vásárolta azt a Seiko SQ-t, amelyet a mai napig visel. Ez bizony 47 esztendőt jelent. A barátom nem órakedvelő, legalábbis abban az értelemben biztosan nem, ahogyan mi, órabubusok követjük az óramárkák tevékenységét és az órapiac alakulását. Viszont a saját óráját nagyon is kedveli. Létezik ilyen életre szóló kapcsolat óra és viselője között, például apám is hasonlóan viszonyult a Doxájához. Valóságos kapcsolatról beszélek, és nem igénytelenségből vagy érdektelenségből fakadó lustaságról. Ugyanis ahhoz, hogy egy karóra ennyi ideig megtarthassa értékes tulajdonságait, nem elegendő a jó konstrukció és a minőségi megmunkálás, a megfelelő tulajdonos is kell hozzá. Olyan, aki odafigyel az órájára, vigyáz rá, gondozza, ha szükséges, szervizelteti, és akár évtizedeken át fontosnak tartja azokat a szempontokat, amelyek alapján annak idején éppen azt az órát választotta.

A Seiko SQ sorozata a maga korában a kvarcórák csúcsát jelentette. Már az Astronnál is havi -/+5 másodperces tűréshatárt adott meg a gyártó, és az SQ széria sem adta alább pontosságban. A sorozat alapwerkje a 8223 (aka 8223A) volt, ez működteti a szóban forgó modellt is. A Seiko már a kezdetektől alkalmazta azt a kizárólag a gyáriak által logikusnak vélt kódrendszert, ami manapság is megnehezíti a gyártó werkjei és modell-variációi közötti tájékozódást, de az SQ szériánál még nagyjából nyomon követhető, hogy a különféle társult jelölések nem a szerkezet, hanem a dizájn kisebb-nagyobb változtatásaira vonatkoznak Ez néha a tokfül felőli rész apró eltérését jelenti, máskor csak annyit, hogy ugyanazt a tokot többféle karpereccel szerelték.

SEIKO 8223A (FOTÓ: MARKETPLACE.WATCHCHARTS)

Az óra alapdizájnja azonban annyira sikeresnek bizonyult, hogy az 1978-tól gyártott Grand Quartz szériánál is megtartották, noha abban már egy akkoriban modernebbnek számító, úgynevezett Twin Quartz*** szerkezet működött. Az alsó illesztési lehetőséggel ellátott, fölül egybeszabott tokfüllel meghosszabbított, 33 mm átmérőjű (tokfülekkel 38 mm) és 8 mm magasságú tok oldalai a tokfüleknél belső ívessé váló tonneaou formájúak, és egy televízió képernyő alakú számlapot foglalnak keretbe. Az összhatás első látásra négyzetes, de hamar felfedezhető a rafinált formai játék. A széles és dísztelen flench plate kör alakú, süllyesztett számlapot fog körbe, a festett percosztás a ferde karimára került, míg a az órákat jelölő rakott pálcikaindexek már a számlap vízszintes részén találhatók. A kardpenge mutatókat központi másodpercmutató egészíti ki, amely adott esetben az elem lemerülését is jelzi. Az áramforrás élettartamának vége felé már csak minden második másodpercben ugrik. A hármasnál elhelyezett méretes dátumablakban eltérő színnel jelenik meg a hét napjainak neve és az aznapi dátum. A jól eltalált árnyalatú, éjkék színű számlapon minden jelölés kontrasztos, a mutatók luminous festése sötétben is használhatóvá teszi az órát. Az öt szemből álló, eredeti gyári csat vastagsága a mai trendek szerinti karperecek méretének nagyjából egyharmada, rugalmas és könnyű, kényelmesen illeszkedik a csuklóra.

 

Egy 47 éve napi használatban lévő karórán persze meglátszik az idő. A kismillió hajszálkarctól az eredetileg polírozott tok hovatovább szál-csiszoltnak tűnhet és a számlap ásványi üveg fedése is meglehetősen viharvert állapotú. Nyilván fel lehetne políroztatni a tokot, és zafírkristályra cseréltetni az üveget, de ehhez hetekre meg kéne válni az órától, ami az elmúlt évtizedek alatt még egyszer sem fordult elő. A Seiko SQ egyébként ebben a jelenlegi állapotában is keresett gyűjtői modellnek számítana, ha piacra kerülne, mert a használtan kínált Seiko karórák tengerében csak nagy ritkán bukkan fel a szériának egy-egy példánya. Talán azért, mert más tulajdonosok is a barátomhoz hasonlóan ragaszkodnak ezekhez a kiváló minőségben elkészített, esztétikus, pontos, és nem utolsó sorban rendkívül tartós, strapabíró órákhoz.

HASZNÁLT SEIKO-DÖMPING (FOTÓ: PICCLICK)

*1967-ben utoljára rendeztek a svájci Neuchatelben obszervatóriumi pontossági versenyt mechanikus karórák számára. Ezen a megmérettetésen a Seiko vitte el a második és a harmadik helyezésért járó díjat. Egy évre rá a Genfben megrendezett hasonló versenyen a negyediktől a tizedik helyig mindegyiken Seiko óra végzett, ami új rekordot jelentett. Ez a teljesítmény ugyan nem veszélyeztette a svájci órák elsőségét, de megmutatta, hogy a japán gyártóval számolni kell.

**Például 1973-ban a Seiko-nál gyártották az első digitális, belső világítással ellátott LCD kijelzős órát és 1975-ben az első – ugyancsak LCD-s – digitális kronográfot, amely tized-másodperc pontosságú mérésre is képes volt. Még ugyanebben az évben került ki a Seiko gyárból a világ első titántokos, analóg búvárórája, a Professional Diver, ami a héliumot át nem eresztő tömítésével károsodás nélkül merülhetett 600 méteres mélységig.

***A mai, hőkompenzációs kvarcórák egyik elődjének tekinthető Twin Quartz (dupla kvarckristály alkalmazása) rendszerrel a kvarcszerkezetek hőérzékenységére igyekeztek megoldást találni, de később rájöttek, hogy a probléma elektronikusan hatékonyabban orvosolható.