Magam is tudnék mondani (de nem mondok) 1-2 szériát a Cartier jelenlegi kínálatából, amit ez az óra azonnal földbe döngölne, ha megfelelő számban jelen lehetne a boltokban.
A gyártók egyik kedvenc elfoglaltsága az „Ugyanazt másképpen“ játék, azaz a régmúlt óráinak feltámasztása, újrafogalmazása. Az sem számít, hogy a vonatkozó óra mennyire volt sikeres, és milyen okból szüntették be a gyártását annak idején, a potenciális vásárló úgy fogja érezni, ha feltámasztanak valamit, akkor az egykor biztosan favorit volt, s az utódra mindenképpen érdemes szert tennie. Ezt a játékot a Panerai szokta csúcsra járatni, de a legtöbb, valóban történelmi múlttal rendelkező gyártó megpróbálkozik vele. Időnként születnek igazán minőségi alkotások is, mint például az alsóbb árkategóriába tartozó Tissot PR 516 mechanikus kronográf, és úgy fest, hogy a Cartier is maradandót alkotott, amikor az idei Watches and Wondersre időzítve feltámasztotta a Tortue Monopoussoir Chronograph-ot, bár sajnos a magasnál is magasabb árszegmensbe célozva.
 |
| FOTÓ: CARTIER |
Monopoussoir-monopusher-flyback az olyan, eredetileg pilóták számára kifejlesztett „egy gombos“ kronográf, amelyen a stopper megállításakor azonnal újra elindul a mérés. Ez egy igen praktikus és időtakarékos megoldás, ha a pilóta részidőket szeretne egymás után sorjáztatni, hiszen nem szükséges lenulláznia a központi másodpercmutatót, majd újfent elindítania a mérést, mert ez egyetlen gombnyomással megoldható. A karóra születése és a repülés összetartozó fogalmak, hiszen úgy tudjuk, hogy az első, csuklón rögzíthető órát Louis Cartier, a cég megalapítója készítette barátja, a repülés egyik úttörőjének számító Alberto Santos-Dumont számára. A Cartier cég 1912-ben megjelent második tokformája (mások szerint a tonneau után következő harmadik) pedig már a most megújított tortue (szó szerint: teknősbéka, másképpen: hordóforma) volt, noha egy gombos kronográf (és egy másik variációban percütő) komplikáció csak 1928-ban került a tokba.
 |
| AZ ŐS MONO 1920-BÓL ÉS A CPCP A KÉTEZRES ÉVEKBŐL. FOTÓ SJX |
Az eredeti tokméret 25x35 milliméteres volt, ami teljes mértékben megfelelt a karórák akkoriban kialakuló sztenderdjének. Érdekesség, hogy ebbe az órába a Cartier és Edmund Jaeger közös vállalkozása, az European Watch and Clock Co. Inc (EWC) gyártotta a szerkezetet. Egyszer már megújította a cég az órát, de az 1998 és 2008 között gyártott CPCP* (Collection Privée Cartier Paris) csoport tagjaként kiadott verzió már 34x43 milliméteresre növelve került piacra. Rejtély, hogy miért kellett leállni a gyártásával, hiszen a Tank után ez az óra tekinthető a Cartier második legelegánsabb modelljének; a sportos funkcionalitás és a legmagasabb fokú elegancia ilyen szintű harmonikus ötvözete a karórák világában csak nagy ritkán valósul meg. Talán ez ötlött fel a cég döntéshozóiban, amikor elhatározták, hogy idén elkészíttetik a modell újabb reinkarnációját.
 |
| A PLATINA VERZIÓ MONOKRÓM JELLEGŰ. FOTÓ: TIMEANDWATCHES |
Az új modell méretében a CPCP szériára, a számlap elrendezésében pedig az ős-eredetire hajaz. Maradt a gyönyörűen ívelő s az óra nevében is megjelenő tortue forma, ami a platina változat esetében sima, az aranynál szemcsés felületű számlapot foglal magába. A platina összhatása monokróm jellegű az ezüstösen opálos fényű számlapra illesztett ezüst színű és fényvisszaverő réteggel bevont, rakott római számos indexek miatt, az arany verzió festett fekete indexei kontrasztosabb, s ha már feltámasztott modellről van szó, korhűbb képet mutatnak. A körben futó és a segédszámlapok karimáján is megjelenő vasúti sínpár motívum biztosítja az art deco jelleget. Mesteri, ahogy a két regiszter nem megszakítja, csak kijjebb tolja a külső motívum vonalát. Lényeges dizájnelemként jelennek meg a számlap sarkaiba festett íves háromszögek, amelyekhez hasonlóak egyetlen korábbi verzión, a CPCP sorozat fehérarany változatán szerepeltek. A kékített mutatók (az óra és a percmutató esetén Breguet-jellegűek) szépen mutatnak az órán, és jól illeszkednek a Cartier megszokott stílusához. A méretei pedig (34,8 mm szélesség, 41,3 mm hosszúság és mindössze 10,2 mm vastagság) öltönyhöz való viselésre is alkalmassá teszik az órát.
 |
| AZ ARANYTOKOS SZÁMLAPJA KONTRASZTOSABB. FOTÓ: SWISSWATCHES |
A Monopoussoirt életre keltő 1928 MC kézi felhúzású szerkezet új(-szerű), 3,5 Hz-en jár, amíg csak tart a 44 órára elegendő járástartaléka, és 4,1 milliméteres vastagságával a gyár készletének legvékonyabb kronográf szerkezete. Az alapja egy meglévő Cartier werk, amiből a Le Cercle des Horlogers a Louis Vuitton Tambour meg a Biver Carillon Tourbillon óraművekért is felelős óraműspecialista segítségével fejlesztette ki a tortue tokformába tökéletesen illeszkedő oszlopkerekes kronográf szerkezetet. Így jött létre ez a felső kategóriás kaliber, amelynek elemei a vékony, fazettált hidakkal és az íves genfi csíkozással jól láthatóak a hátlapot fedő zafírkristályon keresztül. Az óra kezelése a beállítástól a kronográf működtetéséig egyetlen gombbal, a koronával és a végébe applikált drágakő (a platinánál rubin, az aranynál zafír) megnyomásával történik. Némileg ront a szerkezet összképén az ETA által kifejlesztett, Incabloc ütődésgátlóval szerelt Etachron beállító modul elfordítható finomhangoló csapjainak látványa, de ez az egyébként bevált és széles körben alkalmazott szerkezeti elem más Cartier werkeknek is sajátja. Persze lehet, hogy egy Cartier kereshetne esztétikusabb megoldást is az óraszerkezeteihez, de nem ez a kis baki lesz a fő ok, amiért igazán felvonhatjuk a szemöldökünket, amikor ezt az órát nézegetjük.
 |
| CARTIER 1928 MC – EHHEZ AZ ÓRÁHOZ TERVEZVE. FOTÓ: MONOCHROME |
Az ára már sokkal inkább okot ad a hümmögésre: az arany 46 000 euróba vagy 49 100 svájci frankba, a platina 53 000 euróba vagy 57 000 svájci frankba kerül (a platina nem értékesebb anyag az aranynál, viszont nehezebb megmunkálni). Hogy miért ennyibe? Mert „Privé“. A kétféle tokban piacra dobott modell 200-200 darabos limitált kiadásként jelent meg. 200 darab egy órából gyakorlatilag azt jelenti, hogy az az óra nincs. Lényegében azt kell megfizetni, hogy (szinte) nem is létezik. Szerintem már a Watches and Wonders ideje alatt vevő került mind a 400 példányra, akár látatlanban, a végén pedig ott maradt az üres tárló, már nem volt mit összepakolni. A Privé szériák eleve kettős céllal születnek a Cartier-nél. Egyfelől felidéznek régi sorozatokat, azt is bemutatva, hogy az aktuális modellek mellett még mi mindenre képes a cég az óraművesség terén, másfelől a limitált kiadások magas árával aktivizálják a tőkeerős gyűjtőket. Járulékos hatásként pedig a frászt hozzák mindenki másra.
 |
| FOTÓ: HODINKEE |
Könyörgöm, az arany Jaeger-LeCoultre Reverso Duoface ára 23 000 euro körül mozog! Igaz, az nem limitált széria. Természetesen a Tortue Monopoussoir is sokkal olcsóbb lehetne, ha szériagyártásba adnák, amit – kvalitásait tekintve – meg is érdemelne. Ráadásul a hasonló külsejű Girard Perregaux Richeville-t már nem gyártják, kizárólag a használt piacon hozzáférhető, így a Cartier uralhatná ezt a stílust ezzel az órával. Még akár nemesfémből készítve is vinnék, mint a cukrot, ha valami felfogható árazással jönne elő a cég. Magam is tudnék mondani (de nem mondok) 1-2 szériát a Cartier jelenlegi kínálatából, amit ez az óra azonnal földbe döngölne, ha megfelelő számban jelen lehetne a boltokban. Hát még, ha kiadnák acéltokban is! Nem kell elképzelnünk egy a limitált kiadáséhoz képest harmadáron kínált acéltokos órát, ami egyaránt passzol a bermuda/póló/szandál és a szmoking/csokornyakkendő/lakkcipő kombóhoz, mert itt van előttünk a minta. Csak éppen nem csinálják meg. Pedig ez az óra kiáltóan ideális viselet lehetne mindazok számára, akik értékelik a mai igényekhez igazított vintage jelleget, a nem finomkodó, mégis kivételes eleganciát, és egy tökéletes „egy-órás-kollekcióra“ vágynak. Én ugyan szívesen lemondanék a korona végi drágakőről, szerintem ez az anyacsavar forma egyébként sem igényli, de akkor a Tortue már nem lenne igazi Cartier, csak egy gyönyörű, minden öltözékhez és minden alkalomra megfelelő, sokunk számára tökéletes karóra.
 |
| FOTÓ: TIMEANDWATCHES |
*A CPCP kollekció volt a Cartier első nagy újraértelmezési projektje. Számos archaikus Cartier modellt élesztettek újjá, illetve újítottak meg átalakított vagy teljesen új szerkezetekkel, amelyeket a Jaeger LeCoultre-ral vagy a Piaget-vel együttműködésben készítettek.
0 Megjegyzések