NARANCS HELYETT DATOLYASZILVA? – AVAGY AZ „ALTERNATÍVÁKRÓL“

Amikor narancsra vágyom, nem veszek datolyaszilvát, mert a narancs elfogyott, még ha a másik gyümölcs ugyanolyan színű is.

A You Tube tele van „alternatívákat“ bemutató órás videókkal. Seiko Alpinist mint Rolex Explorer alternatíva, Rotary Cambridge mint Jaeger-LeCoultre Reverso vagy Cartier Tank alternatíva, microbrand diverek mint Rolex Submariner vagy Omega Seamaster alternatívák. Véleményem szerint az ilyen megfogalmazás tipikus zsurnaliszta túlzás. Ezek az órák nem alternatívái a prémium- vagy luxuskategória produktumainak. Akinek van pénze egy Reversóra és azt akar venni, nem fog átnyergelni a Rotaryra, csak mert az nagyságrendekkel olcsóbb, és egy Seiko sem fogja elbizonytalanítani azt a tehetős vásárlót, aki Explorerre vágyik (más kérdés, hogy én mindenképp az Alpinistet választanám az Explorer helyett). Ezek az órák kiáltóan más kategóriába tartoznak, és óragyártás, pláne óraművészet szempontjából semmi közük az alternatívájukként megnevezett prémiumokhoz. Legfeljebb a stílusukhoz, de a konkrét órákhoz semmiképp. 

Alternatíváról akkor beszélhetünk, ha valódi választási lehetőségünk adódik két dolog között. Számomra nem alternatíva egy Rolex, Cartier vagy Omega, mert jelenleg nem tudnám megfizetni, viszont vígan ellennék egy Rotary Cambridge, esetleg egy Michel Herbelin 1925 Esprit vagy Art Deco tulajdonosaként, mert tudom, hogy egy ilyen vékony keresztmetszetű szögletes óra öltönyhöz tökéletesen megfelel, főleg, ha art deco jegyeket hordoz magán. "A stílus maga az ember "– ellentétben egy termék árával, ami a vásárlót nem mint embert reprezentálja, csupán az illető anyagi helyzetét. Az ár a termék stílusától függetlenül áll össze a ráfordításból, a minőségből és a presztízsből, amennyiben ez utóbbi már létrejött.

 

A Rolex Submariner alternatívája az Omega Seamaster, nem pedig a Venezianico Nereide. Az olasz microbrand búvárja nem is konkurrenciája a két svájcinak. Sem minőségével, sem 200 ezer forint körüli árával nem tartozik ugyanabba a kategóriába, és senki sem fordul vissza a Rolex- vagy Omega butik ajtajában, hogy inkább interneten rendeljen egy Nereidét. Ezzel együtt, a Venezianico kitűnő ár/érték arányú divere bárki csuklóján ugyanazt a stílust képviseli, mint a Rolex Submariner, és ugyanúgy beugorhat vele a vízbe – a Sub árának töredékéért.

A narancs és a datolyaszilva (hurma) egyaránt narancssárga színű. Amikor narancsra vágyom, nem veszek datolyaszilvát, mert a narancs elfogyott, még ha a másik gyümölcs ugyanolyan színű is. Az írástudók (tudósok, írók, esszéisták, újságírók, igényesebb bloggerek) felelőssége a dolgokat a nevükön nevezni. Túl gyakran találkozunk egyszerűsítésekkel az ilyen-olyan szövegekben, és egyes kifejezések annyira rögzülhetnek, hogy elfedik eredeti jelentésüket*. Kinek kéne erre jobban odafigyelni, mint akinek a szó a munkaeszköze? Egyébként egy tényleges alternatíva valóban létezik az órák világában. No nem a prémium és a belépő kategória között kínál választást, csupán a középkategóriáig „megy le“.

Míg a kvarcválság idején a svájci Breitling komoly bajba került, addig a német Sinn könnyebben vészelte át a mechanikus órákat készítő cégeket sújtó vészterhes időket, és néhány száz Navitimer számlapot megvásárolt a Breitlingtől. Nemrég pedig legálisan piacra dobta a Navitimerek tényleges alternatíváját. A látvány nem kísértetiesen hasonló, hanem néhány apró különbségtől eltekintve (pl. indexek) ugyanolyan. Ráadásul a Sinn több szempontból is jobb órát vitt piacra féláron, mint amilyen az eredeti. A szerkezet ugyan nem in-house (oszlopkerekes La Joux-Perret 7750), viszont a Breitling B01 werkjénél nagyobb a járástartaléka, emellett pedig az óra 30 méter helyett 200 méterig vízálló, és 41 milliméteres átmérőjével kisebb is a Navitimerek többségénél, tehát többféle csuklómérettel kompatibilis. Persze, ha valaki a Breitling kinézete és a svájci gyártó órájánál jobb ár/érték arány helyett azt a tényleges és eszmei értéket akarja birtokolni, amit egy Breitling óra jelent, akkor számára még ez a megszólalásig hasonló Sinn sem „alternatíva“.

*Ez a karórákat érintő „alternatíva“-dolog még a legkevesebb, lehet, hogy csak az én szememet szúrja. Ám ez is megmutatja, hogy a nyelvi egyszerűsítések számos, akár járványszerűen terjedő félreértést szülhetnek. Nézzünk egy példát a tudomány területéről! A nyelvtudomány a „nyelvrokonság“ kifejezést használja az azonos gyökerű nyelvek helyett. Ez a pongyolaság – a rokonság fogalmához társított képzeteinkkel párosulva – az elmúlt 130-140 évben a politikát is bevonó parttalan vitákat eredményezett az etnikai rokonság tekintetében, holott a XIX. század második felében lezajlott tudományos vita, az „ugor-török háború“ óta tudjuk, hogy a kettőnek vajmi kevés köze van egymáshoz, ha egyáltalán.