ÓRÁK, ÁRAK, SATÖBBI

 

Gombóc fagylalt, új autó, karóra – nem nehéz kitalálni, mi bennük a közös.

Karórára nincs szükség. Úgy látszik, vonzódom a béna, de határozottságot sugárzó kezdőmondatokhoz, mint ebben a cikkben is, de ez nem változtat az állítás igazságán. A pontos időt mindenki megnézheti a telefonján, esetleg a valamiért okosórának nevezett, csuklón viselhető mini-számítógépén, tehát elvileg semmi okunk kvarc vagy mechanikus karórát viselni. Mégis virágzik ez az iparág, bár az első félévi adatok eléggé hektikusan alakultak. A svájci órák eladásai megtorpantak, sőt visszaléptek néhány százalékponttal, ami nem jó jel. Ki tudja, mi lesz, ha valóban életbe lépnek az Amerika jelenlegi vezetése által belengetett csillagászati vámtarifák? Valójában persze sejtjük: nem zárható ki egy újabb krach, amit a svájci óraipar újbóli átalakulása követhet bezárásokkal, utcára került szakemberek százaival (vagy ezreivel), ismert márkák eltűnésével. Mindez egyszerre okozhatja a minőség romlását és az árak emelkedését. Utóbbit nem csak Svájcban, de akár világszerte is. A nem várt árelőnyhöz jutó konkurencia a jelenlegi áraival is nyugodtan hátradőlhetne, de nem fog, mert az áremelés a racionális döntés. Nem nagyon, de azért észrevehetően megpöccintik majd az árakat, hiszen az előny még úgy is megmarad. Mi pedig számolgatva nézünk ki a fejünkből, és nem hiszünk a szemünknek. Amúgy évek óta nem hiszünk, mivel az intenzív drágulás már jó ideje tart. 

Közhely, hogy a világ órakínálatának árait nem a szovjet érdekövezetből a ’90-es években kiszabadult kelet-európai országok bérszínvonalához igazítják. Egyébként a nyugati bérszínvonalhoz sem. Legalábbis a prémium kategóriában és attól fölfelé biztosan nem. Az áremelkedés mértéke ott is messze maga mögött hagyja a bérek emelkedését, és az inflációnak is a magasból integet. A minőségi karórák elsődleges piacai még így is Nyugat-Európa, a Távol-Kelet és – legalábbis eddig – az USA, tehát a világ azon fertályai, ahol még a középkategória is nagyobb eladási számokat produkálhat. Prémium vagy luxusórát viselni arrafelé is kiváltság, ugyanakkor egy átlagembernek a folyamatos drágulás miatt még a belépő szint magasabb régióiba tartozó óráért is spórolnia kell. Az ezredforduló óta kitágultak a kategóriák, elmosódni látszanak a határok. A gyártók árban és szerencsére minőségben is bele-belekarmolnak a fölöttük lévő kategóriába. A magyar piacon is léteznek 800 ezer forintos órák belépő kategóriás gyártótót és másfél-kétmilliósak középkategóriástól. Tíz évvel ezelőtt prémium óráért kértek kétmilliót. Gombóc fagylalt, új autó, karóra – nem nehéz kitalálni, mi bennük a közös.

TISSOT EVERYTIME KVARC. BELÉPŐ KATEGÓRIÁS CÉG BELÉPŐ KATEGÓRIÁS ÓRÁJA 121 EZER FT-ÉRT. FOTÓ: TISSOT

 

Mifelénk a komoly óra eleve luxuscikk. Még úgy is, hogy mi elsősorban a belépő szintű gyártók kínálatából válogatunk, esetleg megkockáztatunk egy mikromárkát, aztán megnézzük az álommodelleket elemző vloggerek órapornóit a legnagyobb videómegosztón. Vagy hagyjuk a fenébe az egészet, és belenyugszunk egy okosórába. Amivel nincs is baj, a világ halad, én is csak akkor érzek gyomortáji nyomást, amikor öltönyös férfit látok ilyen vak számlapos, gombnyomásra életre kelő holmival a csuklóján. Az Árukereső aktuális adatai szerint a hazai okosóra kínálat olyan ötezer forint körül kezdődik és hétszázezer körül áll meg. Nagy a szórás, utóbbi igencsak szép pénz. Hasonlóan szerteágazó a svájci belépő kategória kínálata is. Az odatartozó Tissot legolcsóbb és legdrágább modellje között nyolcszoros az árkülönbség. A kategóriában valahol 200 ezer forint fölött található olyan óra, ami már szemre is „komoly“, annyi spórolással megszerezhető, amennyi nyugaton középkategóriást eredményez, és amelyet viselve talán nem lábad könnybe a szemünk egy Omega vagy Breitling láttán. De itthon már ez a több százezres tétel is kemény, nem csoda, hogy az árak tekintetében igaznak érezzük a „régen minden jobb volt“ mondást.

TISSOT PR516 VALJOUX 7753 ALAPÚ AUTOMATA. BELÉPŐ SZINTŰ GYÁRTÓ, KÖZÉPKATEGÓRIÁS MINŐSÉG 839.900 FT-ÉRT. FOTÓ: TISSOT

 

Nyilván a közép- meg a prémium kategória is egyre drágul, csak magasabbról indulnak és valahová a végtelenbe érkeznek az árak. Órakedvelőként felfogjuk, milyen mértékű szellemi kapacitás és mekkora munka van egy-egy valóban megsüvegelendő, szabadalmakkal teletűzdelt és művészien kivitelezett óracsoda megalkotása mögött, nem beszélve az egész világ pénzéről, csak ez nem óv meg bennünket attól, hogy levegőért kapkodjunk az ára láttán. Mindent tudva, értve és elfogadva, olykor mégis felhorgad az emberben az arányérzék, amikor a megcsodált karóra egy komoly autó árába kerül, és persze akkor is, amikor a komoly autó egy kétszobás lakás árába. A lakás befektetés, az autó pénztemető. De micsoda az ezek áraival vetekedő prémium vagy luxus karóra? Próbálom elképzelni, hogy a lottónyeremény esetére kedvencekbe tett, jelenleg tízdarabos kívánságlistámon lévő órák bármelyikével lemennék-e a kutyával az esti háztömbkörre. A sorban legolcsóbb Seiko Alpinisttel valószínűleg, de a drágábbakkal? Fantáziálás közben nem garasoskodsz, ám ha megvalósul az álom, már méricskéled a távolságot a sarkon, nehogy odacsapd a fullos Passat árát a betonhoz.

LONGINES ARANY-ACÉL ZULU TIME EXKLUZÍV ETA SZERKEZETTEL. KÖZÉPKATEGÓRIÁS GYÁRTÓ PRÉMIUMHOZ KÖZELÍTŐ MINŐSÉG, PRÉMIUM ÁR 1.700 EZER FT-ÉRT. FOTÓ: LONGINES 

 

Persze valójában nem jó ilyesmin filozofálni. Van, amin nem változtathatunk, pusztán azt dönthetjük el, hogy alkalmazkodunk-e hozzá, vagy nem foglalkozunk vele. Órakedvelőként valószínűleg megpróbálunk alkalmazkodni a növekvő árakhoz. Szép lenne, ha ezt úgy tehetnénk, hogy egyre többet fizetünk azonos minőségért. A valóságban inkább engedni fogunk a minőségből, hiszen az egységnyi karórára szánható keret többnyire nem követi az áremelések tempóját. Ám ettől még megcsodálhatjuk a megcsodálni valót. A Mona Lisát sem vihetem haza a Louvre-ból, pedig nagyon tetszik. Amikor átalakulnak az ellátási láncok, nőnek az anyag- és energiaárak, emelkednek a marketing költségek és a munkabérek, s a bejáratott üzleti kapcsolatokat szétzilálják az ad hoc vámok, az árak sem maradnak érintetlenül. Az óraipar csak egyfelől szellemi termék, időnként művészi szintig emelkedő alkotófolyamat, másfelől és elsősorban vállalkozás, aminek hasznot kell hajtania. És minden megméretik, amikor szembe jön a piac, amiről a jelenlegi helyzetben azt reméljük, hogy a várhatóan tovább emelkedő árak mellett is – valamilyen formában – megmarad.