… ha egy óra újra és újra továbbgondolásra készteti a gyártóját, ráadásul lépten-nyomon lemásolják, az az óra tud valamit.
A diverekhez hasonlóan GMT órákból is sokkal több fogy, mint ahány vásárlónak valóban szüksége lenne az adott modell képességeire. A robusztus megjelenéssel párosuló garantált vízállóság megemeli az óra státuszát, csakúgy, mint a huszonnégy óra alatt körbejáró plusz mutató. Így körözi le a divat a funkciót. A Rolex GMT Master nyomán a gyártók előszeretettel párosítják búvárórás külsővel a két (olykor három) időzónát mutatni képes komplikációt, de természetesen a műfajnak létezik elegáns irányzata is. Ezt a vonalat erősíti immár tizenöt éve a Grand Seiko Elegance sorozatába illeszkedő SBGM221. A modell karakteres megjelenése alapul szolgált a GS számára a későbbi változatok (az SBGM255-257 duó és az SBGJ sorozat) kiadásához, és felfigyelt rá az óragyártás szürke zónája is – keresgélni sem kellett, és három különböző koppintásával találkoztam. Felmerülhet a kérdés, hogy miért kell 2026-ban egy tizenöt éves modellel foglalkozni. Mert ha egy óra újra és újra továbbgondolásra készteti a gyártóját, ráadásul lépten-nyomon lemásolják, az az óra tud valamit.
Pedig a Grand Seiko anyacége, a Seiko, sokat tesz azért, hogy a cégbirodalom órái a lehetségesnél nehezebben váljanak legendává. A mai napig nem kapott saját, jól hangzó márkanevet a felsőközép- és prémium kategóriában játszó „Grand“, és „King“ sem, és többnyire a modellek esetében is megelégszenek a saját név helyett alkalmazott kódjellel. Képzeljük el a következő párbeszédet:
– Mi ez?
– Egy GMT Master II.
– Á...! Master! És ez?
– Egy Oris Big Crown.
–Á…! Nagy korona! Hát ez?
– Egy SBGM221.
– Á…! … 221!
És még ezzel a kétségtelen hendikeppel is jelentős a Seiko és „leányai“ minden egyes megjelenése. Legalábbis 1962 óta. Abban az évben tette közzé az akkor harmadik éve a Seikonál dolgozó ifjú dizájner, Taro Tanaka, a „tervezés nyelvtanát“ (Grammar of Design), amely a Seiko cégeinek anyanyelve lett. Addig nem is volt tervező részleg a vállaltnál, 1962-től azonban az óratervezés Taro által meghatározott négy területe jelentette az alapot a Seiko-márkák későbbi sikereihez. Minden toknak egyedinek kell lennie, a mutatók és jelzetek minden irányból nézve csillogjanak, a lünetták sima felületűek legyenek, a szélükön letöréssel, a polírozás eredménye pedig tükörsima, torzításmentes legyen. Ma a Taro Tanaka alapelvei szerint működő Seiko a belépő- és alsó középkategóriában, a Grand és a King Seiko a felsőbb régiókban, a Credor pedig a luxus kategóriában számottevő versenytársa a svájciaknak, vagy bárkinek, aki szembejön. A szép nevű SBGM221 pedig a négy alapelv megvalósításának iskolapéldája.
Látszólag egyszerű kerek tokba illesztették a számlapot és a szerkezetet, a finomságok oldalnézetben jönnek elő. A lünetta felszíne „taro-san“ lapos, alig emelkedik. Keskeny oldalsávja mintha külön rész lenne, érezteti a tömeget, ami ránehezedik az enyhén dombordó oldalú középtokra. Ez a rétegesnek ható felépítés optikailag csökkenti az óra 13,7 mm-es vastagságát és az egységes felületkezelés (Zaratsu polír) ellenére karakteres megjelenést biztosít a modellnek. Lefelé hajló, egyenes oldalú, végük felé keskenyedő tokfülek teszik teljessé az összképet. Szemből nézve elegánsan csavarodó hatást kelt a felső részükön végigfutó íves bemarás.
Elefántcsont színű számlap alapozza meg a látvány vintage jellegét, amire a felület tipográfiája is ráerősít, ugyanis a belső körön megjelenő huszonnégy órás osztás art deco motívumként hat. Az utódmodelleknél még rá is erősít erre a GS a számok alatti eltérő textúrájú sávval. A rakott indexek minden letörése (összesen nyolc, a duplázottakon tizenkettő) polírozott, biztosítva a bármely nézetből észlelhető csillogást. Megszokott helyen, a hármasnál találjuk a formájával és színével az indexek közé illeszkedő dátumablakot, sőt még a dátumtárcsa színe sem lóg ki a sorból. Polírozottak a mutatók is, a játék itt sem eltérő jellegű felületkezeléssel, hanem a forma kialakításával történik. A tökéletes pontossággal fazettált, dauphin jellegű óra- és percmutató tündöklően fényes letörései biztosítják, hogy a pontos idő minden szögből gond nélkül leolvasható legyen. Kézi munkával kékített rövidke negyedik mutató színére felel a GMT felirat kékje. E színek keltette leheletnyi játékosságot az órajelölők közé festett vonalas percosztás szikár fegyelme ellenpontozza. A gyönyörű barna bőrszíjjal felcsatolható óra kifejezetten elegánsnak hat, miközben a hangsúlyos indexek és mutatók kiemelik funkcionális jelegét.
Mindez talán nem lenne elég ahhoz, hogy megértsük, „mi kerül ezen az órán egymillió hatszázezer forintba“, de a belseje erre a kérdésre is választ ad. A 48 órás járástartalékkal rendelkező 9S56 72 órára növelt járástartalékú GMT verziója, a 9S66 ketyeg az órában. Ez a 35 köves, „valódi GMT“-nek aposztrofált werk egyszerű használatot biztosít, ha időzónák közt cikázva valóban ki akarjuk használni a képességeit. Míg a GMT mutató az otthoni időről tájékoztat, a központi óramutatót a szerkezet megállítása nélkül ugrathatjuk előre vagy hátra a helyi idő beállításához. Bónuszként, a dátum híven követi az óramutatót, amennyiben esetleg átléptük az éjfélt. Nem kell aggódnunk a mágneseződés miatt sem, erről a Seiko saját kobalt-nikkel ötvözetű „Spron“ hajszálrugója gondoskodik, és a kisebb koccanások sem árthatnak, amiért pedig az ugyancsak saját fejlesztésű, bár már nem fiatal, de éppen ezért sok millió órában bizonyított Diashock ütésvédelmi modul felel.
A képet a hat pozícióban tesztelt szerkezet kidolgozásának minősége teszi teljessé. A COSC szabvány környékén +5/-3 mp/nap pontossággal ketyegő werk főlemeze halpikkely-perlázzsal díszített, a hidak és az áttört rotor genfi csíkozással. S ha ez nem lenne elég, az alkatrészek jelentős részén is láthatóak a gondos kézi megmunkálás – polírozás a felületeken és letöréseken – nyomai. A Grand Seiko semmit sem hanyagol el ezen az órán, így még az itthon borsosnak számító árat sem érezhetjük irreálisnak. Főleg, ha tudjuk, hogy ez az 1,6 millió a Grand Seikok ársávjának alsó részében található. Talán csak a 30 méteres vízállóságon lehetne még csiszolni, de ha odafigyelünk az órára, ezzel sem lesz gond. És ha ez még mindig kevés lenne, számoljuk össze, hányan koppintják...
A képek forrása és további információ: Grand Seiko
ADATOK
|
Modell |
Grand Seiko Elegance SBGM221 GMT |
|
Referencia |
SBGM221 |
|
Funkciók |
Óra, perc, másodperc, GMT |
|
Tok anyaga |
Nemesacél |
|
Számlap |
Elefántcsont/krém színű, festett/nyomott jelzetekkel és feliratokkal, applikált órajelölőkkel, polírozott mutatókkal és kékített GMT mutatóval, a hármasnál keretezett dátumablakkal |
|
Korona |
Barázdált, jelzett |
|
Rögzítés |
Barna krokodílbőr szíj hajtogatós csattal |
|
Fedés |
Dobozos zafírkristály, a hátlapon is zafír |
|
Átmérő |
39,5 mm |
|
Fültől fülig |
46,9 mm |
|
Fülek között |
19 mm |
|
Vastagság |
13,7 mm |
|
Kaliber |
GS 9S66 35 köves automata, GMT - időzóna funkcióval |
|
Frekvencia |
4 Hz (28800 féllengés/óra) |
|
Járástartalék |
~72 óra |
|
Vízállóság |
3 Bar (30 m) – cseppálló |
|
Ár |
1,6 millió Ft. |
0 Megjegyzések