Érdemes figyelni rájuk, hiszen negyed évezred óraművességének értékeit hordozzák.
Ahogy korunk órásműhelyei különböznek egymástól, úgy a XVIII-XIX. század órásmesterei sem egyformán viszonyultak az órák készítéséhez. Volt aki taposómalomként élte meg szakmáját, mások találtak némi örömöt az alap werkek köré épített tokok cizellálásában vagy a számlapok díszítésében, megint mások ugyanazt a jól sikerült ötletet dédelgették életük végéig, és akadtak, akiket rabul ejtett a tökéletesség elérése iránti vágy. Abraham-Louis Breguet korának legjobb órásmestereitől tanult, de a megszerezhető tudást nem elérendő célnak tekintette, csupán megérkezésnek a kiindulóponthoz. Így vált saját kora, de talán minden idők legjelentősebb óraipari innovátorává.
A Breguet műhelyéből kikerült mintegy 17000 óra mindegyike egyedi példány volt, mivel a mester sosem másolta saját magát. Mindamellett léteznek olyan formai jellegzetességek, amelyek összetéveszthetetlenül felismerhetővé tesznek egy Breguet órát, gyártották bár 230 évvel ezelőtt vagy akár tegnap; jelenkori óratokjaink pedig garmadával rejtenek ma már triviálisnak számító megoldásokat, amelyeket ennek a kivételes tehetségű és ambíciójú órásmesternek köszönhetünk. Noha a „Breguet 250!“ sorozat második része már a jubileumi év lezárulta után néhány héttel születik, sosem késő megsüvegelni a zsenialitást. Ha megkésve is, lássuk, „mit adott nekünk“ Abraham-Louis Breguet!
SZERKEZET
Az automata óra
Miközben vita folyik arról, hogy Abraham-Louis Perrelet 1777-es órája vagy Hubert Santon 1778-as tervrajza tekinthető-e az automata felhúzás úttörőjének, sokan Breguet 1780-tól gyártott perpetuelle óráit tartják az első automatáknak. A Mester Perrelet órájának hibáit kiküszöbölendő törekedett használhatóbb rendszer megalkotására. Az általa kidolgozott mechanizmus nem a mai rotoros módszerrel működött. Nem is lett volna észszerű, hiszen a zsebórák mindig függőleges helyzetben ültek az órazsebben, így nem keletkezhetett forgó mozgás, hacsak nem szaltózott vagy cigánykerekezett a tulajdonos. Breguet egy platinából készült rugós, fel-le mozgó rezgősúlyt alkalmazott a főrugó felhúzására. A szerkezeti elem aktiválásához elegendő volt sétálni. Egy három elemből álló modul megoldotta, hogy a rezgősúly kiiktatódjon a rugó teljes megfeszülésekor, a lazább állapot elérésével pedig újra működésbe lépjen. Ezzel elkerülhető volt a főrugó túlhúzása. Breguet mintegy tíz évig kísérletezett a rendszer tökéletesítésével, de sosem volt vele igazán elégedett, így végül felhagyott a további kísérletekkel.
 |
| Breguet Perpetuelle. Kép meisterducke.hu |
Ütésbiztosítás
Mivel a perpetuelle-ben lévő platina modul viszonylag nagy súlyt képviselő, a szerkezeten belül további rezgéseket okozó mozgó alkatrész volt, és nyilván az is előfordulhatott, hogy valaki leejti az óráját, Breguet kifejlesztett egy ütésbiztosító elemet a szabályozás megóvására. Ez a billegő rugós rögzítésén alapuló ütésvédelmi (Pare-chute) rendszer tekinthető a modern anti-shock szisztémák (Diashock, Paraflex, Incablock stb.) ősének.
 |
| Pare-chute. Kép: Breguet |
A túl-tekercses (felültekercselt) hajszálrugó
Mivel az óra pontosságának kulcsa a billegő, a Mester az ütésbiztosításon kívül is több találmányt szentelt ennek az alkatrésznek a tökéletesítésére. Ezek egyike a hajszálrugó újfajta rögzítése volt. A hajszálrugón alapuló szabályozást Christiaan Huygens, a szabadidejében mechanikával foglalkozó holland csillagász, matematikus és fizikus találta fel 1675-ben. A rugó Huygens-féle rögzítésénél a modulnak csaknem fele merev volt, így nem vett részt az oszcilláló mozgásban. Breguet-nél a feltekercselt rugó külső végét megfelelő szögben és mértékben meghajlították és a közép felé elmozdítva a tekercs kerületén belül és a rugó többi része fölött rögzítették. A korábbi rögzítési metódussal ellentétben így a hajszálrugó teljes felülete oszcillált, és egyenletesebb amplitúdóval dolgozott, viszonylag sokáig kompenzálva a főrugó lazulása következtében csökkenő erőhatást. A Breguet hajszálrugó rengeteg mai órában megtalálható, prémium gyártóknál gyakorlatilag alap, és az alacsonyabb osztályokban is domináns.
 |
| Kép: thenakedwatchmaker.space |
A hőingadozás semlegesítése
A XVIII. század átlagos (és átlag feletti) zsebórái naponta akár 15 percet is siettek vagy késtek, attól függően, hogy éppen nyár volt vagy tél. John Harrison brit ács-polihisztor alkalmazott először eltérő hőtágulású fémek összeragasztásával (bimetál) készült hajszálrugót a jelenség kiküszöbölésére. Ferdinand Berthoud, Breguet egyik mestere is használta az eljárást, angol barátja, John Arnold pedig magára a billegőkerékre is alkalmazta. Breguet természetesen továbbfejlesztette a tőlük látottakat. Az ő billegőkerekei gyakran nem is két, hanem négyféle fém, acél, réz, cink és ezüst összeillesztésével készültek, és további finomhangolásukat is megoldotta a kerékbe illesztett ki-be hajtható csavarok alkalmazásával (lásd a fenti képen).
Percütés perifériás gonggal
A XVIII. században még reneszánszukat élték az álló- és faliórák, amelyeknél a percütés alapnak számított. Így ez a komplikáció a személyi időmérésben, azaz a zsebórákban is gyakrabban fordult elő, mint a mai karórákban. A Mester az általánosan alkalmazott csengős megoldás helyett a szerkezetet körbeölelő, eltérő hangmagasságot produkáló perifériás gongokkal a korábbiaknál nagyobb hangerőt ért el, miközben a kisebb helyigényű hangmodulok beépítése lehetővé tette a vékonyabb, kényelmesebb tokok készítését is.
 |
| Kép: galeriasavaria.hu |
A rezonancia elvének alkalmazása kettős billegővel
Breguet ültette át először a gyakorlatba a rezonancia elvét az órák működésének szabályozásában. Két, egymástól független billegőt épített a szerkezetbe, hogy kompenzálják egymás esetleges tévesztéseit. Ennél a helyenként ma is alkalmazott megoldásnál általában egymáshoz közel pozicionálják a billegőket, így azt gondolhatnánk, hogy a két, megállás nélkül oda-vissza lengő kerék keltette légáramlatok egymásra hatása hozza létre a kapcsolatot. Valójában a közös alaplap köti össze a két oszcilláló elemet, folyamatosan közvetítve a szinkronizáláshoz szükséges rezgéseket. Egyébként erre már Breguet is rájött, miután vákuumban tartott dupla billegős szerkezetekkel végzett kísérleteket.
 |
| Breguet egyik rezonancia elven szabályozott órája. Kép: escapamentmagazine.com |
A tourbillon
Breguet talán legismertebb újítása a tourbillon. A szó franciául forgószelet jelent, ami stimmelne is egy állandó forgásban lévő alkatrészre, de akad olyan vélemény, miszerint a Mester a descartes-i értelemben használta a szót. A filozófus ugyanis a bolygók Nap körüli keringését nevezte tourbillonnak, az enciklopédista d'Alambert pedig a bolygók saját tengelyük körüli forgását. Újítást írtam, nem találmányt, mert az ötlet valószínűleg John Arnoldtól származott. Breguet londoni önkéntes száműzetése (a francia forradalom elöli menekülése) idején együtt dolgozott a híres brit órásmesterrel, akinél tanúja volt a gravitáció hatásainak kompenzálására irányuló kísérleteknek is. Arnold halála megakasztotta a munkát, amit az 1795-ben Párizsba visszatért Breguet folytatott, s végül 1801-ben szabadalmaztatta a tökéletesre fejlesztett megoldást. A tourbillon, ez a saját tengelye körül egy perc alatt megforduló ketrec, amely magában foglalja a gátszerkezetet és a szabályozásért felelős billegőt, arra volt hivatva, hogy semlegesítse a naphosszat az órazsebben nyugvó zsebórák statikus helyzetéből adódó, mindig azonos irányból érkező gravitációs hatásokat.
Ahhoz képest, hogy ez a zseniális szerkezeti elem mennyire észszerű és hasznos volt, Breguet valósággal térdig lejárta a lábát, mire az órás szakma elkezdett foglalkozni vele. Tourbillont készíteni egyáltalán nem volt egyszerű. Maga Breguet is hét évig (1802-1809) építette és tökéletesítette egyik első tourbillonnal szerelt modelljét, az 1776-ot. Ilyenformán érthető volt a kollégák tartózkodása, de végül győzött a szakmai hiúság és a növekvő piaci igény. A tourbillonos órák ma is az órapiac legóhajtottabb (és meglehetősen drága) darabjai közé tartoznak, noha a karórák korában jelentőségük elsősorban esztétika.
 |
| Balra a szabadalom dokumentációjának részlete. Képek: Breguet |
 |
| Breguet 1176, tourbillonos zsebóra. Képek: swatchgroup.com |
Az első karóra
1810 és 1812 között készült a világ valószínűleg első karórája, amelyet Napóleon húga, a később nápolyi királynévá avanzsált Caroline Murat számára készített Breguet. Mivel az eredeti tervrajzok nem maradtak fenn, és az óra festményen sem látható, csupán jelenlegi utódait láthatjuk. A korabeli feljegyzések szerint annyit biztosan tudhatunk róla, hogy hosszúkás formájú volt, kétségtelenül a korban példátlan módon karórának készült, és az időmérés mutatóin kívül holdfázissal, percütéssel és hőmérővel(!) is rendelkezett. Ezzel együtt Murat marsall feleségének karórája volt az az első fecske, ami nem csinált nyarat. Bő évszázadnak kellett eltelnie, mire a karóra elindult hódító útjára.
 |
| Két mai "Reine de Naples". Kép: breguet.com |
Kronográf
A kronográfot nem Breguet találta fel, ez Louis Monet érdeme volt, aki 1816-ban szabadalmaztatta az új zsebóra típust. Viszont a mester is hozzátette a magáét a stopperes időmérő új szintre emelésével: feltalálta a rattrapante (uszálymutatós) kronográfot, amelyet két egyszerre induló, de külön megállítható központi másodpercmutatójával részidők mérésére is használni lehetett. Ő ezt observation (megfigyelő) kronométernek nevezte. Kifejlesztett egy „tintás“ megoldást is, amelynél egyetlen másodpercmutató dolgozott. Ez nem állt meg az első „megállítás“ helyén, hanem ott hagyott egy apró tintapöttyöt. Érthető okokból később a két másodpercmutatós megoldás terjedt el, ma is ilyet láthatunk a rattrapante kronográfokon.
 |
| Breguet rattrapante kronográf. Kép: italianwatchspotter.com |
A Marie Antoinette óra
Ezt az elképesztően bonyolult csodaórát Breguet kezdte el, de csak jóval az ő halála után véglegesítették a cégnél. Így az sem birtokolhatta, aki számára készült volna. A tragikus sorsú Marie Antoinette királynénak szánt ajándékként rendelte az órát a svéd származású frankofil gróf, Axel von Fersen, (egyesek szerint romantikus indíttatású) hódolata kifejezéseként. Ebbe az automata felhúzású klasszikus Grande Complication órába szinte mindent beleépítettek, amit abban a korban a Breguet cég tudott. A szerkezet tartalmazta a Breguet-hajszálrugót, a Pare-chute rendszert és a percütés harangjátékához szükséges periférikus gongokat. Az időmérés mellett a napidő állásáról is tájékoztatott (időegyenleg!), továbbá stoppert, holdfázist, öröknaptárt, percismétlést, hőmérőt és járástartalék kijelzőt vonultatott fel. Mindez színarany tokban, kékített csavarokkal és mutatókkal posztumusz prezentálta az óraipar valószínűleg legnagyobb innovátorának eredményeit.
 |
| Breguet Grande Complication, a Marie Antoinette óra. Kép: bulangandsons.eu |
És ami még neki sem sikerült
A BERGUET-FÉLE ESZTÉTIKA
A Sympatique óra
Breguet híres asztali órája, a Sympatique, kétségtelen technikai bravúrja mellett, átvezet bennünket a mester óráinak évtizedek alatt kikristályosodó és máig ható esztétikájához. A zsebórák sokáig jelentősnek mondható rátája (napi eltérése) szükségessé tette a mindennapos korrigálást. Mivel az általában ingaszabályozóval működő álló- és asztali órák pontosabban jártak, a zsebórák tulajdonosai hazaérve ezekhez igazították az órájukat. Breguet olyan asztali órát készített, amelyen az erre a célra kialakított „fészekbe“ helyezve az órához mellékelve kínált zsebórát, az hozzáigazította magát az anyaórához. Az embernek óhatatlanul felötlik a Windows minduntalan ajánlkozása arra, hogy a gépen tárolt információkat szinkronizáljuk valamennyi kapcsolódó eszközünkkel. És tényleg, valami ilyesmit alkotott Brgeuet a XVIII-XIX. század fordulója környékén. Ugyanakkor az asztali óra számlapja olyan, mintha egy mai Breguet karórát látnánk.
 |
| Sympatique. Kép: wikipédia |
Guilloché számlapok
A gilosálást sem Breguet találta fel, de ő fejlesztette tökélyre, és ő adott neki esztétikán túli szerepet. A sokszor szektoros elrendezésű Breguet számlapokon az eltérő információt megjelenítő elemek (óra, perc, másodperc, járástartalék kijelző, stb.) leolvashatóságot segítő elkülönítésére vagy kiemelésére egyaránt alkalmas a különféle guilloché minták felvonultatása. Mivel a mintás számlap fénytörése matt felületet képez, a guilloché alkalmazása egyben tükröződésmentessé is teszi a számlapot. Breguet már az új dekorációs technika 1786-os megjelenésének évében beszerzett a gilosált minták marására képes kézi vezérlésű gépet, és előszeretettel használta is gyönyörű számlapjai készítéséhez. Ahogy ma is gyakran látunk gilosált Breguet számlapokat.
 |
| Kép: breguet.com |
Breguet mutatók
A kecses, áttört „alma“-mintás ( à pomme évidée) mutatók szinte a kezdetektől a cég védjegyeinek számítanak. Mai gondolkodásunkkal tarthatjuk ezt egyszerű esztétikai újításnak, de Breguet a saját tervezésű mutatók funkcionalitását hangsúlyozta. A kor divatja szerint a legtöbb zsebórán méretes, túldíszített mutatók jártak körbe, ami megnehezíthette a leolvashatóságot. A Mester ezért akart valami egyszerűbbet, eszköz-jellegűbbet alkotni. A sors (és a változó ízlés) fintora, hogy ma ezeket a hajdan puritánnak számító óra- és percmutatókat tartjuk klasszikus szépségűnek.
 |
| Breguet mutatók és dombornyomott guilloché egy Frederique Constant órán. Kép: astoriaoraplaza.hu |
Breguet számok
A Breguet órák számlapján gyakran látunk római számokat. Ezek az archaizáló, a kor neoklasszicista stílusának megfelelő jelzetek jelentették a sztenderdet. A Mester azonban e téren is újítani akart. A filigrán, enyhén dőlt, szinte kalligrafikus arab számokkal is az egyszerűsítés volt a célja. Az egész Breguet örökségből – az alapvető technikai újítások mellett – talán ezek a számok futották be a legnagyobb karriert. Manapság mikromárkáktól high-end gyártókig alkalmazzák őket a számlapi tipográfiában.
 |
| Képek: Breguet, Kuoe, Baltic, Patek Philippe |
Tok és tokfül
Barázdált oldalú középtok, vékony, egyenes, a végükön lekerekített, rátett tokfülek, amelyekhez csavarral illeszkedik a szíjat rögzítő stift – ezek a mai, tipikus Breguet tokok jellemzői. Még a ritkábban látható acéltokos verziókat is ékszerré nemesíti az oldalfal finom vonalakban mart mintázata, amely mind a vékonyabb (Classic), mind a termetesebb (Marine, Type XX) tokokon csodásan fest. A tokok formai jegyeit már jóval kevesebben másolják, viszont így megmarad számunkra a lehetőség, hogy akár távolabbról is beazonosíthassuk a Breguet órákat.
Érdemes figyelni rájuk, hiszen negyed évezred óraművességének értékeit hordozzák.
 |
| Breguet Classic 5157. Kép: breguet.com |
0 Megjegyzések