BREGUET 250! – 1. Abraham-Louis Breguet

 

A Mester hatása ma is azonos súllyal érződik a szerkezetek és a dizájn szintjén, azaz egy óra elkészítésének egészében.

Idén 250 éves az óraipar egyik* legrégebben folyamatosan működő vállalkozása, a Breguet cég. Talán még jobban értékeljük ezt a teljesítményt, ha tudjuk, hogy olyan patinás óramárkáknak, mint a Breitling, az Universal Geneve, a Nivada Grenchen, az Urban Jürgensen meg a Blancpain, egytől egyik volt „alvó“ időszaka, vagy éppen a csőd széléről rántotta vissza befektető a halódó céget, mint a Heuert a TAG. Sok régi mester hagyta máig látható kézjegyét az óraiparon, de kevés annyira komplex örökség gazdagítja ma is a szakmát, mint a cégalapító Abraham-Louis Breguet (1747-1823) találmányainak sora. A Mester hatása ma is azonos súllyal érződik a szerkezetek és a dizájn szintjén, azaz egy óra elkészítésének egészében. Lesz majd szó a cég mai verziójának az évfordulóra kiadott óráiról is, de előbb ismerkedjünk meg a jeles cégalapítóval, munkássága legfontosabb állomásaival és a márka későbbi sorsával! 

A javarészt francia anyanyelvűek lakta Neuchâtel ma a svájci óraipar egyik központja, de 1848-ig porosz fennhatóság alá tartozott. Ebben a városkában született Abraham-Louis Breguet, aki tízesztendős koráig, apja haláláig szinte nem is hallott órákról, az ezt követő években pedig tudatosan igyekezett elkerülni mindent, ami ketyeg. Anyja második férjének ugyanis órás vállalkozása volt Párizsban, Abraham-Louis pedig annyira utálta a család életében bekövetkezett változást, hogy tüntetően került minden közösséget nevelőapjával. Pedig a korszellemnek megfelelően értelemszerű lett volna, hogy a fiúgyermek a családi vállalkozás felé orientálódjon. Hogy ez mégis megtörtént, annak nem az anya és a mostohaapa folyamatos drillje volt az oka, hanem azok a miniatűr alkatrészekből felépült csodálatos kis gépezetek, amelyek csábítása végül magával ragadta az okos és érdeklődő ifjút.

Neuchâtel 1765-ben. Kép: mahn.ch

A francia óraművesség megtermékenyítő hatása a svájci óraiparra tagadhatatlan. Amikor XIV. Lajos, a Napkirály, 1685-ben hatályon kívül helyezte a vallásszabadságot biztosító nantes-i ediktumot, mintegy 200 ezer francia protestáns (hugenotta) menekült el a királyságból, és szóródott szét a világban. A mészárlásba torkollt protestánsüldözés elől emigráló órások jelentős része Svájcban kötött ki és helyezkedett el helyi órásműhelyekben. Idegenként kellett gyökeret verniük az új környezetben, és biztosítaniuk családjuk megélhetését, ezért igyekeztek nélkülözhetetlenné tenni magukat. Ők fejlesztették tökélyre azt a technológiai fegyelemből és végtelen precizitásból építkező kézműves-kultúrát, amely az idők folyamán világelsővé emelte a svájci órakészítést. Egy évszázaddal a hugenották menekülése után még mindig a francia óraművesség számított az időközben sokat fejlődött svájci óraipar ősforrásának, ezért az ifjú Breguet-t Versailles-ba küldték tanulni egy ottani órásmesterhez. 

Tehetsége korán megmutatkozott, viszonylag hamar kinőtte az alapokat adó versaillesi órásműhelyt. Előbb Joseph-François Marie abbéhoz, egy órásmesterségben is jártas matematikushoz, későbbi mentorához került, majd Marie ajánlásával a kor híres francia mestere, a Párizsban működő Ferdinand Berthoud mellett kapott helyet. Berthoud műhelyében már az órakészítés magasiskolájával ismerkedhetett a tanoncévein túljutott, immár segédként dolgozó Breguet. A különleges megoldások és bonyolult komplikációk világa volt ez. Berthoud műhelyében a szökőévekkel is boldoguló, a mai öröknaptáras órák egyik ősének tekinthető időmérők mellett tengeri kronométerek is készültek. A mester látta el a francia flottát a navigációhoz akkorra már elengedhetetlenül szükséges időmérőkkel. Breguet tudásban és tapasztalatban gazdag 10 évet töltött Berthoudnál. Ott tanulta meg, hogy egy óraszerkezet az óra és perc mutatásán túl sokkal többre is képes lehet, és változó, akár szélsőséges körülmények között is működhet a lehető legnagyobb pontossággal. A későbbi zseniális ínnovatőr kutatási irányaihoz és kísérleteihez vezető út Berthoud műhelyéből indult.

Ferdinand Berthoud. Kép: heroestyle.com

1775 több szempontból is sorsfordító esztendő volt Breguet életében. Az akkor 28 éves fiatalember abban az évben alapított családot és – immár órásmesterként – saját vállalatot. Cécile Marie-Louise L’Huillier személyében gazdag családból származó polgárlányt vett feleségül, aki tekintélyes hozománnyal érkezett a házasságba. A neten kering olyan hír, hogy ez a pénz tette lehetővé Breguet számára a cégalapítást, de ezt érdemes árnyaltan kezelni. Abraham-Louis ekkor már nem csupán ismert volt a lehetséges megrendelők körében, de egyenesen keresett szakembernek számított. Berthoud, miután meggyőződött segédje képességeiről, hagyta érvényesülni, sőt egy közelben dolgozó mesternél, Jean-Antoine Lépine-nél is akadt számára tanulnivaló és munka. Így aztán, ha nem is tollasodott meg a segéd-évek alatt, apránként gyarapította vagyonkáját, s a Breguet márka elindításához saját tőkével is rendelkezett. A cégalapítást követő öt esztendő családi tragédiáktól volt terhes. A Breguet házaspár három gyermekéből kettő az egyéves kort sem élte meg, és házasságuk ötödik évében Cécile is meghalt. Breguet élete végéig őrizte felesége emlékét, többé nem házasodott.

Sorscsapásokkal sújtott magánéletével ellentétben a cége zökkenőmentesen működött. A már korábban kialakított kapcsolatok révén az új óramárka azonnal híveket szerzett magának, s a híre gyorsan terjedt. Az ifjú mester és üzletember remekei otthonra leltek az arisztokrácia órazsebeiben és kandallópárkányain, még a királyi pár, XVI. Lajos és Marie Antoinette is rendelt tőle órát. Sőt, a királyné nem csupán lelkes híve volt Breguet időmérőinek, de aktív propagálója is. Egyfajta önkéntes márka-nagykövetként ajánlgatta grófi-hercegi körökben kedvenc órása műveit. A márka első tizennégy éve tehát sikert, hírnevet és biztos megélhetést hozott Breguet számára, ugyanakkor éppen ahhoz a társadalmi osztályhoz kötötte nevét, amelyik ellen 1789-ben kitört a francia forradalom.

Ȋle de la Cité. Kép: frenchmoments.eu

 

Mivel a műhely Párizs hatalmi központja közvetlen közelében, a Szajna két szigetének egyikén (Ȋle de la Cité) helyezkedett el, ami a forradalmi események szempontjából is frekventált helynek számított, az arisztokrácia és az Udvar kedvenc órásmestere hamar a figyelem központjába került. Egy darabig megvédte a forradalmár Jean-Paul Marat-val való barátsága. Később Marat fedezte fel, hogy Breguet felkerült a kivégzendők listájára, és még időben figyelmeztette a mestert, aki így elmenekülhetett. Előbb Svájcba, majd Angliába emigrált, várva a visszatérés lehetőségére. Londoni tartózkodása alatt felelevenített egy gyümölcsöző kapcsolatot a brit királyi székváros ünnepelt órásmesterével, John Arnolddal. Arnoldnak korábban a Londonban tartózkodó orleans-i herceg mutatott egy Breguet zsebórát, mire a mester haladéktalanul Párizsba utazott megismerkedni az ifjú titánnal. Kettejük között szoros barátság és szakmai együttműködés szövődött, amely abban is megnyilvánult, hogy kölcsönösen egymáshoz küldték a fiukat tanulni. 

John Arnoldtól, a precizitás és a bonyolult komplikációk minél egyszerűbb megvalósításának mesterétől is lehetett ismereteket szerezni, árnyalni a Berthoud-nál tanultakat. Berthoud és Arnold közös szenvedélye volt ugyanis a tengeri kronométerek készítése. Korábban mindketten találkoztak John Harrison (e korszakos zseni munkásságáról itt, itt és itt olvashatsz) legfejlettebb tengeri órájával, a H4-gyel. Berthoudnak Thomas Mudge órásmester ecsetelte az óra előnyeit, rajzokat is mutatva neki a szerkezetről, Arnoldnak pedig Maskelyne, Harrison csillagász-ellenlábasa adta át az óra teljes dokumentációját. A két mester jelentősége abban állt, hogy a drágán és csupán emberfeletti mesterségbeli tudás birtokában megépíthető Harrison-órák túlbonyolított mechanikája helyett jóval egyszerűbb és olcsóbb, tömeggyártásra alkalmas verziókat fejlesztettek ki, amelyekkel már valóban el lehetett látni a tengeri flottákat. Arnold kísérleteket folytatott a gátszerkezetre ható gravitációs erő kompenzálására is, de haláláig nem talált rá a megoldásra.  A problémát hatékonyan orvosló tourbillon működőképes prototípusát végül Breguet készítette el, miután 1795-ben visszatért szeretett Párizsába.

John Arnold. Kép: wikipédia

 

Hazatérve Breguet megújította vállalkozását. Részfeladatokra betanítható képzetlenek helyett órásmestereket alkalmazott, s az órakészítés algoritmizálásával lényegében lefektette a sorozatgyártás alapjait. Barátai arra kapacitálták, hogy térjen át néhány alapvető óratípus tömegtermelésére, de ő nem állt kötélnek. Azért bontotta fázisokra a munkafolyamatot, hogy az egyes részegységek gyártására szakosodott órásmesterek a végtelenségig tökéletesíthessék a munkadarabokat. Az órakészítés modernizálásával a mennyiség helyett a minőség mindenek elé helyezése volt a célja, s a Breguet manufaktúrából sosem került ki két egyforma modell. A cég megújítását jelezte az is, hogy maga mellé vette egyetlen élő gyermekét, Antoine-Louist, s a vállalat Breguet et Fils néven működött tovább. A cég óráit rengeteg híresség vásárolta. A tragikus véget ért XVI. Lajos és Marie-Antoinette mellett Napóleon és felesége Josephine, I. Sándor cár, Rossini, III. és IV. György angol királyok, Sir Arthur Wellesley (Wellington herceg), de a zseniális mérnök és feltaláló modelljei a török szultáni udvarba is eljutottak.

Breguet egyik korai csúcsteljesítménye, a "sympatique" óra. Mintha a mai Breguet számlapokat látnánk. Kép: Breguet.com

 

Persze nem mindenki fizetett olyan lelkiismeretesen, mint a leggazdagabb vevők. Az anyagi helyzet stabilizálása érdekében Breguet részletfizetéses rendszert vezetett be, órakatalógust jelentetett meg, és vállalta, hogy a megrendelt óráknál maximálisan figyelembe veszi a vásárló igényeit. Üzletemberként ugyanolyan nyitott elmével tevékenykedett, mint amilyennel a műszaki problémák lehetséges megoldásait kereste. Joggal mondhatjuk, hogy világszerte korának leghíresebb órásmestereként tartották számon. 1823-ban bekövetkezett haláláig mintegy 17000 órát készített és számos találmánnyal gazdagította az óraipart. Tagja volt a Francia Tudományos Akadémiának és a Földrajzi Hosszúság Hivatalnak, XVIII. Lajos pedig a Becsületrenddel tüntette ki. Azonban arra volt legbüszkébb, hogy kinevezték a Francia Haditengerészet hivatalos órakészítőjévé. Az összes munkája közül ugyanis a mostoha körülmények között is precízen működő tengeri kronométereket tartotta legfontosabbnak.

Antoine-Louis Breguet. Kép: wikipédia

 

Halála után Antoine-Louis vezette a céget, amelynek tulajdonjoga egészen a dédunokáig maradt a család birtokában. 1870-ben az akkori igazgató, a brit Edward Brown lett a tulajdonos, s a Brown család egészen 1970-ig vitte az ügyeket, gondosan ügyelve az esztétikai és minőségi színvonal megőrzésére. A kvarcválság megtépázta ugyan a céget, új és újabb tulajdonosok váltották egymást, de a márka nem tűnt el. 1976-ban az akkoriban leszállóág felé tartó Chaumet ékszerház birtokolta a gyárat. Ők bezáratták a franciaországi üzemet, és Svájcba helyezték át a termelést, a Vallée de Joux-ba, csaknem oda, ahonnan anno az ifjú Breguet elindult világhódító útjára. 1987-ben egy bahreini befektető, a pénzalapokkal és biztosítással nemzetközi szinten foglalkozó Investcorp új tulajdonosként átszervezte a cégstruktúrát, majd 1999-ben eladta a Group Horloger Breguet-t a Swatch Groupnak, amelynek keretein belül ma is az haute horlogerie vonalat képviseli a világ legpatinásabb óraipari vállalkozása.

A Manufacture Breguet épülete ma. Kép: Breguet

*Diplomatikusan fogalmaztam, mivel a Vacheron Constantin 1755-re vezeti vissza eredetét, így magát tartja a legrégebben folyamatosan működő órás vállalkozásnak. Egy későbbi cikkben írok majd az óraipar nevezetes "elsőbbség" vitáiról, akkor együtt gondolkodhatunk azon, miben ki volt az első, és hogyan.