Ha valakitől megkérdezik, hogy milyen órát visel, és a néven meg a száraz adatokon túl még egy történetet is hozzáfűzhet, az a kérdező szemében megemeli az órát, és viselőjét is jó érzéssel töltheti el.
A legendák szerepe óriási az órapiacon. Az a legértékesebb, ha a modell keletkezési körülményei ismertek, mint a Jaeger-LeCoultre Reverso-é vagy a Cartier Tanké, de olykor az is elegendő, ha híresség csuklóján láttak egy órát, mint Paul Newmanén a Rolex Daytonát, Steve McQueenén a Heuer Monaco-t, amerikai elnökökén a Vulcain Cricketet. A „James Bond“ Omega körüli hype pedig a felkapott filmekben történő termékmegjelenítés hasznosságáról tanúskodik. Ám, ha se legenda, se híresség, se film, a múlt így vagy úgy történő felidézése akkor is az óraipar legkedveltebb sportja. Ráadásul a verseny többféle sportágban folyik, ha nem is mindig sportszerűen. Példa akad bőven, ilyen is, olyan is.
Kimaradt jelenetek …
A Panerai büszkén vallja, hogy anno katonai búvároknak szánt órák gyártásával kezdte, és a jelenkori Submersible, Luminor és Radiomir e korszak prémium kategóriás, polgári folytatásai. Az aranykor emlegetésekor rendre kimarad, hogy az akkori modellek lényegében OEM Rolexek voltak, mivel csak a számlapokat készítette a Panerai, pontosabban a G. Panerai & Figlio. Később a Guenat SA Montres Valgine vette át a Rolex szerepét, még később, amikor már a tokok is a Panerainál készültek, az Angelus szállította hozzájuk a 240 kódjelű szerkezeteket. Az „inkognito“ órákat sem ildomos felemlegetni, ami végül is érthető, mert ezek a II. világháború alatt a német hadseregnek szállított búvárórák, a Kampf Schwimmerek, nem véletlenül nélkülözték a márkajelzéseket. A számlapokra nem került fel a Panerai neve, a szerkezet hídjairól pedig kivésték a Rolex feliratot, mivel mindkét cég igyekezett távolságot tartani a valószínűleg kényszerből vállalt akciótól*. Azt pedig szintén nem szokás feszegetni, hogy az Officine Panerai Luminorok és Radiomirok jellegzetes párnatok dizájnja hogyan született.
 |
| Rolex Ref.: 2533, zsebórából átalakított 40 mm-es monstrum, de a Panerait megihlette. Kép: perezcope.com |
… és bakiparádé
Még mindig Panerai. Mendacem oportet esse memorem – idézi Arany János a latin mondást Vojtina ars poétikája című vesében, s nyomban le is fordítja: Költő hazudj, de rajt‘ ne fogjanak!. José Pereztroika a perezcope.com-on rendre „rajt‘ fogja“ a Panerait, amikor az valami „nyelvbotlást“ produkál. Az ő jóvoltából vált világossá, hogy amennyiben – a cég állítása szerint – Guido Panerai kísérletezte ki a lumineszkáló anyagok komponenseként egy időben használatos tríciumot, akkor rendelkeznie kellett (volna) részecskegyorsítóval, de minimum egy kisebb reaktorral, mivel nevezett anyag előállításához ezek az eszközök szükségesek. Olvashatjuk annak bizonyítását, hogy a limitált szériás Panerai 203 „történelmi“ Angelus werkjének vajmi kevés köze van a valódi Angelus 240-hez, és arról is értesülhetünk, hogy a Panerai Luminor önkéntes márkanagykövete, Silvester Stallone egész más körülmények között találkozott az órával, mint ahogy azt a cég állítja. Pereztroika nem „utazik“ a Paneraira, ezek a leleplezések egyébként is töredékeit teszik ki a blogon található részletes szerekezet-elemzéseknek, de ő is úgy van vele, hogy a Firenzéből indult és svájcivá avanzsált cég a könnyen tetten érhető bakik nélkül is sikeres lehetne.
Névházasság
Emlékszem, mennyire meglepődtem, amikor rájöttem, hogy a Louis Moinet manufaktúrának semmi köze a kronográf rendszerű órát 1816-ban szabadalmaztató, azonos nevű mesterhez. Mármint a néven kívül. Ez is egyfajta kitalált történelem. Ugyanis, ha valaki nem néz utána, a név alapján joggal gondolhatja, hogy a híres órásmester, a Párizsi Kronometriai Társaság elnöke, a Képzőművészeti Iskola tanára és a Traité d’Horlogerie című óraművészeti szakkönyv írója nevét viselő cég esetében is a Breguet-hez vagy a Vacheron Constantin-hoz hasonló több évszázados folytonossággal találkozott. Félreértés ne essék, a Jean-Marie Schaller által alapított Louis Moinet elképesztő órákat, technikai bravúrokat is felvonultató óraművészeti alkotásokat készít, amelyeket, ha élne, maga a Mester is megsüvegelne. A választott névvel a XVIII-XIX. század fordulóján élt kivételes tehetségű, az órák mechanikájával és megjelenésével művészi szinten foglalkozó szakember előtt tisztelegnek, és a minőség iránti elkötelezettségüket demonstrálják. Csakhogy az óráik ugyanilyen profik lennének valamely, a Rolex márkanévhez hasonlóan jelentés nélküli, semmihez sem köthető, viszont jól hangzó névvel is, ami kizárná a félreértés lehetőségét.
 |
| Louis Moinet, Abraham-Louis Breguet pályatársa és barátja. Kép: wikipédia |
Velünk élő történelem
A Breitling nagyjából tíz év leforgása alatt a mai igényekhez igazította szinte az egész portfólióját. Gatyába rázta a Navitimert, újra játékba hozta a Premiert, visszafogottabb megjelenéssel és kisebb mérettel befogadhatóbbá tette a Chronomatot, miközben unokatestvérét, az Avengert markáns vonásokkal újította meg; kipofozta a Super Oceant és megcsinálta a Heritage verziót, végül tavaly a ’23-ban már renovált Top Time kisebb méretű változatát is bemutatta. A döntéshozók érzékelték a piac változásait, és képesek voltak alkalmazkodni. Csakhogy ez még mindig ugyanaz a portfólió, a cég velünk élő történelme. Ráadásul úgy fest, hogy az aktuális tervek is hasonló irányt vettek.
 |
| Chronomat a 2000-es évekből. Kép: watchcollecting.com |
 |
| És egy a mai kínálatból. Kép: breitling.com |
Az utóbbi két évben ugyanis komoly pénz ment el alvó márkák feltámasztására. Nem nyilvános, hogy mekkora összeget emésztett fel az Universal Geneve és a régóta szunnyadó Gallet megvásárlása, de az biztos, hogy azt a pénzt nem új modellek kifejlesztésére költötte a cég. Helyette az Universal égisze alatt Tribute to Nina Rindt néven kihozták a cég '70-es években gyártott kronográfjának jelenkori változatait, amelyekről még nem tudható hogy visszahozzák-e az árukat. Természetesen az R&D-be invesztált pénzek megtérülése sem szentírás, de onnan még vissza lehet fordulni az addigi eredmények jobb kiaknázása felé, ahogy az AP tért vissza a Royal Oakhoz a 11.59 széria gyenge piaci fogadtatása hatására. Ám a felvásárlás tipikusan az a tranzakció, ami nem csak drága, de nehezen tervezhető további költségeket is generál. Persze mindig a piac mondja ki az utolsó szót, és remélnünk kell, hogy e bizonyítottan megújulásra képes vállalat esetében az olyasmi lesz, amit a cégvezetés hallani akar. Mert, ha nem, abba jobb bele se gondolni.
Mindig magasabbra
Vajon lehet ezt másképp is csinálni? – kérdezhetné az egyszeri órakedvelő. Természetesen úgy is lehetséges múltba révedni, hogy az ne pusztán a saját történelem életben tartása legyen. Erre példa a hajdan a legnagyobbak közt emlegetett, ma a Swatch Groupban a középkategóriás szerepét betöltő Longines. E nagy múltú márkánál valószínűleg senki sem játszik ügyesebben a régi és az új vegyítésével, és az archaikus múlt mai igényekhez igazított megújításával.
 |
| Lindberg Hour Angle Watch. Nem csak csuklóméret kell hozzá, meg is kell tanulni használni. Kép: longines.com |
Az újabb szériák és a múlt emblematikus modelljeinek aktuális változatai egyszerre vannak jelen a sztenderd kínálatban, de külön „Heritage“ kategóriát is fenntart a cég. Ebben találjuk a zseniális (bár meglehetősen nagy), Lindberg Hour Angle Watch-ot, amelyet az annak idején újnak számító navigációs ismeretek alapján Charles Lindberg tervezett, de ott a Conquest és a Flagship „heritage“ változata is, a maguk archaikus órajelölőivel, és természetesen a nagyfrekvenciás Ultra-Chron öltönyóra a klasszikus Legend Diverrel, a tuxedo számlappal is kapható, szektoros Heritage Classic, meg az 1935-től a csehszlovák légierőnek szállított Czech Pilot újabb reinkarnációja, a Pilot Majetek**.
 |
| Fent az eredeti Czech Pilot, balra lent a 2014-es, jobbra az újabb reinkarnációja. Képek: monochrome-watches.com és longines.com |
Ugyanakkor a történelmiek közül mind a Conquest, mind a Flagship modernizált modelljei a sztenderdben is jelen vannak. Előbbi kronográf változatban is kijött, és létezik búvár oldalága a Hydroconquest „személyében“. Jól megfér egymás mellett a fiatalabb Master Collection-ők sokoldalú csoportja a Spirit széria Zulu Time GMT-óráival, amelyek történelmi elődje, a Longines Zulu volt az első GMT karóra. És ugyancsak a sztenderdben kapott helyet az első nagyfrekvenciás mélytengeri búváróra, az Ultra-Chron Diver mai változata is.
Régi és új külön és vegyítve – ez így együtt egy rendkívül izgalmas portfólió, ami egyszerre tanúskodik a cég számos téren kivételes sikereket produkáló történelméről és innovatív, megújulásra alkalmas képességeiről. Mindez a helyenként prémium kategóriás minőséggel és az itt-ott megjelenő exkluzív vagy in-house szerkezetekkel együtt egyértelműen a felfelé törekvés jele. Mert egyre inkább azt érezni, hogy a Longines számára igencsak szűknek bizonyul a középkategória.
Ha nincs saját múltad, még mindig ott a történelem
 |
| A Venezianico logója. Kép: venezianico.com |
Az egyre nagyobb tétekben játszó olasz mikromárkának, a Venezianico-nak nincs és még nem is lehet múltja, hiszen alig kilenc éve jelent meg a piacon. Viszont az alapítók, a velencei Morelli fivérek pontosan tisztában vannak az órákhoz kapcsolódó legendák szerepével, és használják is ezt az erőt a modellek megtervezésekor. Saját múlt híján Olaszország és szülővárosuk, Velence múltjához fordulnak. Márpedig kevés régió rendelkezik hasonlóan gazdag történelemmel, építészeti és művészettörténeti emlékekkel, mint a Római birodalom magterülete helyén létrejött Olaszország és az egykor a földközi-tengeri kereskedelmet uraló város. Már a céglogó, a velencei Szent Márk tér híres óratornyán látható reneszánsz kereszt is a márka eszmeiségét hirdeti, de mindegyik széria, sőt egyes konkrét modellek mögött is felfedezhetőek a történelmi utalások.
 |
| Redentore Marco Polo, limitált és Nereide Bronzo. Egy I. világháborús olasz tengeralattjáró viselte a Nereide nevet, a bronz mint anyag a Szent Márk templom bronz lószobrainak anyagára utal. |
Hasonló hozzáállást mutat a frissen alakult kínai, Jianghun nevű mikromárka első kollekciója, az ősi kínai harci dobokat formázó War Drum, és az angol mikró, a William Wood által a nemrég lezajlott brit óraünnepen, a Brithis Watchmakers Day-en bemutatott The Great Fire Of London óra, amely elölről a Big Ban toronyórájának számlapjára hajaz, a hátoldalát pedig az 1666-os nagy londoni tűzvész emlékére kiadott érmek egyike díszíti.
 |
| Kép: williamwoodwatches.com |
Happy and van?
Nos, néha igen. Sok órakedvelő szerint az óráknak lelkük van. Az óraipar elég színes ahhoz, hogy egyes esetekben valóban gyanakodjunk erre. Máskor csak az ipari termelés taposómalmát látjuk, megint máskor pusztán lélektelen nyerészkedést. Ha valakitől megkérdezik, hogy milyen órát visel, és a néven meg a száraz adatokon túl még egy történetet is hozzáfűzhet, az a kérdező szemében megemeli az órát, és viselőjét is jó érzéssel töltheti el. Tudják ezt a gyártók, és különböző módokon alkalmazzák a tudást. A fenti példák közül nem mindegyik egyértelműen pozitív. Valójában a cikk elején említett cégek sem lengetnek fehér zászlót. Bár a Panerai és a Breitling látott már jobb napokat is, a Louis Moinet meg nyilván úgy van vele, hogy rossz az, aki rosszra gondol, de – legalábbis egyelőre – minden működik. Nincs is okunk ellendrukkerré válni. Viszont örülhetünk, ha egy-egy márka átgondolt koncepcióval, tisztességgel és előremutató módon alkalmazza a történetmesélést. Túl a pontosságon meg a csillogáson, ez lehet az a többlet, ami gazdagíthatja a kapcsolatunkat a csuklónkon ketyegő szerkezettel. Hiszen legyen bár olcsó vagy drága, egyszerű vagy komplikált, híres vagy no-name – az óránk mindig velünk van.
Lead kép: talkinghumanities.blogs.sas.ac.uk
*A német cégek és a nácikkal szövetséges országok vállalatai nemigen maradhattak ki a hitleristák igényeinek kiszolgálásából. Az SS egyenruhákat a Hugo Boss tervezte és készítette, a Hanhart karórákkal látta el a Luftwaffét, és a Panerai sem térhetett ki a szállítási kötelezettségei alól, mert a megrendelés fegyverek árnyékában érkezett. Az egy ilyen világ volt, és ma már egyik említett céget sem akkori cselekedetei alapján ítéljük meg.
**Az eredeti pilótaórák hátoldali felirata (Majetek Vojenske Spravy – a katonai közigazgatás tulajdona) nyomán.
