Arra akart megoldást találni, hogy a csuklóra szíjazott órát meg lehessen fordítani anélkül, hogy le kelljen venni, így fémből készült hátlapja kerülhet fölülre, ami pedig már bármit kibír.
A "pillangó hatás" nevű elmélet szerint tökéletesen jelentéktelennek tűnő történések is alapvetően befolyásolhatják a világ folyását. Ez történt akkor is, amikor Joseph Ford Sherer, a Brit Kelet-Indiai Társaság hadserege 44. Sylhet könnyű-gyalogos ezredének hadnagya a XIX. század közepe táján India Manipol államában szolgálta a Társaságot és Viktória királynőt. Évtizedekkel később megjelent egy új típusú sportló, újabb néhány évtized múltán, a XX. század harmincas éveinek elején pedig piacra került minden idők legsikeresebb szögletes órája, a Reverso.
Sherer hadnagy megfigyelte, hogy a helyi királyi család tagjai egy sagol kangjei nevű játékkal szórakoztatják magukat: a játékosok lóhátról botokkal kergetnek egy labdát egy négyszögletes pályán. A hadnagy és felettese elkezdték játszani ezt a játékot, alakítottak a szabályokon, és 1859-ben megalapították saját sportklubjukat. Ez volt a sporttörténet első lovaspóló klubja. A következő évtizedekben tovább fejlődött a sportág szabályrendszere, sőt, időközben ki is tenyésztettek egy speciális, erre a sportra különösen alkalmas lófajtát, a póló pónit. Még tart a vita arról, hogy ez a ló a legnagyobb „kis ló“ vagy a legkisebb „normál“ méretű ló, mindenesetre könnyen irányítható, helyből ugratható vágtába és rendkívül fordulékony. Persze le is lehet esni róla, ahogy azt a századforduló környékének lovaspólózó brit tisztjei is megtapasztalhatták. Addigra ugyanis a lovon űzött pólójáték a Brit Birodalom bármely pontján szolgáló tisztek kedvelt játéka lett.
 |
| SHERER HADNAGY INDIAI JÁTÉKOSOK KÖZÖTT |
Ahogy múlt az idő, a XX. század első harmadában már kezdtek elterjedni a karórák, de még nem lehetett minden utcasarkon kapni az új divat szerinti ketyegőket. Sokan úgy vélték, hogy a csuklón hordható óra jobban ki van téve a sérüléseknek, mint a zsebóra, ami nagyobb biztonságban pihen az órazsebben. A brit hadsereg lovaspólózó tisztjei is tartottak a karórájuk esetleges sérülésétől, különösen játék közben, ami érthető. Ami már kevésbé érthető, hogy miért nem hagyták a pályán kívül az órájukat, amikor a pólóhoz használt kalapácsfejű faütő, a kemény labda vagy a lóról leesés számtalan veszélynek tette ki a ritka és értékes szerkezeteket.
Mégis jó, hogy ennyire fafejűek voltak, mert így 1930-ban egy rendezvényen néhányuk találkozhatott César De Trey-jel, egy svájci fogtechnikai vállalkozás és egy órabolt tulajdonosával, a karórák elkötelezett hívével. De Trey meghallgatta a pólózó tisztek panaszát, és hazaérve megkereste Jacques-David LeCoultre nevű barátját, aki órákkal foglalkozó családjában már a harmadik generációt képviselte, és legalább 500 órásmestert foglalkoztató manufaktúrája volt a Vallé de Joux-ban. Arról nem szól a fáma, hogy LeCoultre számára érdekes volt-e néhány tucat brit katonatiszt siráma, de mivel a karórák sérülékenysége amúgy is a megoldandó problémák közé tartozott, és lám, még a világ túlsó felén is származott belőle gond, írt Párizsban dolgozó órás ismerősének, Edmond Jaegernek, hogy ő is gondolkozzon a megoldáson. Jaeger pedig nem sokat teketóriázott, megbízott egy helyi tervezőt, Réne-Alfred Chauvot-t, hogy olyan órát tervezzen, ami akár a lovaspóló kemény világában is megállja a helyét.
 |
| LECOULTRE ÉS JAEGER |
Természetesen nem a LeCoultre-Jaeger-Chauvot trióé volt az egyetlen próbálkozás strapabíróbb óra készítésére. Azonban az elképzelések rendre valamilyen fedélszerűségről szóltak, ami védené az óra számlapját. Nyitható tömör fedélről, mint amilyen a zsebórákon volt, valamilyen fix vagy kinyitható rácsszerkezetről, esetleg széthúzható lamellákról, hogy azért időnként le lehessen olvasni a pontos időt. Nem kisebb cég is foglalkozott a kérdéssel, mint a Vacheron Constantin.
 |
| A VACHERON CONSTANTIN PRÓBÁLKOZÁSA |
Chavout azonban nem tartotta jónak az általa is ismert addigi megoldásokat, mint ahogy nem is bizonyultak tartósan használhatónak, ezért egészen más úton indult el. Arra akart megoldást találni, hogy a csuklóra szíjazott órát meg lehessen fordítani anélkül, hogy le kelljen venni, így fémből készült hátlapja kerülhet fölülre, ami pedig már bármit kibír. Az ötlet elsőre azt adta ki, hogy az órának szögletesnek kell lennie, egyébként vagy le kéne venni a megfordításához, vagy nagyon ormótlan szerkezetet kéne fabrikálni ahhoz, hogy a művelet csuklón elvégezhető legyen. Mivel akkoriban amúgy is a szögletes órák domináltak, nem kellett attól tartania, hogy a forma nem lesz eléggé divatos, tehát már „csak“ a dolog mechanikai része volt hátra. Mivel a csuklóra szoruló szíjon nem lehetett megfordítani az órát, Chavout úgy találta, hogy kettős tokra lesz szükség. Az alsó legyen egy keret, ami kapszulaszerűen magába foglalja az óratokot, a műveletnek pedig ezen a kapszulán belül kell megtörténnie.
 |
| A REVERSO "KAPSZULÁJA" |
Egy vékony lemezalapra applikálta a tokfüleket, amelyek teteje olyan magasságban volt, hogy az óratok felső része tökéletesen illeszkedjen hozzájuk, majd két párhuzamos hornyot képezett ki keresztben az alaplemezen, amelyekben a zsanérokkal beillesztett tok majd csúszni fog, és rugós csapokkal biztosította, hogy a lapozáshoz hasonlóan mozduló óra megakadhasson csúsztatáskor, és megfordítva újra rögzíthető legyen. Mindezt úgy sikerült megoldania, hogy az általa tervezett óra a kerettel együtt sem lett vastagabb 6 milliméternél. Chavout tudta, hogy Jaeger és LeCoultre amúgy is jártasok a miniatürizálásban, hiszen korábbi közös projektjükben éppen a minél vékonyabb órák elkészítésén fáradoztak, így nem aggódott, hogy az általa tervezett tokba ne tudnának megfelelő méretű szerkezetet készíteni.
 |
| A REVERSOHOZ KÉSZÜLT TERVEK |
1931. március 4-én Chavout megjelent a párizsi szabadalmi hivatalban, és szabadalmat jegyeztetett be az általa feltalált „talpán csúszó és önmagára fordítható karórára“. Nem sokkal később Jaeger megvette Cahvout-tól a szabadalmat, és LeCoultre-ral közösen megalapították Svájcban a Spécialités Horlogères S.A.-t az általuk gyártott órák, különösen a Reverso gyártására és forgalmazására.
A korai Reversokat még teljesen oldalra kellett csúsztatni a megfordításhoz, a maiak már csak az alaplemez körülbelül feléig csúsznak a „lapozás“ során. Az órának tökéletes arányai voltak, ugyanis Chavout az aranymetszés szabályai szerint méretezte az órát. A tok méretei akkoriban átlagosnak számítottak: fültől fülig 36 mm volt és 22 mm átmérőjű, de készült mindkét irányban 2 mm-rel nagyobb verzió is. A francia tervező kitűnő munkát végzett, azonban abban tévedett, hogy LeCoultre-éknak nem okoz majd gondot elkészíteni a szerkezetet, mert hamarjában nem tudták megoldani a problémát. Ezért az első szériák tokját A. E. Wenger, a szerkezetet pedig a Tavannes Watch & co készítette, viszont az összeszerelés minden esetben LeCoultre manufaktúrájában történt. Bizonyára nem volt még akkoriban annyi órasznob, mint manapság, mert a vásárlókat egyáltalán nem érdekelte, hogy az óra kalákában készül. Imádták a szögletes formát, az újszerű mechanikát és az óra art deco jegyeit. A szecesszió dinamikus, hullámzó vonalai után megnyugtatóan hatott az art deco egyenes vonalakkal és geometriai ábrákkal rendben tartott, egyszerű világa, ami az építészettől a bútorkészítésen át a képzőművészetig mindenhol éreztette hatását. A Reverso art deco jegyeit a tok két végén lévő keresztirányú bemélyedések és a számlap szélén (később a középrészen és/vagy a kis-másodpercnél) körben futó geometriai minta adta. Az akkor még vonalas rátett indexek és az egyszerű formájú mutatók biztosították a számlap tiszta képét és a kitűnő leolvashatóságot.
 |
| ÍGY GONDOZD A REVERSODAT... |
 |
| GIF: THEWATCBOX |
A természetes módon megfordítható óra sikere másnak is feltűnt. Például a Patek Philippe-nek, amely cég 1902 óta üzleti kapcsolatban állt LeCoultre-ral. Így az ismeretség és a kölcsönös bizalom alapján megszületett egyezség szerint a Spécialités Horlogères S.A Reverso tokokat szállított a Patek Philippe-nek. A Patek-Reversokat nem gyártották sokáig, mert viszonylag hamar kiderült, hogy az eredeti óra és különféle verziói tarolnak a piacon. És noha Jaeger és LeCoultre cége a Cartier-nek is tervezett egy a Reversoétól különböző elven működő megfordítható órát, a műfajt minden kétséget kizáróan a Chavout tervezte szisztéma uralta a Reversoval. Különösen, miután 1933-ban LeCoultre-ék előálltak a Reversohoz való első in-house szerkezetükkel. De ez már egy másik történet – úgyhogy folytatjuk...
 |
| BALRA A PATEK REVERSO, JOBBRA A CARTIER LECOULTRE-ÉK TERVEZTE, 360 FOKBAN FORGATHATÓ ÓRÁJA |
0 Megjegyzések