AZ IDŐZÓNÁK
Hány a mennyi?
Az időzónák kijelölését a vasúti közlekedés térnyerése tette szükségessé. Már megint az a menetrend! – kiált fel az egyszeri órakedvelő, aki tudja, hogy annak idején a karórák elterjedésében is meghatározó szerepe volt a távolsági közlekedés forradalmi átalakulásához kapcsolódó vasúti menetrendeknek. A vonatok (elméletileg) a megadott időpontban indultak és érkeztek, ehhez pedig az utazás új lehetőségeivel megkínált emberiség kizárólag a személyi időmérés rohamos bevállalásával tudott alkalmazkodni – az óragyárak őszinte örömére.
Jó, jó, de mi az az időzóna? Ahogy a Föld kering a Nap körül, egymástól bizonyos távolságra eső helyeken fényt és meleget adó csillagunk máskor kel, delel és nyugszik, nem beszélve a „napidő“ köztes állomásairól. Kijelenthetnénk, hogy az egész Földön mondjuk délelőtt 10 óra van, csak éppen lenne olyan hely, ahol az éjszaka kellős közepén hangozna el ez a szentencia. Ezért van szükségünk időzónákra. Persze ez nem volt mindig egyértelmű, és nem is ment egyszerűen. Nagyon nem!
A zsigeri káosztól a rend káoszáig
Vegyük például az Egyesült Államokat! A „Big Country“-ban az időzónák bevezetése előtt 144 különböző helyi időt mértek. Saját korunkból nézve ez maga lehetett az őskáosz, de az akkoriakat nem zavarta, mivel gyalog, lovon vagy postakocsin egyaránt sokáig tartott az út egyik városból a másikba. Az utazók amúgy is azt érezték, hogy a fél világot bejárják, mire elérnek a távolban lakó rokonsághoz, persze, hogy ott nem ugyanazt mutatja az óra. Ám 1869-re megépült a transzkontinentális vasút, és a keleti partról a nyugatiig húzódó, korábban hónapokig tartó út néhány napra rövidült. A következő évtizedekben alternatív- és szárnyvonalak tömkelege hálózta be az USA-t, és az eltérő időszámítások miatt vészes mértékben megszaporodtak a vasúti balesetek. Kezdeni kellett valamit a helyi idők dzsungelében tévelygő menetrendekkel.
 |
| 1869 május 10-én összeértek a Central Pacific és a Union Pacific egymással szemben épülő sínpárjai, s ezzel elkészült A transzkontinentális vasút. Kép: wikipédia |
A minta (ebben is) Európa volt, jelesül a vasútépítést már korábban csúcsra járató Anglia. Amikor John Harrison brit ács-polihisztor munkássága nyomán (róla itt, itt és itt olvashatsz) a brit korifeusok végre elfogadták, hogy a földrajzi hosszúsági fokok két darab óra segítségével meghatározhatók a tengeren, a mérésekhez kerestek egy konszenzusos kiindulópontot. A londoni Greenwich lett a „nulla meridián“, a földrajzi hosszúság számításának origója, bő évszázaddal később (nem kapkodták el), 1884-től pedig a greenwichben mért éjfél a greenwichi középidő, angolul Greenwich Mean Time, azaz GMT. Hasonló szisztémát vettek alapul az USA-ban is, amikor a XIX. század vége felé 5 időzónára osztották a hatalmas országot (mára ez 9-re bővült). Igaz, maradtak kivételek, például a még egy darabig a saját helyi idejéhez ragaszkodó Detroit, aminek következtében a rendszer csak 1918-ban vált általánossá.
 |
| A Greenwichi Obszervatórium épülete. Kép: london-tickets.co.uk |
Rendben, ez volt Amerikában, de mi volt a világ többi részén? Röviden fogalmazva: eleinte hasonló káosz. Boldog-boldogtalan gründolt magának helyi időt. Többen felvetették, hogy az időzónák rendszerét valamely azonos számítás alapján az egész világra ki kellene terjeszteni. Például Quirico Filopanti 1858-ban Olaszországban, majd Sir Senford Fleming 1876-ban Angliában, de a dolog mikéntjén még sokáig elvitatkozgattak a tudósok és a politikusok. Végül Fleming elképzelése győzött, s a világ ma a greenwichi középidő méltó utódának tartott egyeztetett világidő, angolul Coordinated Universal Time, azaz UTC* alapján kel és fekszik.
 |
| Sir Senford Fleming. Kép: thoughtco.com |
Az időzónák jelenleg is érvényes megállapításánál fontos szerepet játszottak a földrajzi hosszúsági körök, de a rendszer nem épült teljes mértékben rájuk. Míg például a hatalmas Oroszországban 11 időzóna szerint nézik az órájukat az emberek, az USA bizonyos államainak egész területére egyetlen időzónát állapítottak meg, holott akár 3-4 hosszúsági kör is áthalad rajtuk. Hasonlóképp a világ több országában alkalmazzák azt az elvet, hogy az egymással egy kommunikációs egységet alkotó területek, jellemzően egész országok, azonos időzóna szerint járassák az óráikat, hosszúsági köröktől függetlenül. De persze a helyi időzónát, amely alapján az emberek elérik az induló vonatokat és repülőjáratokat, ezeken a helyeken is a UTC-hez viszonyítva jelölik.
 |
| A világ időzónái. Kép: timeanddate.com |
Repülők, pilóták, Rolex
Apropó: repülés! Az utasszállító repülés szülte meg a modern kori GMT órák divatját. Igény már korábban is volt a kettős időmérésre, hiszen a XIX. század ipari forradalma is valamiféle korai globalizációt eredményezett, és az üzleti kapcsolatok átnyúltak az országhatárokon, sőt a kontinenseken is. De ezekből a két szerkezettel működő (dupla főrugó, járat, gátszerkezet és billegő) zsebórákból még nem lett tömegtermék.
 |
| Dual-time zsebóra 1880-ból. Kép: etsy.com |
Ám az I. és különösen a II. világháború után rohamléptekkel fejlődött a repülés, ami új szintre emelte az igényeket. Az USA keleti és nyugati partja közt pendliző, és Európába is járatokat indító PanAm légitársaság vezetősége kezdte proponálni egy a személyzet és az utasok számára egyaránt hasznosnak bizonyuló GMT óra ötletét. Azt hangsúlyozták, hogy a hosszú légi utakon több időzónát átszelve repülnek a gépek, és minden érintett számára alapvető lenne egyetlen pillantással képbe kerülni a helyi és otthoni idővel kapcsolatban. Az ötlettel megkeresték a Rolexet, a gyár pedig teljesített: 1955-ben kiadták a GMT Mastert, a modern kori GMT karórák alapművét, ami elindította a lavinát.
 |
| Kép: swisstimesquare.com |
A GMT ÓRÁK FEJLŐDÉSE
Korai darabok
Nem a Rolex GMT Master volt az első GMT komplikációs karóra, de a korábbi próbálkozások még nem robbantottak piacot. 1925-ben jelent meg a Longines Zulu (a UTC katonai kódja Zulu Time). A kor sztenderdjéhez igazodó szögletes tok, hatalmas órajelölők, a belső körön apró számokból álló 24 órás osztás, és az alap katedrális mutatók stílusában készült GMT mutató. Az óra nem kronográf, tehát rejtély a dupla másodpercmutató. Ám ez egyben a Zulu sármja is, a vintage szerelmesei fel is forgatnak mindent egy-egy fennmaradt példány után.
 |
| Kép: lesrhabilleurs.com |
Az első forgatható lünettás GMT-t a Glycine készítette 1953-ban. Az Airman ilyenformán három időzónát is regisztrált, hiszen rendelkezett belső (a számlapon) és külső (a lünettán) 24 órás beosztással. Az acél lünettás modell masszív volt, igazi eszközóra. Az amerikai harci pilóták kedvelték, sokan repültek Airmannel a csuklójukon a vietnámi háborúban. Egyébként a modellt többféle variációban a mai napig gyártják, és annyira archaikusan menő, hogy hamarosan saját cikket kap.
 |
| Egy mai Airman. Megszólalásig az eredeti. Kép: glycinestore.eu |
A Rolex színre lép
A Glycine órája talán még nagyobb karriert is befuthatott volna annak idején, de 1955-ben piacra került a Rolex GMT Master, és populárisabb
külsejével új irányt szabott ennek az óratípusnak. A svájci gyártó első GMT-jének sikerét a minőségen és a cég hírnevén
túl több tényező is táplálta. Lényeges lehetett, hogy a gyárban nem szöszmötöltek sokat a formával, az új órára egyszerűen
ráhúzták a piacon már ismert és kedvelt Submariner külsejét. Ha valakit addig az tartott vissza (persze a lyukas büdzsén kívül) a Sub megvásárlásától,
hogy nem érdekelték a vízi sportok, most megkapta ugyanazt a dizájnt egy negyedik mutatóval gazdagabban. És még valamivel: a lünetta kétféle színezése újszerű,
sportos és fiatalos jelleget kölcsönzött az órának. További szempont lehetett, hogy bár a Rolex huncut hatékony reklámozási stratégiája szerint pilótákkal népszerűsítették az órát,
de nem a katonai, hanem a polgári repüléssel kötötték össze. Így azt sugallták, hogy egy ilyen órával a csuklójukon az utasok is aktív részesei
lehetnek a repülés csodájának. Egy szó, mint száz, a GMT Master slágertermék lett.
 |
| Az első GMT Masterek egyike. Kép: shotebys.com |
A GMT Master II
A GMT Master még a Submarinerben is ketyegő szerkezettel működött, amelybe beleapplikáltak egy a negyedik mutatót 24 óra alatt megforgató áttételt. A nagy előrelépést a GMT Master II jelentette, ami már valódi technikai fejlesztést tartalmazott, az időzóna funkciót. Jellemző a Rolexre, hogy több jelentős innovációja a hétköznapi használat megkönnyítésére irányult. A vízálló karóra, a dátumablak fölé illesztett nagyítóüveg és a hét napjainak számlapi megjelenítése mellé odasorolhatjuk a helyi idő beállításának egyszerűsítését is. A GMT Master II-n ugyanis a szerkezet megállítása és a GMT mutató elmozdítása nélkül lehetett léptetni a központi óramutatót, ami nagyban megkönnyítette az időzónák közötti váltást.
 |
| GMT Master II a divatikon. Kép: rolex.com |
És ami utána következett
Az új óratípus hamar kikönyökölte magának az órapiaci helyet. Ma is szívesen vásárolják olyanok is, akiknek nem kell folyton folyvást időzónák között repkedniük. A GMT Master és a GMT Master II kitörölhetetlen nyomot hagyott a műfajon. Szinte minden, búvárórát gyártó cég GMT funkciós verziót is készít. És a legtöbb a GMT Masterekhez hasonló stílust követ, a jobbak persze egyéni ízt adva az alapokhoz.
 |
| Grand Seiko Sport Spring Drive GMT. Kép: grand.seiko.com |
Ugyanakkor a funkció más stílusú óráknál is megjelenik. Casual-től a field/outdoor ketyegőkön át az elegáns darabokig szinte minden szegmensben találkozhatunk GMT komplikációs karórával.
 |
| Tag Heuer Aquaracer (tagheuer.com), Blancpain Villeret Complet Calendar Moonphase GMT (blancpain.com), Mühle Glashütte Teutonia GMT (mühle-glashütte.de), L.U.C GMT One (chopard.com) |
A csúcs persze a világórával kombinált GMT. De az már egy másik történet.
 |
| Franck Müller Worldtimer GMT. Kép: franckmuller.com |
HOGYAN HASZNÁLJUK A GMT ÓRÁT?
Két időzónás GMT
A számlapon a negyedik, a többitől eltérő formájú GMT mutató teszi lehetővé a legalább kettős időmérést. Példaként: a tulajdonos bázisán (otthon) a 24 órás skálán végighaladó mutató ugyanazt az időt mutatja, mint a központi óra- és percmutató. Másik időzónába érve utóbbiak a helyi időhöz igazíthatóak, miközben a GMT mutató továbbra is a bázisidőt mutatja. A Rolex GMT Masteren (és sok egyéb GMT órán) a 24 órás beosztás a lünettán helyezkedik el, amelyen az eltérő színek a nappali és éjszakai időszakot jelzik. Természetesen a 24 órás osztás kerülhet magára a számlapra is. Ebben az esetben a színkódra sincs feltétlenül szükség, hiszen az osztásról eleve megállapítható a napszak.
 |
| Forgatható lünetta, összesen három időzóna. Venezianico Nereide GMT. A mikromárkák sem maradhatnak ki. Kép: venezianico.com |
Három időzónás GMT
Ha utazás esetén a helyi időn kívül egyszerre akarunk értesülni az otthoni időről és egy másik időzóna idejéről is, akkor olyan forgatható lünettás GMT órára van szükségünk, amelynek a számlapja és a lünettája is tartalmaz 24 órás osztást. A GMT mutatót a számlapi skálán az otthoni időre állítjuk be, majd ehhez viszonyítva annyival forgatjuk el a lünettát, amekkora a két időzóna közötti eltérés. Amikor megérkezünk a célállomásunkra, ott beállítjuk a helyi időt, amelyet majd a központi óra-és percmutatóról olvasunk le, az otthoni és a másik időzóna idejéről pedig a GMT mutató értesít, a belső és külső 24 órás skálához viszonyított pozíciója szerint. Csak elsőre tűnik bonyolultnak, de pillanatok alatt megtanulható. Onnantól, ha az óránkra nézünk, szinte halljuk az idők szavát – legalábbis háromét …
*Az egyeztetett világidő egy 24 osztásos órán alapul, amely a nulla meridiánon, azaz a londoni Greenwich-ben működik az atomóra és a Föld forgásából következő eltérés kombinációjával. Jelenleg erre mondhatjuk, hogy „halál-pontos“. Legalábbis ehhez viszonyítják a katonai időt, és ezt veszik alapul a nemzetközi repülésben is. Az időzónák jelölése is a UTC-hez viszonyítva történik. Magyarország ideje UTC+1.
0 Megjegyzések