Az IWC nagyon otthon van az öröknaptárak területén, már eddig is produkált szép és pontos példányokat, tehát az már önmagában tiszteletreméltó, hogy egyáltalán nekiálltak megújítani a szériát.
Az idei Watches and Wonders egyik legnagyobb dobását az IWC produkálta. Míg egyes cégek csupán alibizni érkeznek Genfbe a W&W-re, és apró változtatásokkal, valami gyorsan összedobott moduláris ketyerével és/vagy új számlapszínek bemutatásával tesznek úgy, mintha nagyon dolgoztak volna az elmúlt évben, az IWC nekiesett az egyik emblematikus szériájának, a Portugiesernek, és megfiatalította a teljes palettát. Ezen belül a Perpetual Calendar (öröknaptár) is megújult, amit a többi modellel együtt majd egy későbbi posztban nézünk meg közelebbről, de, hogy hab is legyen a tortán, az örököt megfejelték a végtelennel. Megszületett a világ leghosszabb ideig pontos öröknaptáras órája, amelyben a holdfázis pontossága még az óra többi funkciójánál is tovább bírja szusszal.
Ha nem tiszta, hogy miben más az öröknaptár, mint az éves vagy a sima, nézz utána abban a cikkben, amit a naptárak fajtáiról találsz a blogon. Felmerülhet a kérdés, hogy meddig „örök“ egy öröknaptár. Nos: jelen esetben éppen 2100-ig. Ugyanis még az öröknaptáras órák is zavarba jönnek minden olyan századfordulón, amelyek évszáma nem osztható 400-zal. Tehát 2100-ban (és 300-ban és 500-ban stb.) február 28-án kézzel kell elsejére léptetni a naptárt, mert ezekben az években a menetrendszerűen érkező szökőév érdeklődés hiányában elmarad. Nincs mit tenni, ezzel a módszerrel korrigáljuk a Gergely-féle naptár pontatlanságát, így 76 év múlva mindenképpen foglalkoznunk kell a dologgal. Ám az IWC Eternal-re legközelebb csak 3999-től kell elkezdeni odafigyelni. Azaz, amikor az atomháborút követő macheteháborút követő kőbaltaháborút követő husángháborút követő foggal-körömmel csatározások túlélőihez végre megérkeznek a földönkívüliek, a képviselőjüknek még mindig mutogathatják majd az IWC Portugieser Eternal Calendart, mondván „Nidda‘, ez már akkor packázott a szökőévekkel, amikor Pesten még járt a villamos“. Hogy ennek van-e gyakorlati haszna a ma élő emberek szempontjából? Nincs. Viszont az óraművesség szempontjából zseniális.
És most egy darabig szuperlatívuszokban fogok írni az óráról, mert megérdemli, majd a vége felé hümmögök egy kicsit. Az IWC nagyon otthon van az öröknaptárak területén, már eddig is produkált szép és pontos példányokat, tehát az már önmagában tiszteletreméltó, hogy egyáltalán nekiálltak megújítani a szériát. Ráadásul az új modellek gyönyörűek lettek, igazi modern klasszikusok, de a „sima“ örökök közül is kiemelkedik az Eternal dizájnja. Meg más is kiemelkedik rajta, de erről később, mert előbb lássuk a lényeget. Az óra tehát mindent mutat, ahogy az egy öröknaptárhoz illik, de fő különlegessége az a fogaskerék, amelynek egy része a számlap hármas és hatos közötti kör alakú áttörésén át látható, és amely négyszáz év alatt tesz meg egy teljes fordulatot, ezzel jelezve, hogy velünk nem fog egy ilyen-olyan naptár kibabrálni. Ebben a négyszáz éves periódusban az óra három ízben észleli, hogy mikor marad el a szökőév, és eszerint cselekszik. Kétségtelen, hogy a naptárfunkciót tekintve ez a mechanikus órák készítésének csúcsteljesítménye. Ezt a szintet kizárólag az úgynevezett világi (secular) öröknaptárak képesek produkálni, amilyen az IWC Eternal-je is.
És van még följebb! A Hold keringésével az a probléma, hogy a ciklusa nem alkalmazkodik a mi naptárunk 30-31 és olykor 28-29 napos havi osztásához. Újholdtól újholdig a teljes holdciklus nem 30 napig tart, hanem 29 nap, 12 óra, 44 perc és 2,88 másodpercig. Akkor most kezdj valamit ezzel egy mechanikus óraszerkezetben! Persze létezik megoldás arra, hogy a naptár és a holdciklus eltérő adatait szinkronba lehessen hozni: az alapmű és a holdfázis korong közé egy redukciós fogaskereket helyeznek. Akad olyan óra, amelynek ismertetője szerint 122 évig nem kell korrigálni a holdfázist, Andreas Strehler Lune Perpétuelle 2M nevű kalibere ennél sokkal tovább, bő 2 millió évig bírja cérnával. Az IWC mérnökei viszont egy új, három fogaskerékből álló redukciós szerkezeti elemmel megoldották, hogy 45 millió évig ne legyen probléma, illetve ennyi idő alatt az óra holdfázisa összesen egyetlen nappal csúszhat a valósághoz képest. 45 millió év az már tényleg „eternal“. Ennyi idővel ezelőtt éppen az eocén korszak közepe táján jártunk, akkorra alakulhatott ki az ember távoli ősének őse, de még eléggé az elején tartott a dolog. Vajon 45 millió év múlva hol tart majd – mondjuk – az infláció...?
Mindehhez persze vas kell, és szerkezeti elemekben az órát működtető 52640 kódszámú kaliber nem is szűkölködik – 396 alkatrészből áll. Míg egy átlagos mechanikus szerkezet 18-26 kővel elketyeg, az IWC órájában 54 drágakő biztosítja, hogy a mozgó alkatrészek tartósan a helyükön maradva tehessék a dolgukat. Ez a mennyiség egy maroknyi mesterséges drágakövet jelent! Maga a szerkezet nem sokban különbözik a Perpetual Calendar-ben találhatótól, egyértelműen arra épül, lényegében a redukciós modul és a "400 éves fogaskerék" adja a különbséget. Mivel az IWC 52000-es sorozatának kaliberei eleve réteges (moduláris) felépítésűek, és az Eternal esetében még plusz alkatrészek is bekerültek, mint látni fogjuk, az óra werkjének mérete feladta a leckét a tok és az összhatás kialakítói számára. A tok 50 méterig vízálló, a rezgésszám a lassanként etalonná váló 28800, viszont a járástartalék a dupla főrugónak köszönhetően egy teljes hét – már, ha valaki kibírja, hogy egy egész héten át ne nézegesse az Eternal fantasztikusan gyönyörű számlapját.
A tizenkettesnél találjuk a zseniális holdfázist, ami egyszerre mutatja a Hold pozícióját az északi és a déli féltekén, a hármasnál lévő regiszter kék mutatója a napi dátumról, az ezüst a járástartalék állásáról tájékoztat. A hatos regiszterének a legegyszerűbb a dolga, csupán a hónapok neveivel kell elboldogulnia, ám a kilencesnél lévő segédszámlapnál megint kettős a feladat: az ezüst mutató kismásodperc, a kék a napokat mutatja. Közelebbről vizsgálva megfigyelhető, hogy a regiszterek áttetsző zafírkristály korongok, ezekre festették fel a számokat és egyéb jelzéseket. A korongok lebegni látszanak, amit a készítők úgy értek el, hogy az üvegből készült számlap alsó részét lakkozták a megfelelő színnel. Ez a nagyszerű és látványos megoldás különbözteti meg az Eternal számlapját a Perpetualétól. És az, hogy egyelőre csak tört-fehér színben kapható, míg a Perpetual új, igazán látványos színeket sorakoztat fel. Persze a fehér alapon az ezüst mutatók és a rakott, arab számos indexek is megragadják a tekintetet. Az óra általános kialakítása pedig egészen újszerű, ugyanis a számlap jelentősen kiemelkedik a tok felső szélének vonalából. Magas karimája elegáns ívben hajlik befelé, a platóján feketével festett sínpár-minta fut körbe, majd meredeken süllyed egy-másfél milliméternyit, hogy átadja a helyet a számlap sík felületének. A karima külső oldalán találjuk az ötpercenkénti jelölést és a Swiss Made feliratot. A dobozos zafírkristály szépen ráhajlik a domborulatra, mielőtt síkba kerülne a számlap fölött.
Valami hasonlót láttunk már a Tag Heuer tavaly megjelent Carrera modelljein, de míg ott elsősorban a szemnek szóló optikai játék volt a lényeg, itt a számlap szélének domborulata sokkal hangsúlyosabb dizájnelem. El is érkeztünk az óra egyetlen gyenge pontjához, ami a mérete. Továbbra sem látszik, hogy a céget megérintette volna az óraiparban egyre érezhetőbb kisebbítési trend. Már az is nagy szó, ha valamelyik férfiaknak szánt karórájuk nem lépi túl a 40 millimétert. Az Eternal platina tokja 44,4 mm átmérőjű, tehát elképzelhető, hogy a marketing osztály a kirgiz díjbirkózókat jelölte meg célcsoportként. De még a közép-ázsiai sztyeppevidék termetes sportolói sem repesnének az örömtől, látva az óra 15 mm-es vastagságát. Eme tekintélyes mérethez az is hozzájárul, hogy még a szépen díszített szerkezetet és az arany medalionnal feldobott rotort látni engedő hátoldali zafírkristály is dobozos. Ez a méret simán elmegy egy 1000 méterig vízálló búváróránál. Aki ilyen mélyre merül, annak egyébként is más problémái vannak, mint azt vizsgálgatni, hogy lelóg-e az óra a csuklójáról. De átlagos méretű csuklóra az IWC Eternalja egyszerűen túlméretezett. És ezért nagyon nagy kár, mivel az óra gyönyörű, technikailag pedig kétségtelenül a csúcson van. Amit teljes valójában ki is élvezhetnénk, amennyiben a közeljövőben valósággá válna az örök élet. Erre szükség is lenne, főleg, ha részletre is adnák az órát, mert úgy összehasonlíthatatlanul többen tudnánk kifizetni érte a mai árfolyamon 61 millió forintos nettó árat valamikor az előttünk álló 45 millió évben.
Ps.: Még néhány "világi" öröknaptáras óra:
0 Megjegyzések