A karóra jelleg tehát csak ürügy valami másnak a megmutatására, és ebben valóban nagyot alkot a Harrry Winston...
A Harry Winston tíz modellből álló sorozatot szentelt a tourbillon előtti tisztelgésnek, amiben tényleges technikai bravúrok keveredtek a tourbillon mai használatának nemes öncélúságával. Technikai bravúr és öncélúság? Pláne nemes? Azt hiszem, ezt meg kell magyaráznom.
Abraham Breguet, a máig működő Breguet cég alapítója, 1801 június 26-án jegyeztetett be szabadalmat egy új szabályozó szerkezetre, amelynek a költői tourbillon (franciául: forgószél) nevet adta. Elmondása szerint ez a gátszerkezetet és a billegőt egy ketrecbe zárva folyamatosan forgató megoldás alkalmas az óra pontosságáért felelős szabályozó modulra ható gravitáció káros hatásainak kiküszöbölésére. Az új modul lényege a folyamatos forgó mozgás volt, és mivel a hagyományos, lineárisan megépített gátszerkezet-billegő együttes forgatására nincs hely egy óratokban, az újítás mechanikai részét e szerkezeti elemek „ketrecbe zárása“ jelentette.
 |
| ABRAHAM LOUIS BREGUET. KÉP: BREGUET |
A találmánynak nagy jelentősége lehetett Breguet korában, amikor a személyi időmérést még zsebórákkal oldották meg. A zsebórák naphosszat pihentek az órazsebben, lényegében változatlan, függőleges pozícióban, amitől a gravitáció jellemzően ugyanabból az irányból hatott rájuk, de némileg másképp a szerkezet alsó és felső részére. A folyamatosan forgó tourbillon azonban kiragadta e tespedtségből a szabályozó modult, így annak állandóan változó pozíciója létrehozott egy átlagot, amivel kompenzálta a tömegvonzás káros hatásait.
A karórák elterjedésével azonban okafogyottá vált a tourbillon alkalmazása, mivel a csuklón viselt órákban a kar napközbeni természetes mozgása magától is létrehozza azt az átlagot, amelynek megteremtése a statikusan viselt zsebórák esetében a tourbillonra hárult. Egy mai karórában a tourbillonnak elsősorban esztétikai szerep jut. Ha a gyártó megnyitja a számlapot e fölött az állandóan mozgásban lévő szerkezeti elem fölött, az mindenképpen magára vonja a tekintetet. A Harry Winstonnak éppen az volt a célja az Histoire de Tourbillon sorozattal, hogy minél változatosabb módon tárja elénk az óra lüktető szívét, a tourbillont.
 |
| KÉP: HARRY WINSTON |
A sorozat tizedik és egyben záró darabja az Histoire de Tourbillon 10, amelynek szerkezetében négy tourbillon kapott helyet. A HW-nál és más gyártóknál is láttunk már két- és háromtengelyes tourbillont, sőt a Jacob & Co készített négy tengelyeset (üdvözlünk a negyedik dimenzióban!), és persze manapság a dupla tourbillon sem újdonság. A két vagy több szabályozónak (billegőnek vagy tourbillonnak) lehet tényleges funkciója egy karórában. Például igényesebb kronográfoknál egyre inkább külön szabályozóval (de akár külön főrugóval és járattal is) működik az időmérés és a kronográf funkció. Ezen az elven dolgozik a Breguet Tradition Quantime és a Zenith Defy El Primero 21 szerkezete. A cél az, hogy a folyamatos időmérést ne befolyásolja a kronográf időszaki működése. Több billegő esetén vagy differenciálművet alkalmaznak az eltérések kiegyenlítésére (átlagolására), vagy egymáshoz minél közelebb szerelik be a billegőket, a rezonancia elvének érvényesülésében bízva, vagy egy hajszálvékony rugóval összeköttetést teremtve közöttük ugyancsak az esetleges eltéréseket kiegyenlítő rezonancia előidézése érdekében. Ezek létező megoldások (próbálkozások) az órák pontosságának növelésére. De olyat még sehol sem láthattunk, hogy négy darab hagyományos, egytengelyes tourbillon működjön egy karórában.
 |
| KÉP: HARRY WINSTON |
A szerkezet négy sarkában elhelyezett négy tourbillon egyenként 36 mp alatt történő körbefordulása közben létrejöhetnek különbségek, amelyeket tripla differenciálmű átlagol két lépésben*. A gyártó nyilván azt hangsúlyozza, hogy a négy szabályozóval és a dupla főrugóval az óra kivételesen pontos. Ám azt már láttuk, hogy a tourbillon haszna egy napközben csuklón viselt órán gyakorlatilag nulla. Ha a nullát néggyel (vagy akármennyivel) szorozzuk, az eredmény akkor is nulla lesz. Azaz négy tourbillon hatása az óra pontosságára pontosan annyi, mint egyetlen tourbilloné. A látvány más. S ha egy cég a tourbillon előtt kíván tisztelegni, hogyan máshogy tehetné ezt, minthogy igyekszik minél több példányban megmutatni ezt a lenyűgöző látványt nyújtó alkatrészt.
 |
| KÉP: HARRY WINSTON |
Úgy gondolom, hogy a fő tevékenységként ékszergyártásban utazó cégeknél, mint amilyen a Cartier, a Chopard vagy éppen a Harry Winston, kimutatható valamifajta kölcsönhatás az ékszerkészítés és az óragyártás között, túl azon is, hogy mindkét területhez kivételesen erős esztétikai érzék, gondos tervezés, ízlés, arányérzék és végtelen precizitás szükséges. A Chopard órás részlege meglehetősen távol kerül az ékszergyártó divíziótól. Ugyan az Alpine Eagle szériának létezik gyémántokkal dekorált modellje, és a Chopard nyilván készít ékszerórákat is, de a Mille Migliáról vagy az L.U.C. kollekcióról senki sem mondaná meg, hogy a másik épületben gyémánt nyakékek fölött görnyednek az ékszerészek. Ezzel szemben a Cartier az óragyártásban sem tagadja meg önmagát: még a leginkább macsós modelljük, a lünettába illesztett csavarokkal indusztriálissá tett és szögletes formájával egyáltalán nem finomkodó Santos de Cartier koronájának végében is ott díszlik a szokásos apró drágakő, a „kabóca“. Első pillantásra a HW órák, élükön az Histoire de Tourbillon 10-zel állnak legtávolabb az ékszergyártás étoszától, de szerintem ezek tükrözik leginkább az „ékszerész“ gondolkodást.
 |
| KÉP: MONOCHROME |
Ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy lesz-e iparági sztenderd a HW komplikált megoldásából, valószínűleg arra jutunk, hogy ennek kicsi az esélye. Karóraként az Histoire 10 nehezen értelmezhető, és nem csak azért mert a tok anyagától függően 700 ezer vagy 770 ezer svájci frankos ár eleve gyűjtői darabbá teszi. Már a sorozat többi modellje is erősen feszegette a praktikum határait, és bár a zárómodell is felcsatolható, sem formája, sem 53,3 x 39,1 x 17,6 milliméteres mérete nem kecsegtet kényelmes viselettel. Mint láttuk, a négy tourbillonnak nincs gyakorlati haszna, s ami valóban technikai csemege – a három differenciálmű –, az takarásban teszi a dolgát. Viszont egy kétmutatós, alapszolgáltatást nyújtó óránál nincs szükség arra a komplikált megoldásra, amivel ez az óra működik. Hogy akkor mire való ez az egész?
 |
| KÉP: HODINKEE |
Ugyanarra, mint az Histoire-sorozat többi darabja: a hagyományostól eltérő, talán furcsa, esetleg polgárpukkasztó, de mindenképpen szemet gyönyörködtető módon prezentálni, hogy a mechanikus óra élő, mozgó szerkezetének legcsodálatosabb eleme a tourbillon. A karóra jelleg tehát csak ürügy valami másnak a megmutatására, és ebben valóban nagyot alkot a Harry Winston, amely az ékszer-készítésben is naponta mélyíti tovább az ízléssel és az esztétikummal való kapcsolatát. Az óra számlapi képe olyan hatást kelt, mint egy tökéletesre csiszolt gyémánt. Természetesen nem a drágakő formája, hanem készítésének elve érvényesül. A frontoldalon a fegyelmezett szimmetria, a légies és ipari jellegű elemek példás rendben megjelenő elegye egy méregdrága ékszer arányait és tündöklő szépségét idézik. Esztétikum a javából, de nem a csillogás, hanem a mozgás, ha úgy tetszik, az embert szolgáló gépezet esztétikája, kettejük szövetségének ünneplése. A szövetségé, amely azért született, hogy ketten együtt megragadják a végtelen számvevőjét, az időt.
 |
| KÉP: HARRY WINSTON |
*Egy-egy differenciálmű átlagolja a kétoldali dupla tourbillon sebességét, majd a harmadik e két átlagból képez egy harmadikat, ami már a mutatókat mozgatja.
0 Megjegyzések