MAURICE LACROIX AIKON AUT. & PONTOS S DIVER BRONZE– ÓDA A BRONZHOZ

Egy óratok mégsem kard, hogy feltétlenül damaszkuszi, toledói, vagy speciális japán acélból kelljen készíteni.

Két óra, mindkettő sportos. Az egyik szaladgálósan, a másik merülősen, és mindkettő óda a bronzhoz. A bronztokokhoz való vonzódásom töretlen. Egy óratok mégsem kard, hogy feltétlenül damaszkuszi, toledói, vagy speciális japán acélból kelljen készíteni. A rozsdával felvehetjük a harcot nemesfémekkel, vagy ha nem akarunk elszakadni a vásárlók széles tömegeitől, akkor bronzzal. Persze a bronz is oxidálódik, de ez a sajátos, zöldes színű külső réteg, amiről szoborfétissel terhelt galambok is tudnának mesélni, nem marja át a fémet, mint a rozsda, és akár otthoni módszerekkel is eltávolítható. Ha pedig nem, szervizek pik-pak megcsinálják, s az óra újra régi fényében ragyog. És ez a lényeg: a bronznak „régi“ fénye van. Nem égeti ki a szemet, mint az agyon polírozott acél vagy platina, és nem hirdeti fennen a tulaj pénztárcájának kapacitását, mint az arany. Olyan megkapó báj sugárzik róla, mint egyetlen más fémről sem. 

Aikon Automatic Bronze

Az integrált tokfüles sportórák kategóriájában versenyző Aikon a Maurice Lacroix zászlóshajója. A felvállalt stílushoz képest én mindig egy kicsit finomkodónak tartottam ezt a szériát. Talán a lünettát ölelő karmok miatt nekem valahogy sosem állt össze annyira, hogy népes konkurenciája méltó ellenfeleként értékelhettem volna. De meg kell adni, a széria részeként mostanában megjelent kvarc kronográfok mintha markánsabbak lennének, ami egy sportóránál meghatározó szempont, a bronztokos verzió pedig ezzel a rusztikus, barna bőrszíjjal igazán mesterire sikerült.

KÉP: ML

 

A tok paraméterei (42 mm átmérő, 11 mm vastagság) kényelmes viseletet ígérnek. A szerkezet a Sellita SW200, amit a Marurice Lacroix gyárban látnak el perlázzsal és szál-csiszolással, így lesz belőle „ML 135“. A Sellita kaliberére egy rossz szót sem szólhatunk, mégis érdemes lenne a használatát átgondolni, mert a 38 óra járástartalék nagyon a minimum, amit manapság egy automata órának tudnia kell. Viszont a 200 méteres vízállóság dicsérendő, kiemeli az órát az általában 100 méterig (vagy addig se) vízálló konkurencia sorából. Nem mintha a 100 méteres vízállóság nem lenne elegendő a napi használathoz, sőt, a napi úszkáláshoz is, de ha a gyártó veszi a fáradságot, hogy a dupláját biztosítsa egy szaladgálós órán, azt tisztelni kell.

KÉP: ML

Ha a szerkezetről nem is mondhatunk többet, mint hogy tisztességgel teszi a dolgát, a tokról csak az elismerés hangján nyilatkozhatunk. Az Aikon formája az integrált tokfüles kategória jellemzőinek talán a legarányosabb megjelenítése. És hát végre egy óratok, amin egyetlen deka polírozás sincs! Félreértés ne essék, a bronznak sem árt a polír, de azt a matt fensőbbséget, amit e klasszikus fém természetes, tompa fénye képvisel, a csiszolás sokkal jobban kiadja, mint a tükörre fényesítés. Jó látni, hogy ezzel a gyáriak is tisztában vannak, és bár az acél Aikonokon a lünetta karmai általában polírozottak, ennél a modellnél megelégedtek a szemcsés felülettel. A kontraszt így is létrejön, de nem tolja magát az arcunkba.

 

KÉP: ML

A bronz kiterjedt baráti körrel rendelkezik a számlapszínek világában. Szívesen mutatkozik együtt a zölddel és a feketével, de attól sem jön zavarba, ha együtt látják a fehérrel, sötétkékkel vagy sötét bordóval. Azonban leginkább a barna valamely árnyalata illik hozzá. A bronz Aikon számlapjának kifelé sötétedő (fumé), feketébe hajló füstös-barnája éppen ezért telitalálat, amit a Clous de Paris mintázat még inkább kiemel. A 4N arany PVD bevonattal ellátott és Super-LumiNova festéssel funkcionálisabbá tett, fegyelmezett vonalas indexek és kardmutatók pedig felteszik a koronát az összhatásra. És mindez az átgondoltan megtervezett, finom ízlésről tanúskodó együttes méltó párra lel a stílusos bőrszíjban. Egy ilyen óra a csuklón annyira hétköznapi és közben annyira elegáns és különleges, hogy egy öltönyórával kiegészítve élethosszig tartó örömet okozhat viselőjének. Azonban egy színben passzoló gumiszíj nem árt hozzá a vizes mókákhoz, nehogy baj érje azt a gyönyörű bőrszíjat. És persze a Maurice Lacroix-tól, mert az integrált tokfül és a belőle kinyúló dupla karom nem enged mást.

KÉP: ML

Pontos S Diver Bronze

„Már megint egy retró búvár“ – legyinthet lemondóan a Reménybeli Nyájas Olvasó, de bátorkodom megemlíteni, hogy inkább még egy retró búvár, mint egy újabb Rolex Submariner klón. Főleg, ha bronz! És a Pontos S nagyon bronz. Közvetlen ősét, egy 600 méterig vízálló, 43 mm átmérőjű hélium-szelepes búvárt még 2013-ban dobta piacra a ML. Az új modell szerencsére már csak 42 mm, és bár eltűnt róla a hélium-szelep, nincs is rá szükség, mivel ez az óra „csak“ 300 méterig merülhet. Ezt a csak-ot azért ízlelgessük, 30 bar nyomástűrés több, mint sok. Ezzel nem csak úszhatunk és merülhetünk, de akár bátran bele is csapódhatunk a vízbe, ha éppen 10 méteres magasságból gyakoroljuk a toronyugrást. A szerkezet ugyanaz a gyáriak által díszített SW200, mint a bronz Aikonban, de az óra jellege egészen más.

KÉP: ML

A Pontos S belső forgatható lünettát alkalmaz, ami többféle játékra ad lehetőséget. Először is kell hozzá egy második gomb kívülre, amivel kezelhetjük. A Pontosnál nem törekedtek a szimmetriára, a menetes koronát meghagyták 3 óránál, és fölé, nagyjából a 10-eshez helyezték el a második gombot, épp oda, ahol egyes flyback kronográfokon láthatjuk. Mások másképp csinálják: a szimmetria kedvéért lejjebb viszik a koronát, de a ML megoldásával sincs baj. Aztán lehet játszani azzal, hogy mi legyen a lünettán. Például a döntött belső lünettát alkalmazó Longines Legend Diver dupla, egyforma hosszúra festett indexekből álló rovátkolása első ránézésre túl sok, aztán persze megszokja az ember, és utána már gond nélkül imádhatja a Longines-ját. A Pontoson tisztább az összhatás. A jól megemelt oldalfal tetején forgó lünetta vízszintesen helyezkedik el, és a vonalas indexelést 10 percenként nagyméretű arab számok váltják. Így ugyanolyan informatív, mint a Longines megoldása, de a szintkülönbség és a számlapétól eltérő motívumok miatt könnyebben értelmezhető a kép.

KÉP: ML

 

Maga a számlap markáns rakott indexeivel, a köztük lévő festett, vonalas percosztással és a vágott végük felé keskenyedő, erőteljes mutatókkal, amelyek éppen megfelelő hosszúságúak, a középre irányítja a tekintetet. Akárcsak a középső felület szemcsés textúráltsága, ami hangsúlyosan elüt a lünetta simaságától. A két felület közötti különbség csaknem akkora kontrasztot eredményez, mintha különböző színűek lennének. Ami színbeli eltérést esetleg látunk – a középső rész bizonyos szögből sötétszürkének tűnhet –, attól van, hogy a szemcsés felületen másképp törik meg a fény.

KÉP: ML

 

A bronztokos Pontos tavaly megjelent kék számlapos verziója már nincs a kínálatban, de az idei fekete (nagyon sötét szürke) változat legalább olyan kapósnak ígérkezik. A bronz színével megegyező színű rakott indexek és mutatók szépen harmonizálnak az alapszínnel és kitűnő leolvashatóságot biztosítanak, akárcsak a gazdagon felvitt Super-LumiNova festés. Érdekes, hogy míg az Aikonon a 3-asnál elhelyezett dátum tárcsáját fehérnek hagyták fekete számokkal, a Pontos esetében a 6-oshoz tették a dátumablakot, és fekete tárcsát használtak inverz számokkal, ami jól harmonizál a fekete számalappal. Bárcsak több lenne a dátumos órákon a színben passzoló dátumtárcsa, de biztosan túl sokat kérek. Az órához vintage hatású bőrszíj jár. Ezek szerint, a 300 méteres vízállóság ellenére, elsősorban utcai használatra szánták. Ha vízbe és főleg víz alá is vágyunk vele, akkor mindenképpen érdemes lesz beszerezni hozzá gumiszíjat.

KÉP: ML

 

Még nem beszéltünk az árakról. Adva egy neves, középkategóriás svájci cég két különleges órája, nem tündöklő, de megbízható szerkezettel, gondosan megtervezett, kiválóan kivitelezett külsővel és olyan mágikus aurával, amely csak a bronztokos modellek sajátja. Mindkét modell limitált kiadás, csupán 888 példány került piacra belőlük, s az ilyesmi nem szokott használni az ár/érték aránynak. Ezzel együtt nem hiszem, hogy túlzásba esett volna a Maurice Lacroix azzal, hogy az Aikonért 2500, a Pontosért 2650 eurónak megfelelő összeget kér.