Azonban most egy 36 darabos limitált kiadással bővül a sor, ami árban akkora ugrást jelent, hogy a Holdról is látszik.
Először csak rövid hírnek szántam ezt a cikket az „Óravilág“ rovatba arról, hogy új modellel bővül a Frederique Constant Manufacture Classic Moonfase Date széria, de aztán megláttam az óra tervezett árát... A kollekció elegáns öltönyóráiról már volt szó itt a blogon, hangsúlyozva a cég fő erényeit: az óráik visszafogott eleganciáját és a reális árképzést. Azonban most egy 36 darabos limitált kiadással bővül a sor, ami árban akkora ugrást jelent, hogy a Holdról is látszik. Pont a Frederique Constant-nál ezt nem láttuk jönni, nézzük, mire jutunk az első meglepetés után!
A segédszámlapon mutatós dátummal és holdfázissal rendelkező, jellemzően acéltokban kiadott, több színvariációt felvonultató széria eddigi csúcsmodellje a tömör arany változat volt. Klasszikus vonalvezetésű, alkalmi öltönyóra az arany verzió, amely 17995 svájci frankos árával (forintban a mai napon kb. 7 millió 280 ezer) sokba kerül, de nem számít szemtelenül drágának az aranyórára áldozni tudó vásárlók körében, akik látják az arany Patek Philippe Calatrava három mutatós alapváltozatának jelenleg 14 millió forintos árát is.
 |
| KÉP: FC |
Ezzel együtt nem árt tájékozódni a piacon, mielőtt 7 milliót kiadunk egy karórára.
Elegáns svájci aranyórához jóval olcsóbban is hozzá lehet jutni, ha kompromisszumot kötünk a szerkezet tekintetében. A Baume & Mercier Classima arany verziója jelenleg 1 millió nyolcszázezer forint körüli áron kapható. A három mutatós (time only) órában ETA 2892-A2 ketyeg, ami a szerkezetgyár kalibereinek magasabb régióit képviseli. Viszont az ETA gyakorlatának megfelelően ez a 2824-2-nél minőségibb werk is többféle kivitelben készül, pontosságát tekintve „elaborate“, „top“ vagy „kronometer“ minőségben. Utóbbi megfelel a COSC szabványnak, és a „nyers“ szerkezet akár utólag is finomhangolható erre a szintre tokozás előtt, de mivel a gyártó ezt nem jelzi az óra ismertetőjében, vélhetően az itt alapnak számító "elaborate" verzió kerül az aranytokba. Ezzel szemben a Frederique Constant órájában frissen kifejlesztett in-house szerkezet működik 3 nap járástartalékkal. Az FC-716 szintén nem COSC szabványos, viszont a moonfase-pointer date kombóval a Classima által alkalmazott ETA werknél több szolgáltatást nyújtó, bonyolultabb szerkezet. Persze kérdés, hogy a két kaliber közötti különbség és a FC Manufacture szériájának kézi megmunkálása ér-e 5,5 millió forint többletet.
 |
| KÉP: BAUME & MERCIER |
Ha ellenben mindenképpen 7 millió forint körüli összeget szánunk órára, köthetünk kompromisszumot a tok anyagát illetően is. Az acéltokos órák között is léteznek olyan modellek, amelyek ára a FC aranyórája környékén mozog. Például a Jaeger-LeCoultre Master Control Chronographe Calendar acél karpereces verziója alig félmillióval olcsóbb az arany Moonfase Date-nél. A JLC szerkezete is in-house, ám sokkal bonyolultabb a Frederique Constant werkjénél, mivel a „time-only“ alapfunkció mellett rendelkezik kronográf, holdfázis és teljes naptár szolgáltatással is. Kinek mi a fontos: az arany (és milyen áron?) vagy a patinás név és az ugyancsak elegáns köntösbe bújtatott, összetett in-house szerkezet?
 |
| KÉP: JLC |
Fentiek alapján az arany Moonfase Date, ha nem is kirívóan, de túlárazottnak tűnik. Főleg ahhoz képest, amit megszoktunk a Frederique Constant árképzésétől. És akkor 36 darabos limitált kiadásban hamarosan piacra kerül az óra fehérarany verziója malachit számlappal – 29995 eurós áron, ami mai árfolyamon számolva kis híján 12 milliót jelent forintban. Ez további közel 5 millió forinttal fejeli meg az arany Moonfase Date árát. Az embernek eszébe jut a régi kabaréjelenet, amelyben Márkus László azt a kérdést ismételgeti, hogy „Mi kerül ezen a fotelen 7200 forintba?“. És tényleg, mi?
 |
| KÉP: FC |
Az óragyártóknál a fehérarany árazása általában megegyezik az azonos karát-értékkel jelzett sárga vagy vörös aranyéval. Léteznek a gyártók boszorkánykonyháiban kikevert saját aranyötvözetek is, mint például a Rolex „everose“ aranya, de ezek a szabályt erősítő kivételek. Akkor itt nem a fehérarany alkalmazása lesz a perdöntő, hanem a malachit. Ez az ásvány a rézérc lelőhelyek körüli oxidációs rétegekben alakul ki nedvesség hatására. Jellegzetes zöld árnyalatú, réteges-sávos szerkezetű, réztartalmú karbonit féleség, amelyet divatékszerek készítésére is használnak, s a belőle vágott lemezkékből akár dekoratív számlap is készíthető.
 |
| BALRA A NYERS KŐ, JOBBRA A CSISZOLT DARABOK. KÉP: BALRA EBAY, JOBBRA BOHOSPIRIT |
A Moonfase Date esetében is ilyet látunk. Az ásvány sávos-márványos külseje érdekes és esztétikus külsőt kölcsönöz az órának, és mivel a természetben előforduló anyagról van szó, a 36 darabos limitált kiadásban 36 különböző mintázatú számlappal találkozhatunk majd. De miért dob ennyit ez az anyag az óra árán? Vajon nehéz hozzájutni a malachithoz? Nos, Svájcban éppenséggel nem található, de az összes környező országban igen, így könnyen beszerezhető, és egy akár félkilós tömbből is kinyerhető a 36 számlap. Akkor hát nehéz megmunkálni? Vékony lemezkéket hasítani belőle bizonyára nem könnyű, de egy profi óragyárban ez nem jelenthet gondot, a csiszolást pedig akár házilag is elvégzik olyanok, akik divatékszerben utaznak. Ráadásul nem a Frederique Constant alkalmaz elsőként malachit számlapot, így lehetőségünk nyílik összehasonlítani más gyártó órájával a Moonfase Date-et.
 |
| KÉP: FC |
Már itt a blogon is szerepelt a pályája elején tartó, és egyelőre mindössze két kollekcióval rendelkező szingapúri mikromárka, az Arcturus, amelynek egyik szériájában létezik malachit számlapos variáció is. Ennek a tourbillonnal(!) szerelt órának jelenleg 2088 amerikai dollár az ára, ami mai árfolyamon 700 ezer forintot jelent. Természetesen a Frederique Constant és az Arcturus nagyon nem azonos kategóriájú cégek, mint ahogy a szingapúriak által alkalmazott kínai Peacock-féle tourbillon minősége sem hasonlítható a svájci (német, olasz stb.) tourbillonok színvonalához. Ugyanakkor valamit megmutat a malachit értéknövelő hatásából a tény, hogy az Arcturus háromdarabos szériájában nem a malachitos verzió a legdrágább, hanem az aventurin számlapos.
 |
| MALACHIT SZÁMLAP. KÉP: ARCTURUS |
A bevezetőben említett erények okán az egyik kedvenc gyártóm a Frederique Constant, tehát érte aggódom, nem ellene. Az még hagyján, hogy kijönnek egy nyilvánvalóan gyűjtőknek szánt limitált kiadással, de 12 millió annak is 12 millió, aki nyilván nem „első komoly óráját“ vásárolná meg ennyiért egy svájci gyártó kínálatából. Miközben a Maison portfóliójának zöme ma is reális árú elegáns órákból áll, mind gyakrabban adnak ki egy-egy jóval drágább (túlárazott?) modellt, amely már a prémium szegmens ajtaján kopogtat. Kérdés egyfelől, hogy az ezekben kínált tartalom elegendő-e a bejutáshoz, másfelől, hogy a Frederique Constant számára valóban a prémium kategória jelenti-e a kívánatos jövőt. Gyakran idézik Edmund Hillary, a Mount Everest első megmászója mondását, miszerint „Kockázat nélkül nincs győzelem“. Pedig hát hogyne lenne...
0 Megjegyzések