Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy nagyon is lehetséges ilyen magasztos elvek mentén búvárórát, szaladgálós „casualt“, sportos kronográfot vagy akár elegáns öltönyórát készíteni.
Talán már nem is a microbrandek között kéne számon tartani az olasz Venezianicót, hiszen a 2017-ben a Morelli fivérek, Alberto és Alessandro által alapított cég óráit száznál is több üzletben árusítják világszerte, az internetes kereskedés mellett. A vállalkozás a Kickstarteren összekalapozott 800 ezer dollár befektetésével indult, és ma már nem létezik órákkal foglalkozó fórum, amelyiken ne kerülne szóba valamelyik náluk készült óra. Világos – és megsüvegelendő – koncepciójuk szerint a cég óráinak ki kell fejezniük az alapító testvérpár kötődését a szülőföldhöz, az olasz kézműves hagyományokhoz és az ország, különösen Velence gazdag történelméhez, építészetéhez és művészetéhez. Mindez persze lehetne felszínes marketing-zsolozsma is, de az elmúlt években bebizonyosodott, hogy nagyon is lehetséges ilyen magasztos elvek mentén búvárórát, szaladgálós „casualt“, sportos kronográfot vagy akár elegáns öltönyórát készíteni. A cég neoklasszikusnak mondott szériájában, a Redentore kollekcióban pedig fel-feltűnnek olyan modellek is, amelyek már az óragyártáson túli világ határait feszegetik.
 |
| MARCANTONIO GIUSTINIAN DÓZSE (HIVATALBAN: 1684-88) FORRÁS: WIKIPÉDIA |
A Redentore Historia Temporis talán csak egy frappáns ötlet megvalósulása, és nem is előzmény nélkül való, de tökéletesen kifejezi az alapítók étoszát. A Marcantonio Giustinian dózse által a XVII. században, 1684-től négy éven át veretett, „Osella“ néven ismert történelmi aranyérme ihlette az óra számlapját. Az osella olasz tájnyelvi szó, egy bizonyos vadkacsa fajta ízletes húsú tojójának megnevezésére használták a kora-újkorban. Ilyen kacsákat szokott ajándékozni a dózse, de a vadállomány megcsappanásával inkább az alkalomra veretett értékes érmével helyettesítették az állatokat, hogy a gesztus megmaradjon.
Az eredeti érme közepének felső részét a Velencét védelmező angyal alakja foglalja el, a városkép a Szent Márk teret ábrázolja a tenger felől. A vízen felépítményes kereskedőhajók és evezős „lagúnahajók“ láthatók. Míg előbbiek inkább a velencei belvizeken lavíroztak, az evezősök rövidebb part menti utak megtételére is alkalmasak voltak, miközben bevont vitorlával elboldogultak a város lagúnáiban is.
A Venezianico óráját nézve nem gondolnánk, hogy a számlap sárgarézből készül. Meg is dolgoznak azért a cégnél, hogy a vékony fémlemez elveszítse eredeti színét és antiknak hasson. Először digitalizált másolatot készítettek az eredeti érméről, majd ezt felhasználva edzett acélból formázták meg a mintát. Ezt követően már hagyományos pénzverési technikával készülnek a nyers számlapok, a következő munkafázisokat azonban már mindegyiknél egyedileg, kézzel végzik. Előbb lesorjázzák a nyers munkadarabot, majd különféle ásványi olajok alkalmazásával a kívánt külleműre antikolják. A számlap fölső részén az érme eredeti felirata (Deo Ducta Duce – Isten vezérel, vagy Isten vezérli a vezetőt) helyett az óra neve látható.
Az elkészült számlap zafírkristállyal fedett, 40 mm átmérőjű, 316L acéltokba kerül, amelyben a Seiko NH35A jelű, microbrandek által gyakran alkalmazott automata szerkezet ketyeg. A werk 3 Hz-en működik, a járástartaléka 38 óra. Az oldalt szálhúzott, alul-felül polírozott, íves lünettájú tokon elegáns koronavédők fogják közre a hagyma alakú, bordázott koronát. A cég külön kiemeli, hogy az antikolt számlapú óra méltó kiegészítője a felújított antik bőrszíj. Bennem felködlött, hogy antik bőrök nemigen maradnak fenn, mert az idő vasfoga nem engedi, vagy ha mégis, akkor muzeális értékűnek kell lenniük. Inkább talán valamifajta újrahasznosított bőrről lehet szó. Ha nem így van, akkor én tévedtem. Mindenesetre a bőrszíj tökéletesen passzol az órához.
A Historia Temporist 550 euróért lehet megvásárolni, ami mai árfolyamon 220 ezer forint körül árat jelent. Ez több mint jutányos ár ezért a különleges darabért. Nem tudhatjuk, meddig marad a bárki számára elérhető árkategóriában a Venezianico. Az OISA 1937 nevű itáliai szerkezetgyárral közösen már nekiláttak a cég első saját kalibere kidolgozásának. Ha ez elkészül, bizonyára emelkedni fognak az árak, nő a cég presztízse, és mi újra szembesülhetünk a dilemmával, hogy talán nem is a microbrandek között kéne számon tartani az olasz Venezianicót.
Képek: Venezianico
0 Megjegyzések