Mottó: Ó, a régi, régi Balaton, régi nyarakon! Bár nem volt vitorláshajónk. (Bereményi Géza, Cseh Tamás)
A tradicionális, jellemzően önerős milliárdosok ízlése akár generációkon keresztül épül, alakul. Legkésőbb néhány év alatt lecsenghet az a korszak, amelyben mindent meg kell venni, ami nagy vagy csillog. Aztán jön a plató fázis. De mi legyen azokkal, akikre egyszer csak így vagy úgy rázuhan a vagyon, ahogy az elő-előfordul mifelénk, és ki kéne alakítaniuk valamiféle életvitelt. Látsszon a lóvé vagy ne? Esetleg módjával? Szint legyen vagy színvonal? Nem csak jelentésbeli különbség választja el egymástól e két szót, életvitel megnevezésére alkalmazva ég és föld a két nívó. A pénz valóban biztosíthat egy bizonyos szintet, de a színvonalhoz ennél sokkal több kell. Lefordítva az órák világára: reggelente gyémánttal sűrűn teletűzdelt nemesfém tokos luxusórákból válogatni nem színvonal, hanem szint. Viszont minden alkalomra megfelelő stílusú órakollekciót összeállítani, akár alacsonyabb árkategóriájúakból válogatva, már színvonal. Persze mindkét variációhoz pénz kell. Aki évente sokmilliárdos osztalékokkal gyarapszik, annak a kevesebb gyémánttal kirakott aranyóra a „megérős“. Aki három év alatt apránként tesz félre kétszázezer forintot egy „igásló“ szerkezettel működő, de jó arányokkal bíró és minőséggel finiselt órára, az erről a vásárlásról is úgy fogja érezni, hogy talán túl sokat költött magára.
A szint csak a pénzen múlik, a színvonalhoz azonban a pénz mellé még kultúra, ízlés, fantázia és tájékozottság is szükséges, továbbá nem árt némi önkontroll. Nem mintha nem lehetne sok pénzből színvonalasan élni, csak éppen kevesen művelik ezt a műfajt. Jó példa erre az idei MET Gála, amely – hagyományosan – a csilliárdokba kerülő, máshol nemigen viselhető ruhaköltemények mellett a karórák seregszemléje is volt. A MET Gála egy jótékonysági est, amelynek bevételéből a New-yorki Metropolitan Museum, becenevén a MET jelmeztárát támogatják. Az innen-onnan ismertekből (esetenként szalajtottakból) álló sztárvilágban minden évben nagy izgalommal várják, hogy ki kap meghívót és ki nem. Meghívót kapni ugyanis rangot jelent – és azt a lehetőséget, hogy a meghívott hetvenezer amerikai dollár körüli áron megvásárolhatja a belépőjegyet. Aki megjelenik a Gálán, annak van pénze karórára is. A nemzetközi médiatér híres bulvármagazinjainak fotósai és paparazzik tömegei vadásszák évről-évre a karórákat ezen az eseményen, s a képek, amelyek mellesleg a gyártók és az órákat viselő hírességek számára egyaránt reklámértékkel bírnak, bizonyos fokig megmutatják, hol tart a high society ízlése.
 |
| CARRERA, CLASSIC FUSION RACING GREY, POLO 79. KÉPEK: TAG HEUER, HUBLOT, PIAGET |
Akár a tavalyi, akár az idei felhozatalt nézzük, szembetűnő, hogy azon az anyagi szinten, amelyen nem fáj belépti díjként hetvenezer dolcsit kipengetni, alig látni Rolex órát. Ezek szerint, akinél valóban mindegy az ár, nem úgy választ, hogy bemegy a legközelebbi Rolex butikba, mert ott kapható a tuti, hanem valóban szétnéz az órapiacon. Ennyi a jó hír. De míg tavaly a három mutatós Tag Heuer Carrerától indulva az Hublot Classic Fusion-ön és a Piaget Polo 79-en át emelkedett az ár a csillagos égig, idén már valahol onnan indult, ugyanis a képeket látva az lehet az ember érzése, hogy manapság nincsen óra gyémánt nélkül. Volt azért kismásodperces arany monoface Reverso is meg Cartier ugró óra és „vantablack“ H. Moser & Cie tourbillon, azaz nem veszett ki teljesen az ízlés és a hozzáértés, de szemet szúrhat, hogy milyen mértékben tört felszínre a gyémántokból, smaragdokból, zafírokból építkező „teszek a sírotokra“ mentalitás. Pedig egy karóra nem lesz „órább“ a drágakövektől.
 |
| JAEGER.LECOULTRE REVERSO TRIBUTE MANUAL PINK GOLD MONOFACE. TRADÍCIÓ, TECHNIKA, ESZTÉTIKUM, ÍZLÉS |
Nem kívánok a pántlikás majom példájával előhozakodni, de, mint az köztudott, az órák szerkezetből, számlapból, annak tartozékaiból és tokból, azaz tartalomból ás formából állnak, és ha egy modell a maga kategóriájában minőséget képvisel, akkor az önmagában érték. Ha gyémántokat tesznek rá, attól csak drágább lesz, miközben az óra ugyanaz marad. Természetesen készülnek gyönyörű ékszerórák olyan gyártóknál, amelyek azonos szinten foglalkoznak ékszerekkel és órákkal; lásd a Chopard, a Cartier, a Piaget vagy a Jacob & Co weboldalát! De amikor ismert modelleket látok drágakövekkel körbepakolva, mindig elgondolkodom, hogy változott-e valami, mármint az áron kívül. A karóra önmagában ékszer („technikai ékszer“, by Sylvain Berneron), élő, működő ipari organizmus, nem egyszer komoly művészeti értékkel gazdagítva, amelynél a funkció és az esztétikum (többnyire) harmonikus egységet alkot. Hogy ki mit választ, sokat elmond a viselőjéről. Ha már a MET résztvevőinek vagyoni szintjén járunk: vajon mit mutat meg az emberből egy rotoros automata létére csupán 5,5 mm vastag, rózsaarany vagy fehérarany tokos, ezüst számlapos Breguet Classic 5157? Ízlést, kulturáltságot, a kifinomult technika és a tradíció iránti tiszteletet – és a pénzt, mivel még használtan is elkérnek nettó nyolcmillió forintot némely külföldről behozható, jobb állapotú példányért. És egy gyémántokkal agyontűzdelt Rolex Datejust? Leginkább a pénzt. Színvonal vagy szint, választás kérdése.
 |
| KÉPEK: BREGUET ÉS CLAUDIASJEWERLYINC |
Ha pedig két lábbal a földön állunk, ahonnan nagyjából a középkategóriáig lehet ellátni: jelen viszonyaink között már az is szintnek tekinthető, ha valaki képes félretenni máshonnan nem hiányzó összegeket. És ha ez a célirányos kuporgatás egy hétköznapi, egy strapabíróbb (field, taktikai vagy búvár) és egy alkalmi órából álló kollekció felépítése érdekében történik, az már valódi színvonal. Természetesen nem kötelező szokásokat és/vagy trendeket követni, vígan leélhető az egész élet akár egyetlen órával, ami minden helyzetben ott ketyeg, vagy hangtalanul meríti a gombelemet az ember csuklóján. Ám az sem elítélendő, ha valaki legalább annyira ad magára, hogy különböző alkalmakhoz megfelelő öltözéket és kiegészítőket, urambocsá‘ különböző funkciójú/stílusú karórákat visel. Az sem baj, ha az a kollekció tíz év alatt áll össze, csak látsszon az igény és a stílusérzék. Ez már eleve érték, a pénzben kifejezett volumen másodlagos. Persze ugyanez néhány vagy akár sok árszínvonallal feljebb is kivitelezhető. A kérdés mindig az, hogy ki mit kíván képviselni: az értéket vagy az értékest. Színvonalat vagy csak szintet. Érdemes erre odafigyelni a százezres és a milliós bevételek szintjén is, de különösen a milliárdosak szintjén. Mert azt többen látják.
0 Megjegyzések